Gryllus Dániel és a Kaláka együttes szinte a kezdetektől részese a Művészetek Völgye történetének. Különösen, amióta Lackfi János költővel életre hívták a Kaláka Versudvart, melynek ő a zenei házigazdája. A zenészt a kapolcsi fesztivál kapcsán kerestük fel, azonban a beszélgetés fonala messzire tekergőzött, így a Völgy és a Versudvar mellett számos más téma is szóba került.
Van személyes kötődése a Balatonhoz?
A Balatonhoz gyerekkori emlékek kötnek – nyaranta nagyanyámat látogattuk meg. Aztán 1969-ben megalakult a Kaláka, s attól kezdve a Balaton a nyári fellépések helyszínét jelentette. Rengeteg táborban zenéltünk, úttörőtáborokba, iskolai táborokba hívtak, vagy például a Műegyetem gólyatáborába. A legtöbbször talán Zánkán játszottunk – volt olyan időszak, amikor egy nyáron nyolcszor-tízszer is lementünk, mert a Videoton gyermeküdülőjében minden turnusnak kértek koncertet. Akkoriban még országszerte sokkal kevesebb szabadtéri színpad volt, általában művelődési házakban zenéltünk – szinte csak a Balaton mellett lehetett szabadtéri koncertet rendezni. Ez még különlegesebb élménnyé tette a tóparti fellépéseket.
A Gryllus fivérek: Dániel és Vilmos. Fotó: Raffay Zsófi (Forrás: kalaka.hu)
A nyolcvanas években Vilmos öcsém vett egy házat Kővágóörsön, és azóta minden nyáron ott tartjuk a hagyományos családi összejövetelt augusztus 20-án. Persze ha már lent vagyunk, koncertezünk is, többek között Tihanyban, ahová minden augusztusban visszatérünk – ezzel kezdődik a Kaláka őszi szezonja.
Hogyan született meg a Kaláka Versudvar ötlete?
Tihany mellett a másik rendszeres fellépőhelyünk a Művészetek Völgye. Mi a Kalákával az első udvargazdák között vagyunk: öt évvel ezelőtt Márta István, a Völgy egyik alapítójának kérésére kezdtük el. A szervezők eredetileg Kaláka Udvart kértek, én viszont azt mondtam, hogy Kaláka Versudvar legyen. Lackfi Jánossal szervezzük, ő lett az udvar költője, én pedig a zenész házigazda.
A programot is mindig együtt találjuk ki – pontosan így ülünk, mint most az interjún, és dobáljuk be az ötleteket. Mindig gondolunk azokra, akik azért jönnek, mert korábban tetszett, s azokra is, akik először találkoznak velünk.
A Kaláka Lackfi Jánossal. Fotó: Facebook
Idén már a hatodik alkalom lesz, kialakult egy jól bevált menetrend. Reggel a kicsikkel kezdjük, gyerekműsorokkal. Minden nap van versműhely Lackfi vezetésével, ahol a közönséggel együtt írnak verset. Ennek nagy sikere van, az emberek szeretnek a költők bőrébe bújni. Amellett hasznos is – a versírás jó gyakorlat arra, hogy az ember megtanulja valamilyen kötött formában kifejezni magát.
Elmaradhatatlan program a verskoncert, ahol versek, prózák megzenésítve kerülnek színpadra. Az egyik legnépszerűbb esemény a versimpró. Lackfi minden alkalommal egy költőt és egy zenészt hív meg, minden nap mást. A költőt felolvastatja, a zenész néha játszik egy kicsit. Feldobnak egy témát, vagy csak szavakat, a zenész pedig egy dallamot rögtönöz. Ezekből egy nagy játék lesz a végén. Általában minden zenészről, dalszövegíróról kiderül, hogy költő is – hogy publikált valahol egy novellát, vagy lapul egy verseskötete az asztalfiókban. Szövegíró vagy szöveget egyből dallamra író – nincs sok különbség. Így volt ez akkor is, mikor Geszti Pétert, Müller Péter Sziámit vagy Lovasi Andrást hívtuk meg. Vannak, akik évek óta jönnek, már-már törzsvendégek, mint Ferenczi György vagy Tóth Krisztina, de minden évben hívunk újakat, fiatal induló költőket. Este további koncertekre kerül sor, van népdal-tanulás is, majd a szép elcsendesedés a nap végén.
Esti koncert a Kaláka Versudvarban. Fotó: Facebook
Kik olvasnak ma verset Magyarországon?
Azt gondolom, hogy a Kaláka Versudvar programpalettája egy jóízű kínálat. S úgy tűnik, a közönség is így gondolja, mert minden évben egyre többen vannak. A költészet iránt igenis van kereslet. Mikor énekeltek, mondtak, tudtak ennyi verset, mint ma? Ha valaki éneket hallgat, az ugyanolyan, mintha verseskötetet olvasna. Túl konzervatív az a nézőpont, hogy a költészetet abban mérjük, hány verseskötetet adtak el az évben – ma a könyvkínálat kb. fél százaléka csupán a vers.
Szerencsére a gyerekirodalom is köszöni, jól van. Mesekönyvekre, gyermekversekre egyaránt van kereslet. A gyerekvers érdekes műfaj: lényegében a 20. század elején született meg, s azelőtt alig lehet olyan költeményt találni az irodalomtörténetben, amit kimondottan gyerekeknek írtak. Legtöbbször az utókor címkézte fel a verseket, s döntötte el, hogy melyik kerülhet gyerekkötetbe. Sok olyan versből lett gyerekvers, amit egyáltalán nem annak szántak; szürrealista versekből, aminek semmi köze a kicsikhez. Az egyik legjobb példa Weöres Sándor költészete: generációk nőttek fel a Bóbita és a Ha a világ rigó lenne versein, pedig a kötetek nagyrészt olyan versciklusokból lettek összeválogatva, melyek eredetileg felnőtteknek szóltak.
Kaláka gyerekkoncert a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Fotó: Facebook
Kányádi Sándor szokta mondani, hogy lehet, hogy a gyerekek nem értik a verset, de be tudják fogadni. Pont úgy, ahogy a cipőt vásárolják a gyereknek: pár számmal nagyobbat vesznek, s majd belenő – a vers is ilyen, a kicsik majd felnőnek hozzá. A legbonyolultabb verseket éneklik – a ritmusát értik, ha a szövegét nem is. A Kalákával a legelső verseinket egyáltalán nem a gyerekeknek szántuk. Egy művelődési ház keresett meg, hogy állítsunk össze egy gyermekműsort – azóta adunk gyerekkoncerteket, ma már szinte csak azt.
Közel 50 éve működik a Kaláka, s a Versudvar is az első évtizedéhez közelít. Mi a titkuk?
Kínában egy szerzetes egyszer azt mondta nekem, hogy ahhoz, hogy az ember ugyanolyan maradjon, változnia kell. A Kaláka közel öt évtizedében sok minden változott. Az induláskor más volt a politikai berendezkedés, másként működött a művészettámogatás rendszere, s a hangulat is más volt, mint ma. Mi is sokat változtunk, változik a zenénk is.
A kapcsolatunk a közönséggel azonban szinte változatlan maradt, ma nagyon hasonló, mint néhány évtizede. Azt gondolom, hogy a közönség sem változott túl sokat. Inkább arról van szó, hogy a körülmények mások.
Fontos, hogy a változások közepette a lényeg megmaradjon. A sok átalakulás ellenére úgy érzem, hogy a Kaláka által képviselt szellemiség esszenciája mindig érintetlen maradt. Azt a kulturális értéket, amit mi képviselünk, szerencsére indulásunk óta elismerik.
A sorozat további cikkei
Kapolcs az egész ország – Lackfi János hárompercese az Összképben
A Völgy történetét, hátterét bemutató cikkünk készítése során megkerestük Lackfi Jánost, aki a nyárra való tekintettel azt kérte, küldjük el írásban kérdéseinket. Kérdeztünk a Balatonról, a Művészetek Völgyéről és persze arról, hogy kik olvasnak ma verset Magyarországon. Pár nappal később megjött a válasz, elvenni, hozzátenni nincs mit – lehozzuk, ahogy jött. Egy hatgyermekes költő hárompercese a Magyar tenger sorozatban.
Gyere az udvaromba! – Volt egyszer egy Völgy…
Kapolcs ikonikus fesztiválja, a Művészetek Völgye idén 28 éves, és köszöni, jól van. Nem volt ez mindig így: előfordultak finanszírozási nehézségek, elmaradó fesztivál, majd jött a magára találás és visszatérés. A Völgy ennyi idő után is emberléptékű rendezvény, olyan udvargazdákkal, mint Harcsa Veronika, Lackfi János vagy Gryllus Dániel. Őket és a program- és marketingigazgató Oszkó-Jakab Natáliát kérdeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mitől és hogyan működik a Szigetnél is idősebb Völgy és mi az, amitől ennyire szerethető a mai fesztiváldömpingben.
Ahol a múzsák nyaralnak: Szigligeti Alkotóház
A Szigligeti Alkotóház a magyar irodalom egyik szentélye. Egy hely, ahol íróink és költőink a világtól távol tölthetik napjaikat: alkotnak, pihennek, kikapcsolódnak. Ahol Palotai Boris írógépének kopogása hallatszik át a falon, Kertész Imre ádáz pingpong csatát vív, Nemes Nagy Ágnes pedig a társasjátékok királynőjeként tündököl. Az alkotóház egyszerre testesíti meg az ihletett csendes elvonulás és a felszabadult, vidám közösségi élet helyszínét. S mindehhez a balatoni táj és a szigligeti várromok adják a díszletet. Az Összkép Magazin Takács Erzsébettel, az alkotóházat kezelő MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság) kommunikációs igazgatójával idézi meg a szigligeti hagyományokat.
„Szeretünk itt lenni” – egy asztal, két üveg bor, három balatoni vendéglátós
Három vérbeli vendéglátóssal ültünk egy asztalhoz, hogy a balatoni vendéglátás lehetőségeiről, a szezonról, a munkaerőhiányól beszélgessünk. Nem is akárkikkel: Dobai András, a balatonfüredi Kredenc borbisztró és a Hello Tourist terasz tulajdonosa, Jónás György, a vászolyi Zománc Bisztrócska tulaja és Horváth Csongor, a zánkai Neked Főztem vezetője mesélt az Összképnek. Mindhárman a fővárosból költöztek a Balaton mellé, hisznek a minőségi gasztronómiában, és szeretik, amit csinálnak.
Egy falu fából – modern telepesek a Balaton-felvidéken
Csóromfölde létező hely. 10 percnyi járásra Csórompusztától. Kapolcs és Vigántpetend között kabócazajos földút vezet egy tisztásra, ahol mosolygó emberek mindenféle fából készült építmények között-alatt-felett dolgoznak. „Project village” feliratos pólókban rajzolnak, kalapálnak, fűrészelnek, közben szól a zene, az egész hely egy fesztivál és egy építőtábor sajátos keverékének tűnik. A Hello Wood projektfalujában járt az Összkép Magazin.
Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások
Zöldeskék víztükör, felette futó szőlőshegyek: ez a balatoni táj hagyományos arca. Almáditól a Keszthelyi-öbölig húzódnak a balatoni táj meghatározó szőlőterületei, szőlőhegyei. Gyakorlatilag ez az egyetlen összefüggő, Balatonra néző szőlőterület a tó partján. A gyönyörű vidéket elnézve nehéz elképzelni, hogy a végtelennek tűnő tőkesorok helyét hamarosan egymásra zsúfolódó nyaralók vehetik át. Pedig ez gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet – s mi lesz akkor a balatoni borral?
Balatoni kincsek nyomában – Folytatódik a Magyar tenger sorozat
Egy évvel ezelőtt a Mindenkinek van Balatonja című cikkel indítottuk el Magyar Tenger sorozatunkat. A balatoni identitásról, a balatoni vállalkozásokról szóló interjúk és portrék készítése közben hamar rájöttünk, hogy egy nyár nagyon kevés arra, hogy a régióról eleget tudjunk mesélni. És nem csak azért, mert a Balaton nem egy, hanem négyévszakos… Azzal a tudattal búcsúztattuk a nyarat és a Magyar tenger sorozatot is, hogy idén folytatjuk.
