Csóromfölde létező hely. 10 percnyi járásra Csórompusztától. Kapolcs és Vigántpetend között kabócazajos földút vezet egy tisztásra, ahol mosolygó emberek mindenféle fából készült építmények között-alatt-felett dolgoznak. „Project village” feliratos pólókban rajzolnak, kalapálnak, fűrészelnek, közben szól a zene, az egész hely egy fesztivál és egy építőtábor sajátos keverékének tűnik. A Hello Wood projektfalujában járt az Összkép Magazin.
Do it yourself!
Délután 2 óra, süt a nap, a terepen közel százötven táborozó tesz-vesz, de mivel szántóföldeken kívül semmi nem határolja a tábort, nem is tűnik fel, hogy mennyi ember van itt. Ráday Dávid, a Hello Wood egyik alapítója vezet körbe a táborban. „Tavaly volt az első évünk Csóromföldén, előtte Csórompusztán volt a tábor. Azelőtt nem volt itt semmi. A témánk is a letelepedés volt: mit jelent a 21. században a fiataloknak a letelepedés?” – kezdi Dávid. A tavalyi táborból itt maradt installációknak köszönhetően már érezhető a tér szervezése. Középen áll a bár és a szerszámos kamraként működő faház, hátul vizesblokk és konyha van, habár vezetékes víz még nincs a terepen. Vannak, akik sátoroznak, vannak, akik vásári bódékból átalakított bungalókban laknak. Közben mindenhol épül valami. Pizzasütőkemence, pavilonkert, nyári konyha, csupa olyan, ami a közösség javát szolgálja. „A tábor infrastruktúrája tükrözi mindazt, amit a Hello Wood képvisel. Nagyon sokat fejlesztünk, de mindent csak organikusan építünk, mindent újrahasznosítunk.”
A Hello Wood egyrészt egy nemzetközi építészeti és művészeti tábor, melyet 2010 óta évente megrendeznek, 2013 óta pedig egyben budapesti design stúdióként is működik. A stúdió olyan, főként fából készült építményeket, bútorokat és kiegészítőket készít, melyeket fesztiválokon, vásárokon állítanak fel. Habár ideiglenes installációkról van szó, az újrahasznosítás jegyében a létesítmények a lebontást követően gyakran új funkciót kapnak máskor, máshol, máshogyan. A Hello Wood installációival egyébként a fővárosban is sok helyen találkozni az év különböző időszakaiban, pl. most a Városháza Parkban.
A tábor célja, hogy egyfajta gyakorlati oktatási helyszínként működjön építész és design hallgatóknak, valamint professzoroknak világszerte. A Hello Wood táboraiban ugyanis az egyetemisták csapatokban dolgoznak tapasztalt építészek irányítása alatt: egy hetük van arra, hogy egy saját installációt megtervezzenek, majd megvalósítsanak. „Az egész koncepció alapja a gyakorlat: a hallgatók, akik év közben többnyire csak tanulnak, rajzolnak és vizsgáznak felváltva, a táborba megérkezve a két kezükkel építenek. Én nem vagyok építész, de engem is magával ragadott az alkotás, és azóta rendszeresen barkácsolok otthon. Az ember megtanulja, hogy nem kell megijedni a fúrótól.” – meséli Lengyel Anna, a Hello Wood egyik korábbi munkatársa.
Letelepedés a hagyományok útján
Az első nemzetközi tábort 2010-ben tartották a közeli Csórompusztán. A helynek szimbolikus jelentősége van. Innen indult ugyanis a Művészetek Völgye 1989-ben. „Hozzánk hasonló szellemiségű alkotói közösség hívta életre a Művészetek Völgyét több mint negyed évszázada. Szinte magától értetődő, hogy ezt a hagyományt folytatjuk itt és együtt alkotunk évről-évre.” – mondja Ráday Dávid. A Hello Wood projektfalu a Völgy egyik helyszíne, a tábor a fesztivál ideje alatt nyílt kiállításként működik, az elkészült installációkat bárki megtekintheti. A helyi lakossággal jó a viszony, a szükséges földmunkák elvégzésénél a falubelieknek adnak munkát. A nyár folyamán faüzemet és asztalosműhelyt működtetnek, az alapítványuk is Vigántpetendre van bejelentve.
A tavalyi letelepedés tematikát idén folytatják a szervezők és a táborozók, hiszen a hely immár az övék. A tábort hivatalosan is speciális oktatási területté nyilvánították. „Gyökeret vertünk és szeretnénk, ha itt fejlődnénk tovább. A Káli-medence gyönyörű és felkapott, de a kapolcsi fesztiválon kívül nem sok dolog történik. Nagyon fontos lenne, hogy ne csak nyáron legyen itt valami, hanem évközben is és a célunk, hogy idővel itt télen is lehessen alkotni.” – mondja Dávid.
A tábort járva az az érzésem támad, hogy a Hello Wood alkotói valóban modern telepesek, akik egyszerre keresik a gyökereiket egy helyi hagyományokban gazdag környéken, és közben teljesen újat alkotnak. Sajátos kettősség van itt jelen: egy kozmopolita, urbánus társaság kivonulása a szinte érintetlen semmi közepére. És mi a cél? Egy művésztelep, egy szabadegyetem, egy saját történet. „Szeretnénk, ha tábor olyan nyitott campussá válna idővel, mely oktatási céllal nem csak a saját projektjeinket, hanem más kezdeményezéseket is be tud fogadni.” Hosszútávon talán a kreatív ipart is ki tudják hozni a fővárosból, hogy máshol is kialakulhasson egy inspiráló, alkotói hálózat.
A világ közepén
Magyar szót alig hallani, itt az angol a hivatalos nyelv. A táborozók közel kétharmada külföldről jött. Több mint 20 egyetemről és 30 országból érkeznek hallgatók és professzorok évről-évre a Hello Wood projektfaluba, hogy együtt alkossanak. A kiválasztási folyamat egy felvételihez hasonló, az egyetemistáknak portfólióval kell jelentkezniük a táborba a meghirdetett workshop vezetők csapataiba. A szervezők szerint a tábort nem nagyon kell reklámozni, szájhagyomány útján terjed a szakmai körökben. Mivel világhírű építészek jönnek a táborba, az építészhallgatók rögtön felkapják a fejüket, ha meghallják a nevüket. A workshop-vezetők aztán hazamennek az egyetemeikre tanítani és a következő évben több hallgatót is magukkal hoznak.
Pepe, egy barcelonai építész negyedik alkalommal van a táborban. „Ez alatt az egy hét alatt minden valóságosabbnak tűnik, minden nagyon őszintének, minden nagyon igazinak: ahogyan az anyaggal dolgozunk, ahogyan közösen tervezünk egy-egy projektet, ahogyan a tervekből megvalósítjuk őket.” – mondja. És hogy hogyan talált a Hello Woodra? „A Google-n láttam egy képet az egyik installációról és annyira tetszett, hogy azonnal rákerestem, hogy mi ez.”
A legfiatalabb résztvevő alig múlt 5 hónapos. A baba szülei mindketten workshop-vezetők, elismert építészek Londonban. Alfredo, az apuka éppen a babakocsiban altatja a kicsit, miközben a csapat a pavilonkert tervein dolgozik a felesége irányítása alatt. „Eleinte hezitáltunk, hogy bevállaljunk-e egy ilyen tábort egy ekkora babával, de a szervezők meggyőztek, hogy minden rendben lesz. És tényleg! Egyébként nem is vagyunk egyedül, mások is jöttek csecsemővel, kisgyerekkel.”
Nagy a túljelentkezés, ezért nem mindenkit tudnak minden évben újra fogadni. A Hello Wood ugyanis sokkal több, mint egy jó buli vagy kreatív tábor. „Olyan oktatási projekt ez, amit a hallgatók beírhatnak az önéletrajzukba. Életre szóló barátságokat és szakmai kapcsolatokat köthetnek itt egymással és nemzetközi terepen, élesben próbálhatják ki magukat építészként.” – mondja Dávid. A korábbi táborok alumni közössége azóta is tartja a kapcsolatot, közös projekteket visznek, együtt dolgoznak. A hallgatók itt óriási tapasztalatot szereznek, hiszen mindenki más szemlélettel, más tudással, más elképzelésekkel érkezik és itt meg kell tanulniuk együttműködni.
Faforgács és fesztivál
Álmos, de lelkes arcok járnak-kelnek a táborban. Nem csoda: esténként koncertek vannak, igazi fesztiválhangulat uralkodik, de másnap reggel kelni kell, folytatni kell a munkát. „Napról napra nagyobb a pörgés. Az elején még nagy a nyugalom, de a tábor vége felé már mindenki rohangál, fűrészt és vonalzót keresgélve, hogy befejezze a projektjét.” – meséli Anna. A csapatok között egyébként nincs rivalizálás. Gyakran előfordul, hogy egy-egy installációt hamarabb befejeznek, ilyenkor a csapattagok más projektekbe szállnak be és ott segítenek, ahol tudnak.
Miközben visszasétálunk a tábor közepére, egy újonnan készült „fakanapé” vár minket a bár mellett. „Ezt szeretem a Hello Woodban. Nem csak feladatokat teljesítenek, hanem a saját igényeikre alakítják a tábort. Valaki rájött, hogy kellene egy ilyen kanapé, és a csapatprojektektől függetlenül páran leültek, megtervezték, legyártották és most ez mindenkié.” – mondja Dávid. Hasonlóképpen készültek a focikapuk, a sámlik: szükség volt rájuk, megcsinálták.
Csórómfölde immár a Hello Woodé és a letelepedéssel nincs vége a terveknek. „Szeretnénk, ha a Hello Wood reális választás lenne akár egy amerikai építészhallgatónak is, aki nyári szakmai programot keres. Kicsit olyan ez, mint a Sziget Fesztivál. A minőségi és megfizethető program mellé megkapják Budapestet. Itt a Hello Wood mellé jár a Káli-medence és a Balaton.”
A sorozat további cikkei
Balatoni kincsek nyomában – Folytatódik a Magyar tenger sorozat
Egy évvel ezelőtt a Mindenkinek van Balatonja című cikkel indítottuk el Magyar Tenger sorozatunkat. A balatoni identitásról, a balatoni vállalkozásokról szóló interjúk és portrék készítése közben hamar rájöttünk, hogy egy nyár nagyon kevés arra, hogy a régióról eleget tudjunk mesélni. És nem csak azért, mert a Balaton nem egy, hanem négyévszakos… Azzal a tudattal búcsúztattuk a nyarat és a Magyar tenger sorozatot is, hogy idén folytatjuk.
Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások
Zöldeskék víztükör, felette futó szőlőshegyek: ez a balatoni táj hagyományos arca. Almáditól a Keszthelyi-öbölig húzódnak a balatoni táj meghatározó szőlőterületei, szőlőhegyei. Gyakorlatilag ez az egyetlen összefüggő, Balatonra néző szőlőterület a tó partján. A gyönyörű vidéket elnézve nehéz elképzelni, hogy a végtelennek tűnő tőkesorok helyét hamarosan egymásra zsúfolódó nyaralók vehetik át. Pedig ez gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet – s mi lesz akkor a balatoni borral?
A cikk szövegét javítottuk, köszönjük a pontosító megjegyzést – Vigándpetend nem a Káli-medencében, hanem az Eger-patak völgyében fekszik.
