Kik keresnek jól, kik szorulnak vissza a földeken? Mire van szüksége egy mezőgazdasági vállalkozónak a talpon maradáshoz? Megyesi Boldizsár, az MTA kutatója mutatta be kutatási eredményeit a HÉTFA Műhely előadásán.
Zalaszentgrót környékén mai napig meghatározó a mezőgazdaság. Zala megyének a Balatontól távolabbi részéről van szó, a turizmus itt nem jelent komoly lehetőséget. Megyesi Boldizsár az Magyar Tudományos Akadémia „Földből élők” című kutatása keretében vizsgálta a kistérség mezőgazdasági üzemeit. Kevesebb, mint 17 ezer ember él a Zalaszentgrót városa és 24 falu alkotta vidéken. Két faluban laknak többen, mint 1000-en, 11 faluban 200-nál kevesebben élnek. Hat nagy és 40-50 közepes méretű gazdaság működik a térségben, szociális gazdaság szinte minden településen van.
Megyesi Boldizsár
A méret a lényeg
A nagybirtokok adottságai a legkedvezőbbek a gazdasági verseny szempontjából. A legjobb minőségű, sokszor állami tulajdonú földeket művelik, modern módszerekkel – ennek eredményeként jó a terméshozam. Képzett alkalmazottakat foglalkoztatnak, fejlett technológiát használnak. A nagybirtokok jelentős földalapú támogatásban részesülnek, és emellett gyakran pályáznak – a pályázáshoz szükséges tudásanyag rendelkezésükre is áll. Mindezek mellett hazai és nemzetközi piaci kapcsolataik is erősek.
Alkalmazkodás vagy innováció
Az 50 és 300 hektár közötti középbirtokok két csoportra bomlanak: hagyományos és innovatív gazdaságokra. Az első csoport nagyrészt a 90-es évek vége felé, a téeszek felbomlása után alakult ki. Tulajdonosaik volt téesz-vezetők, mérnökök, akik elsősorban családtagjaikkal dolgoznak együtt, legtöbbször a földet is ők maguk művelik. Főleg búza, kukorica és árpa termesztésével, esetenként szárnyas- vagy sertéstenyésztéssel foglalkoznak. A hagyományos középbirtokok komoly hátránya az alulgépesítettség, illetve, hogy kevés a szakképzett ember a birtokokon. Piaci kapcsolataik is gyengék: az értékesítés során kiszolgáltatottabbá teszi őket, hogy termékeiket sokszor csak közvetítőkön keresztül tudják eladni.
Az innovatív középbirtok helyzete sok szempontból hasonló, ám itt nem a hagyományos gazdálkodási módszereket követik. Van, ahol ökológiai gazdálkodást folytatnak, máshol magasabb minőségű, feldolgozott egyedi termékek –például kecskesajt, tökmagolaj – előállítására törekszenek. Gyakrabban és sikeresebben pályáznak, mint a hagyományos gazdák – emiatt fejlesztési lehetőségeik jobbak. Szakmai tudásuk korszerű, piaci kapcsolatok szempontjából a sokféleségre és a közvetlen értesítésre törekednek. Az innovatívabb birtokok vezetői között több nőt is találhatunk, szemben a tradicionális gazdaságokkal, ahol szinte mindegyik vállalkozó férfi.
Pakod légifotója
Egyszereplős történetek
Szociális gazdaság szinte minden faluban működik. Fő céljuk a képzetlen munkaerő foglalkoztatása, szemben a profittermeléssel. Technológiai módszerei elavultak vagy fejlesztés alatt állnak. A szociális gazdaságoknak nincsenek kiépült piaci kapcsolatok. Sikerük a helyi polgármesterek munkájára épül: az ő hozzáállásuk, képzettségük és elképzeléseik határozzák meg a településen létesült szociális gazdaságok eredményeit.
Az érvényesülés útja
A környék mezőgazdaságának életét a mezőgazdasági nagybirtokok, az innovatív gazdák és a polgármesterek tartják lendületben. A hagyományos, közepes méretű gazdaságok követő stratégiára rendezkednek be. A különféle birtoktípusok működése gyakran összefonódik: a középüzemek beszerzéseiket sokszor a nagybirtokon keresztül végzik, innen vásárolhatnak szolgáltatásokat a betakarításhoz vagy a termények tárolásához. Ebből konfliktusok is adódhatnak, mivel a nagyüzemek csak saját igényeik kielégítése után foglalkoznak a középbirtokokkal.
Nagy kérdés, hogy milyen jövő előtt állnak azok a hagyományos középbirtokok, ahol a tőke és a tudás kevesebb, a piaci kapcsolatok hiányosak. Megyesi Boldizsár feltevése szerint folytatódni fog a birtokok koncentrációja. Ez munkahelyek megszűnéséhez vezethet, hiszen a nagybirtokok kevesebb, képzettebb munkaerőt alkalmaznak.
Megyesi Boldizsár az MTA TK tudományos főmunkatársa, Bólyai János Kutatói Ösztöndíjban részesül, kutatási területei a vidék- és agrárszociológia, valamint a társadalmi tőke, a környezet és társadalom összefüggései. Cikkünkben bemutatott „Földből élők” című kutatás (OTKA 100682) résztvevője, „Az agrár és vidékfejlesztési politikák hatása a helyi élelmiszertermelésre” című projekt (116219) vezetője. Mindkét kutatást az OTKA támogatja.
Az érvényesülés kulcsa a tudásban és a tőkében van. Erre a két tényezőre vezethető vissza minden, a sikerrel közvetlenül összefüggő tényező. Hatékonyabb a termelés, ha nagyobb a birtok mérete, mert itt megéri korszerűbb a technológiát használni és képzettebbek embereket felvenni. Jobban működik az értékesítés, ha több vagy többféle terméket kínál valaki eladásra, ha vannak jó piaci kapcsolatai. A mezőgazdaságban a pályázni tudás is kulcsfontosságú – a bevétel komoly részét képezik a föld alapú támogatások, a fejlesztések fontos forrását jelentik az uniós fejlesztési pénzek. Tőke kell a földvásárláshoz, a gépekhez, a felkészült emberek alkalmazásához. Tudás nélkül pedig nincs hatékony termelés, nehéz érvényesülni a pályázatokon, nem épülnek ki a piaci kapcsolatok. A nagyüzemek mindkét tényezőre, tudásukra és tőkéjükre egyaránt építve érvényesülnek. Az innovatív középvállalatok és az eredményes szociális gazdaságok nagyobb mértékben támaszkodnak a vezetők felkészültségére, motivációjára.
Mi van a héj alatt?
Az előadást korreferáló Mike Károly két kérdésre hívta fel a figyelmet: az uniós források hatásaira és a vidék polarizációjának folyamataira.
Fontos kérdés, hogyan alakítják a gazdák közötti versenyt az uniós források. Egyik oldalról a nagybirtok eredményessége nő, mert méretét és tudását latba vetve sikeresen jut támogatáshoz. Másik oldalról a középbirtok a pozíciója javul, mert így arányában kisebb lesz jövedelmezőségi hátránya és számára fontosabbak a másként nehezen elérhető fejlesztési források.
Érdemes lenne megvizsgálni, mitől nőnek a gazdaságok közötti különbségek. Egyrészt lehetséges, hogy a jelenleg zajló folyamatok a két világháború közötti duális mezőgazdaság újbóli kiépülését jelentik, ugyanakkor sok jel utal arra, hogy újfajta kettős szerkezet kialakulásáról van szó. A két világháború közötti, nagy számban jelenlévő, elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó tömegek mára eltűntek. A birtokok ma a méretből származó előnyre vagy egyediségre, specializációra (például ökológiai gazdálkodásra) építve, nem az olcsó munkaerőt kihasználva tudnak eredményesek lenni a piacon.
A hatékony nagybirtok és az innovatív kisebb gazdaságok bírják a versenyt – az utóbbiak rugalmassággal és kreativitással tudják pótolni az előbbiek méret- és tőke előnyét. A tradicionális gazdaságok pozíciója gyengülőben van. A szociális gazdaságok a piaci versenybe kevésbé szólnak bele, az állami támogatásra építve képesek munkát biztosítani az alacsonyan képzett embereknek. Kemény, de beállt egyensúly.
Úgy érzed, kimaradt valami? Szólj hozzá Te is, hogy teljes legyen az összkép!
A sorozat korábbi cikkei
Azokat beszéljük ki, akik normaszegők a közösségben – interjú Takács Károllyal. Takács Károly hálózatkutató az általános iskolai osztályok belső viszonyait kutatja. Mitől lesz valaki menő az iskolában? Kiről és miért pletykálunk a munkahelyen? Hogyan lehet alkalmazni a hálózatkutatás eredményeit? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a társadalmi kapcsolatháló-elemzéssel foglalkozó hazai szakmai műhely, a „Lendület” RECENS Kutatóközpont vezetőjével.
Hogy pontosan hol a határ, ezen megy a vita – interjú Balázs Zoltánnal. Mi a hatalommegosztás lényege és hogyan működik a gyakorlatban? Mi köze a korrupciónak a hatalommegosztáshoz? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balázs Zoltán politológussal, az MTA tudományos főmunkatársával.
Ha szeretnél értesítést kapni legfrissebb cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre!
