Lassan, de érzékelhetően elindult a folyamat, hogy a városok a fejlesztéseiket összehangoló stratégiákat saját arcukra formálják, saját céljaikra használják. Ezt az erősítheti, ha a helyi vezetők és a helyi gazdaság elvárásaihoz igazodnak a szakmai és igazgatási elvárások – nem pedig fordítva.
Beszélgetés Balás Gáborral, a HÉTFA ügyvezető igazgatójával és Szendrei Zsolttal, a HÉTFA építészével.
Miért készítenek a városok fejlesztési stratégiákat?
BG: A stratégiaalkotást a fejlesztéspolitikai elvárások tették tömegessé. Ehhez kötötték források odaítélését, a projektek támogatását. Fontos viszont, hogy nem a fejlesztésistratégia-írás kényszere hozta el a stratégiai gondolkodást a magyar városokban. A stratégia annyit hozott, hogy már ezt le is kell írni, és ez tartalmi következményekkel is járt. A stratégia megírásába azok is bekapcsolódhattak, akiknek korábban nem volt módjuk. Így olyan elképzelések is teret kaphatnak, amelyek korábban kisebb valószínűséggel tudtak volna eljutni a döntéshozók elé.
Nektek tervezőként milyen szerepetek van a stratégiák elkészítésében?
BG: Mi abból indulunk ki, hogy a település vezetésének és az ott élőknek erős saját víziójuk van a tennivalókról. Eddig ezeket vagy nem írták le, vagy nem volt mód arra, hogy egymással kommunikáljanak. A mi szerepünk elsősorban a facilitálás és az eltérő absztrakciós szinten megfogalmazódó gondolatok beleillesztése egy koherens rendszerbe. A tervezettség elé a konszenzust helyezzük, hogy a végső dokumentum tulajdonképpen egy alku lehessen a város életét meghatározó szereplők között.
Létezik egy technikaibb megközelítés is, amely egy tudományos tervezési folyamatra esküszik, ahol a politikát a szakmaiság kontrollja alá kívánják helyezni, hogy egy szép, a pályázati elvárásoknak megfelelő dokumentum szülessen meg belőle. Mi azt gondoljuk, hogy az alkotók valós akaratának tükrözése, a városvezető, a szakértők, a külső partnerek és az ott élők gondolatainak integrálása nélkül a dokumentum csak egy papír marad a fióknak.
SzZs: Minél több szereplő vesz részt a folyamatban, a benne közreműködő tervező feladata annál inkább a koordináció lesz. Ehhez hozzátesszük, amit tudunk, ugyanakkor rengeteg inputot kapunk a résztvevőktől. Aztán a városvezetés elképzeléseivel próbáljuk összehangolni a gondolatokat.
Milyen tényezők segíthetik a sikeres stratégiaalkotást?
BG: Ott a legsikeresebb a stratégiaalkotás, ahol van mögötte valós stratégiai elkötelezettség is. Erre példa a rákosmenti önkormányzat. A városfejlesztési értekezleten folyamatosan születtek a döntések, a döntéshozók magukénak érezték a stratégiát. A főépítészet és az uniós pályázati iroda szakemberei a sok helyről érkező javaslatokat rendszerezésével segítették a döntéshozókat abban, hogy koherens stratégiai keret alakuljon ki. Ez hozzájárult ahhoz, hogy más szereplők is komolyan vegyék a folyamatot és egyre több elképzeléssel álljanak elő.
A másik fontos dolog a partnerség. Az elmúlt 5 év közigazgatási változásai megnövelték az önkormányzaton kívüli szereplők befolyását egy város fejlődésében. Ott van az iskolákat fenntartó KLIK, a kórházakért felelős Gyemszi, a járási hivatal és még lehetne sorolni. Egyre inkább szembesült azzal az önkormányzat, hogy a város fejlődését más erős szereplők is befolyásolják.
SzZs: A partnerséget sokszor még kötelező elemnek gondolják. De ha már van hova, sokan eljönnek, hozzászólnak és ezek alapján új témák kerülnek a döntéshozók asztalára. Ez a működési mód még új. Más működést, új játékszabályokat igényel, amit minden résztvevőnek meg kell tanulnia.
Mi jellemzi a települési stratégiák tartalmát?
BG: A korábbi időszakkal ellentétben mostanában úgy születtek a stratégiák, hogy nem konkrét uniós pályázati kiírásokhoz igazították a tartalmukat. Ennek köszönhetően nyitottabbak lettek a város összes problémájára. Így a városok már tudni fogják, hogy mi a fontos, és ahhoz keresnek forrást, nem fordítva, a pályázatokhoz projektet. Jelentős előrelépés lenne, ha készülne áttekintés, értékelés a városi stratégiák tartalmáról, a pályázatok kiírói tudnák, mi van ezekben a dokumentumokban.
SzZs: Alapvetően minél kisebb egy önkormányzat, korábban annál inkább infrastrukturális beruházásokban gondolkodott, ez változóban van. Például 2015-től a budapesti és Pest megyei önkormányzatok számára a humán fejlesztések keretei lesznek jelentősebbek. Ez felértékeli az emberi tényezőre fókuszáló projekteket.
Összességében mit tekinthetünk a stratégiaalkotási folyamat legfontosabb pozitív hozadékainak?
BG: A stratégiaalkotás már elindult abba az irányba, hogy egy társadalmi szerződéses koncepció legyen, ami pozitív folyamat. Ide kapcsolódó pozitív példa az abai önkormányzat, ahol a hivatalos előírásoknak megfelelő stratégia mellett egy társadalmi szerződés is készül.
SzZs: Emellett a szabályozás 2012-óta összekapcsolja a fejlesztésekről szóló stratégiát a területrendezés kérdésével. Megnőtt a főépítészek szerepe, a teljes fejlesztési projektcsomagot sokkal inkább térképre vetítetten gondolják végig.
Milyen kihívások nehezítik leginkább a stratégiák elkészítését?
BG: Nehézség a dokumentum külső, közigazgatásból jövő szabályozási kerete. Ez pontról-pontra meghatározza a szükséges tartalmi elemeket, miközben, az önkormányzatokat a célok, a projektek és a fejlesztési területek kijelölése érdekli. Nagyjából ezek azok a témák, amiben megállapodásra kell jutnia a helyi szereplőknek. A többi jogszabályilag kötelező fejezet inkább a pályázati kiírások miatt fontos, a felettes szervek bíráló erejét növeli, a helyi stratégiai gondolkodásban nem játszanak szerepet. E fejezetek felduzzasztják a folyamatot, megnehezítik a részvételt a polgárok számára. Ezért szoktunk egy közérthető összefoglalót készíteni a stratégiához, ami 5-10 oldalban a lényeget tartalmazza, ez az érdemi párbeszéd alapja.
Amikor a Közép-Magyarország régió városainak stratégiáit vizsgáltuk, azt találtuk, hogy sokan amennyire lehet, elnagyolják a részleteket. Arra fókuszálnak, hogy milyen irányba kéne haladni, de ennél erősebb elköteleződést alig vállalnak be a települések, mert nem tudhatják, mely forrásokhoz férhetnek majd hozzá. Ez valószínűleg a fejlesztési forrásokkal kapcsolatos bizonytalanságok következménye.
A következő időszakban mire számíthatunk a városfejlesztés és a stratégiák ebben játszott szerepe terén?
BG: Most van egy szerencsés pillanat. Az európai uniós fejlesztések és önkormányzati tekintetben is ciklus elején vagyunk. Ez azt jelenti, hogy 2016-ig a szereplőknek jelentős mozgástere van. Az izgalmas kérdés, lesz-e más külső motiváció a stratégiai gondolkodásra, amellett, hogy a források megszerzéséhez a jövőben is szükség lesz településfejlesztési stratégiára. Például ha egy nagy cég egy településen fejlesztést tervez, akkor elvárás a részéről, hogy mielőtt beruház, tudja, mire számíthat.
Egy reális és megalapozott stratégia kiszámíthatóságot üzen és előnyt jelent a városok közötti versenyben. 2020 után, ha valóban visszaszorulnak az uniós források, amint arra sokan számítanak, akkor valószínűleg ez a funkció felértékelődik. Persze ahhoz, hogy a városok a stratégiákat maguknak csinálják, egy kicsit lazítani kell a folyamatot közigazgatási aktusként kezelő előírásokon. Ha bebizonyosodik, hogy a stratégia megvalósul, akkor mindenki jobban fog bízni a másikban, és inkább akar a folyamat részévé válni. Így lehet valódi jövőt formáló erejük a stratégiáknak.
