Van-e munkád? Mennyit keresel? Fontos kérdések, mikor tudni akarjuk, hogyan alakul valaki sorsa. 25 éve Magyarországon jóval többen dolgoztak, a keresetek értéke pedig jelentősen emelkedett 1990 óta. Kevesebben dolgozunk, több pénzt viszünk haza. A vágyott nyugati életszínvonal azonban még messze van, régióbeli társaink fogyasztási lehetőségei pedig többet javultak, mint a mieink.
Az elveszett 1 millió munkahely nyomában
Magyarországon 2013-ban majdnem egy millióval kevesebb ember dolgozott, mint 1990-ben. 25 év alatt a foglalkoztatottak száma 20 százalékkal csökkent. A legdrámaibb események a rendszerváltás első éveiben történtek, 1990 és 1993 között évente 3-400 ezer ember veszítette el a munkáját. A foglalkoztatás folyamatos csökkenése 1997-ban állt meg, utána a 2008-as válságig kisebb nagyobb ingadozásokkal növekszik a dolgozók száma, majd a válságban újra eltűnik 150 ezer munkahely.
Forrás: Munkaerőpiaci tükör (2014)
Az adatfelvétel jellegénél fogva ezekben a számokban a közfoglalkoztatás és a szürke gazdaság nagy része megjelenik. Azonban az a körülbelül fél millió magyar, aki külföldre ment dolgozni nem szerepel ebben az összeírásban. Mindezek alapján 450-500 ezerrel kevesebb embernek van munkája, mint 25 éve. Egy másik számítás is félmillió munkahely hiányára utal. Ha 100 munkaképes korú emberből ugyanannyi dolgozna, mint Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában akkor 400-500 ezerrel többen indulnának rendszeresen munkába nálunk.
FOTO: FORTEPAN
A képzetlenek a vesztesek
A foglalkoztatás csökkenése a nyolc általánost vagy annál kevesebbet végzetteket érintette drasztikusan. 1990 és 1999 között a képzettséggel nem rendelkező foglalkoztatottak száma 1,2 millióval csökkent, míg a közép és felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében nem volt érdemi változás. Ez a tendencia az ezredforduló után is folytatódott. A képzettség lett a kötelező belépő a munka világába.
Forrás: Munkaerőpiaci tükör (2014)
Növekvő bérek, növekvő fogyasztás
Az átlagos kereset értéke 1990 és 2014 között 25 százalékkal nőtt. Ennek a számnak az értékét tovább növeli, hogy a rendszerváltást megelőző 15 évben – 1975 és ’90 között – a reálbérek veszítettek értékükből 6,5 százalékot. A Kádár rendszer működésének deklarált alappillére volt a bérek értékének növelése, azonban ezt a célját a külföldi eladósodás árán sem tudta teljesíteni. A rendszerváltás utáni Magyarország gazdasága azonban minden ellentmondásával együtt képes volt megőrizni és növelni a munka értékét.
Ez azonban nem egyformán igaz az ország minden részén. A reálbérek növekedése a fővárosi agglomerációjában és a Dunántúl északi részén emelkedett számottevően, az Alföld északi és a Dunántúl déli részén a havi átlagfizetés nem ér annyit, mint a rendszerváltás idején.
Forrás: Munkaerőpiaci tükör (2014)
Az életszínvonalról a béreknél többet árulnak el az egy főre jutó fogyasztási kiadások. Ez a szám a háztartások költését tartalmazza, ennek forrásában a nyugdíj, a segélyek, a külföldről hazautalt pénzek is megjelennek. Az egy főre jutó fogyasztás 1991 és 2013 között 40 százalékkal nőtt Magyarországon. Életszínvonalunk gyorsabban nőtt, mint a németeké és az osztrákoké.
Forrás: Világbank
A többieknek jobban megy
Nem ilyen kedvező a kép, ha a kiadások változása helyett azok értékét vetjük össze a többi régióbeli országgal. 1991-ben még Magyarországon voltak a legnagyobbak az egy főre jutó összegek, 2013-ban azonban már mind a lengyel, mind a szlovák, mind a cseh háztartások többet költenek nálunk – 20-40 százalékkal. Ez jelentős különbség.
Forrás: Világbank
A rendszerváltás idejében mintának tartott osztrákokhoz, németekhez képest az elmaradásunk nem csökkent, hiába az nagyobb növekedési ütem. Schmidték fogyasztása négyszer több, mint Kovácséké.
Forrás: Világbank
Jobban élünk, de nem eléggé
A számok arról beszélnek, hogy munkahelyeinket nem tudtuk megőrizni, de jólétünket sikerült növelni. Ez a növekedés azonban elmarad attól, amit szomszédjaink megélhettek. Eltűnt és hiányzik félmillió munkahely, elsősorban az alacsony képzettségűek szorultak ki a foglalkoztatásból. A keresetek értéke negyedével a fogyasztási kiadások értéke 40 százalékkal nőtt. Ez alacsonyabb, mint a régiós átlag: a legmagasabb fogyasztási szintről a legalacsonyabbra kerültünk a visegrádi országok között. A mintának tekinthető Németországban és Ausztriában az átlagos fogyasztás még mindig közel négyszer nagyobb, mint nálunk.
Jobban élünk, mint 25 éve, de nem annyira, mint szeretnénk. Az okokat keressük, de nehezen jutunk dűlőre magunkkal. Erről lesz szó sorozatunk következő részében.
Szedjük össze együtt, miben jobb vagy rosszabb most, mint 25 évvel ezelőtt volt! Várjuk a hozzászólásokat!
Vissza a főoldalra
