A rendszerváltás óta eltelt huszonöt év talán legszembetűnőbb változása a megvásárolható javak korábban sosem látott sokszínű bősége. A korábban különlegességként értékelt „nyugati” termékek mindennapjaink részévé váltak. A társadalmi különbségek bár jelentősen megnőttek, de átlagosan nagyobb jövedelmünkből több és többféle dolgot tudunk vásárolni. Káros élvezeti cikkekre kevesebbet – energiára, közlekedésre és kommunikációra többet költünk. Jobban eszünk, kevesebb kalóriát viszünk be. Az Összkép 25 éve című sorozatának befejező része arról szól: mit és hogyan fogyasztanak a magyarok.
Mire költjük a pénzünket?
1990-ben Nagy Ilona, egy átlagos magyar háztartás átlagos tagja egy hónapban akkori árakon 10 311 Ft-ot költött el. A pénz majd’ negyede ment el élelmiszerre, több mint 10 százaléka italra, kávéra és dohányárura. Közlekedésre és hírközlésre szintén mintegy 10 százalékot, oktatásra és kikapcsolódásra pedig kb. 15 százalékot fordított, fűtésre és háztartási energiára pedig 4 százalékot.
Forrás: A lakosság fogyasztása 1970-1990, KSH, Budapest, 1993.
Ehhez képest Kovács Bence, egy 2014-es átlagos magyar háztartás átlagos tagja egy hónapban 68 609 Ft-ot hagyott ott üzletekben, utalt el csoportos beszedési megbízásokon keresztül, fizetett az interneten. Érdekes módon, élelmiszerre 1990-hez hasonlóan, szintén a pénz körülbelül egynegyede ment el. Jelentősen kevesebbet költünk szeszre és cigarettázásra, lényegesen többet viszont lakásfenntartásra, háztartási energiára – ez a tavalyi évben több mint havi 16 000 Ft-ot, arányaiban 23,7 százalékot tett ki. Közlekedésre és hírközlésre már nem havi elköltött pénzünk tizedét, hanem ötödét fordítjuk. Szomorú szembesülni vele, hogy oktatásra és kikapcsolódásra – azaz kultúrára, sportra, üdülésre – már csak kétharmad annyi pénzt tudunk (vagy akarunk) fordítani, mint 25 éve.
Forrás: Előzetes adatok a háztartások 2014. évi fogyasztásáról. KSH Statisztikai Tükör, 2014/105.
Mennyibe kerül a bevásárlás?
Magyarországon lényegében senki nem vonhatta ki magát a Szomszédok hatása alól: népsportszerűen panaszkodunk folyton arról, különösen élelmiszer-vásárlás után, hogy minden mennyivel drágább lett. És tulajdonképpen nem véletlenül: a fogyasztói árindex értéke 1990-hez képest kb. 1100%-kal nőtt, azaz az árak két és fél évtized alatt tizenkétszeresükre emelkedtek.
Mégis, azt látjuk, hogy egy néhány alapvető élelmiszerből összerakott bevásárlókosár ma relatíve harmadával kevesebbe kerül, mint 1990-ben: 735 Ft helyett 459 Ft (mai áron 5509 Ft). Jelentősen olcsóbb lett a sertéscomb, a kávé, a tojás, a liszt, a parizer. Felére csökkent a sör ára. Drágult viszont a tej, az alma, a kóla és a cukor, és érdekes módon leginkább a kenyér.
Forrás: KSH és KSH Statisztikai Évkönyv 1991
1990-ben egy teljes munkaidőben foglalkoztatott, átlagbért kereső ember havonta 10 108 Ft-ot kapott kézhez. Ezzel a korábban bemutatott bevásárlólista elemeinek megvásárlásáért 12 órát és 48 percet kellett dolgoznia. 2014-ben az átlag havi nettó 155 717 Ft volt, ilyen kereset mellett 6 óra és 14 percet, azaz a rendszerváltáskori érték felét kell ennyi termék ellenértékéért dolgozni. A rendszerváltás fontos eredményének tekinthetjük, hogy egy túlórás nap helyett egy lazább munkanap elég a bevásárlás fedezetének megteremtéséhez.
Mit eszünk?
Láttuk, hogy 1990-ben és a kétezertízes évek közepén egy átlagos háztartás elköltött pénzének ugyanúgy körülbelül negyedét fordítja élelmiszerre. A hasonlóság mögött azonban különbség tűnik fel: másképp és mást eszünk ma, mint a rendszerváltás hajnalán.
Kevesebb vörös húst, cukrot fogyasztunk, ezzel párhuzamosan pedig nőtt a gyümölcs- és zöldségfogyasztás, valamint a halfogyasztás. Összességében zsiradékból is kevesebbet fogy a magyar háztartásoknál, ezen belül pedig egyre növekszik a növényi zsiradékok fogyasztása az állati zsiradékok rovására. Ennek eredményeképpen 2013-ben kb. 10 százalékkal kevesebb kalóriát fogyasztottunk átlagosan egy nap, mint 1990-ben.
Forrás: KSH és KSH Statisztikai évkönyv 1991
Az egyes húsfajták közül a sertéshús, illetve a baromfihús maradtak a legnépszerűbbek, a baromfihús fogyasztásának aránya nőtt. A marha- és borjúhús, illetve az egyéb húsfajták fogyasztása szintén csökkent, míg a belsőségeké nőtt 1990 és 2011 között.
Forrás: KSH és KSH Statisztikai évkönyv 1991
Kevesebb méreg
Nemcsak a kalória a kevesebb: bár továbbra is sokat romboljuk magunkat, 1990-hez képest a legszélesebb körben elterjedt káros élvezeti cikkek fogyasztása jelentősen visszaszorult. Negyedével kevesebb dohány fogy, egy literrel kevesebb égetett szeszt isznak meg átlagosan évente a magyarok. Csökkent a kávé, a sör és a bor fogyasztása is.
Forrás: KSH és KSH Statisztikai évkönyv 1991
Virágozzék száz virág
2015-ben összehasonlíthatatlanul többféle terméket lehet kapni Magyarországon, mint a rendszerváltás éveiben. Huszonöt éve elképzelhetetlen lett volna, hogy „mindig van minden”: déligyümölcs nemcsak karácsony előtt, eper februárban, szőlő áprilisban.
Talán a magyar emberek fogyasztási lehetőségeinek megváltozásának korai jelképe volt, amikor 1988. áprilisában megnyitott az első magyar McDonald’s, amelyben az első nap 14 órás nyitva tartása alatt 10 ezer, vagyis óránként 714 db burgert adtak el. Hosszú sorok kígyóztak a Régiposta utcából kifordulva, családok utaztak vidékről a fővárosba, hogy ne maradjanak ki az eseményből.
A kilencvenes években megéltük a kiskereskedelmi világmárkák hazai bejövetelét: megnyitott az IKEA, a Metro. Kinyitottak az első plázák, elsőként a Duna Plaza és a Pólus Center Budapesten, ma pedig minden nagyobb magyar városban van bevásárlóközpont. A kereskedelmet átalakították az először szupernek, majd hipernek nevezett üzletek.
Fehér és vörös, édes, félédes és száraz bor helyett megtanultuk a pincészetek nevét. Átéltük és -éljük a gasztroforradalmat, ma pedig kézműves és annak nevezett termékekben úszik Magyarország. Megismerkedtünk a wellnesshotelekkel, volt bunkofon és Pannon Praktikum, este hat óra után 150 Ft-ért használható internet, majd megérkezett a szélessáv és az okostelefonok.
Talán kevés dolog szimbolizálja jobban a kínálat megdöbbentő bővülését, mint az, hogy míg a nyolcvanas években csak a körülmények szerencsés összjátéka tette lehetővé azt, hogy valaki ne a néhány szocialista autómárka közül kikerülő autóval járjon – ma pedig, menjünk csak fel a hasznaltauto.hu-ra, és böngésszünk a több, mint 120 márka között.
Nyugatra megérkezve
A rendszerváltás óta eltelt időben a magyarok többet és szélesebb termékkörből választva fogyasztanak. Jobban eszünk, kevesebb káros élvezeti cikket veszünk magukhoz, kevesebbet kell dolgoznunk, hogy megtöltsük a spájzt.
Fotó: Fortepan/VOVA
Az elmúlt huszonöt évben a fogyasztást tekintve Magyarország egy szerėny anyagi lehetőségekkel rendelkező nyugati országgá vált. Azt, hogy mit és hogyan fogunk vásárolni, nem az ötéves terv és a KGST viszonylatai határozzák meg, hanem a fizetőképes keresletet megtalálni igyekvő kereskedők és szolgáltatók. A világ javai iránti vágyainknak csak pénztárcánk és fantáziánk szab határt.
A 25 éve sorozat korábbi részei
Jobban élünk-e, mint 25 éve? Az elmúlt 25 év nagy kérdése, hogy a megnyíló lehetőségek felszabadítottak-e annyi energiát, hogy azok a hétköznapi életet is jobbá tegyék. Ha nincs az életszínvonalban, egészségben megnyilvánuló eredmény, akkor a szabad gondolatra és cselekvésre épülő rendszernek nincs elfogadottsága.
Jobban keresünk-e, mint 25 éve? 25 éve Magyarországon jóval többen dolgoztak, a keresetek értéke pedig jelentősen emelkedett 1990 óta. Kevesebben dolgozunk, több pénzt viszünk haza. A vágyott nyugati életszínvonal azonban még messze van, régióbeli társaink fogyasztási lehetőségei pedig többet javultak, mint a mieink.
Váltófutás ólomsúllyal – miért voltak nehezek a rendszerváltás első évei? 1990 és 1993 között a nemzeti jövedelem ötödével csökkent, a családok fogyasztása és a gazdasági termelés csak 2000-ben érte el újra a rendszerváltás előtti szintet. Miért volt ilyen nehéz az elején? Erről szól 25 éve című sorozatunk harmadik része.
Félegészség Az elmúlt 25 évben egészségünk állapota sokat javult, soha nem éltünk olyan sokáig és olyan egészségesen, mint most. Azonban a hetvenes évek elején beleragadtunk egy olyan helyzetbe, amiből a rendszerváltással csak félig tudtunk kikecmeregni.
Édesebb Otthon A rendszerváltás óriási és zömében pozitív változásokat hozott Magyarország lakáshelyzetében. A krónikus lakáshiány megszűnt, több lakásunk van, amelyek nagyobbak és kényelmesebbek, mint 1990-ben.
Szedjük össze együtt, miben jobb vagy rosszabb most, mint 25 évvel ezelőtt volt! Várjuk a hozzászólásokat!
Vissza a főoldalra
