Menü
Sorozatok
„Rövidesen el kell dönteni, hogy mit akarunk a Balatontól: úszómedencét vagy természetes élővilágot” – interjú dr. Pálffy Károllyal, a Balatoni Limnológiai Intézet kutatójával

Magyar tenger

„Rövidesen el kell dönteni, hogy mit akarunk a Balatontól: úszómedencét vagy természetes élővilágot” – interjú dr. Pálffy Károllyal, a Balatoni Limnológiai Intézet kutatójával

A Balaton köszöni szépen, jól van. Van elég víz, ami kellően tiszta és megfelelően meleg. A fokozódó turizmus és a természetes élővilág közötti érdekellentét azonban évről-évre kiélezettebbé válik.  Dr. Pálffy Károllyal, a Balaton vizét, élővilágát kutató MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet Hidrobotanikai Osztály tudományos munkatársával beszélgettünk algákról, a víz minőségéről, nádasokról és halakról.

A Balaton vizének minősége állandó kérdés, főleg a nyári szezon kezdetén. Mit lehet tudni a tó vizéről?

Az algák összetétele és mennyisége a legfontosabb kérdés, mert azok az elsődleges kórokozó-termelők. Manapság e tekintetben csak jót lehet mondani a tóról, ez azonban nem mindig volt így. A nyolcvanas években és a kilencvenes évek első felében komoly problémák voltak a víz minőségével. Az algák nagyon elszaporodtak. Különösen a veszélyes kék algák, melyek bomlás közben olyan méreganyagokat termelnek, ami emberre és más élőlényre, halakra, vízi madarakra egyaránt károsak. Arról nem is beszélve, hogy a víz sem volt túl vonzó az algásodás miatt, amit egyébként vízvirágzásnak nevezünk szaknyelven.

Fotó: Kovács Bettina Karolina

A Balaton vizéből ugyan nem tudták kimutatni a kék algák által termelt méreganyagokat, de a veszély valós volt, amit végül sikerült elhárítani. A kulcskérdés az volt, hogyan lehet lecsökkenteni a Balaton vizébe jutó szervetlen tápanyagok mennyiségét, ami az algák szaporodásának alapja. Az egyik fő lépés a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kiépítése volt. A Zala folyót keresztülvezették a Kis-Balaton nádasán: azt várták, hogy a nádas majd megszűri a folyó vizét, így kevesebb tápanyag éri el a tó vizét. Másrészt, korszerűsítették a Balaton vízgyűjtő területén lévő szennyvíztisztító telepeket. A tisztított szennyvíz, ami szintén sok tápanyagot tartalmaz, korábban nagyrészt a Balatonba került, azóta viszont a tó köré épített körcsatornába vezetik. A fejlesztéseknek hála a kilencvenes évek második felétől szépen lassan csökkent az alga mennyisége és az összetétele is sokat változott, fokozatosan javult a vízminőség. Ma már nincs kockázat.

A Kis-Balaton valamikor a Balaton egyik öble volt, amit egy csatorna kapcsolt össze a tóval. A Zala folyó hordaléka fokozatosan feltöltötte, majd az 1920-as években lecsapolták. Helyreállítását csak a nyolcvanas években kezdték meg.

A Kis-Balaton ma kettős szerepet tölt be. Egyrészt, vízvédelmi rendszerként kiszűri a szervetlen tápanyagok nagy részét a Balatonba érkező Zala folyó vizéből. Másrészt, számos védett faj – halak, rovarok, madarak – természetes élőhelye. A szakemberek szerint utóbbi feladata a fontosabb: a Kis-Balaton jelentősége élőhelyként nagyobb, mint a vízminőség szempontjából.

Ezt azonban nem lehet elmondani sok más nagyobb édesvízi tóról, például Észak-Amerikában az Erie-tóban komoly veszélyt jelent a kék algák elszaporodása, ami azért probléma, mert a tó a környék egyik legfontosabb ivóvíz-bázisa.

Az algák mellett mire kell még figyelni?

A hajózást szokták említeni, de ez nem jelent valós veszélyt. Menetrend szerint közlekedő hajóból nincs olyan sok, hogy számottevő legyen a hatásuk. A magán hajók és vitorlások persze más lapra tartoznak, de azt meg nem lehet rendesen ellenőrizni.

Cikkünk nyomtatható pdf-ben is letölthető

Inkább olyan dolgok vannak, amikről az emberek azt hiszik, hogy szennyeződést okoz vagy káros, de valójában ártalmatlan. Erre az egyik legjobb példa a szúnyoglárva. Minden évben meg lehet figyelni, hogy a Balaton vize habos, zavaros; nem túl csábító. Ezt azonban nem szennyezés okozza, hanem a rengeteg szúnyog. A lárvák a Balaton mederaljzatában élnek, s főként algával táplálkoznak. Majd amikor bebábozódnak, felemelkednek a víz felszínére. Ahhoz azonban, hogy a kifejlett rovar kibújhasson a bábból, nyálkás anyagot termel, ami a bábmaradvánnyal együtt úszik a vízen, sűrű, habos szőnyeget képezve. Ez abszolút természetes jelenség, sőt, a szúnyogok egyfajta természetes algátlanító rendszerként működnek, így nagyon fontos szerepük van a vízminőség fenntartásában.

Fotó: Kovács Bettina Karolina

Másik klasszikus példa a békanyál. Amikor alacsony volt a tó vize, főként a déli parton nagyon elszaporodott; a zöld alga sűrű szőnyeget képezett a víz felszínén, amit nem volt kellemes se nézni, se fürdeni benne, de a vízminőséget egyébként nem befolyásolta.

Időről-időre felröppen a hír, hogy a Balaton ki fog száradni. Van valós alapja ennek a félelemnek?

A kiszáradással mostanában biztosan nem kell számolni. Az elmúlt két évtizedben volt két-három olyan év, amikor drasztikusan lecsökkent a vízszint, de a vízügyi hatóságok minden alkalommal közbeléptek. A Balaton vízszintje a Sió csatorna zsilipjén keresztül szabályozható: ha a zsilip szabályozási vízszintjét megemelik, vagyis több vizet engednek be a Zala folyóból, azzal a tóban is több lesz az elraktározható víz nyáron. Így a párolgás sem jelenthet kiszáradási veszélyt. Persze ki tudja, hogy mi lesz 50 vagy 100 év múlva, ha a klímaváltozás tovább fokozódik.

A Balaton legnagyobb befolyója a Zala folyó, egyetlen kifolyója pedig a Sió csatorna. Az egyik a tó keleti, a másik a nyugati csücskében van – hidrológiai számítások szerint 2-3 évig tart, mire a víz egyik pontból a másikig ér.

Mi a helyzet a víz hőmérsékletével?

Hosszú ideje a 25-27 fokos nyári vízhőmérséklet a megszokott. Ugyanakkor az évi átlagos vízhőmérséklet kapcsán minimális, de statisztikailag szignifikáns növekedés mutatható ki. Az, hogy a jövőben ez hogyan alakul, a globális felmelegedés fényében, külön konferencia témája lehetne.

Az Összkép magazin a magyar társadalom és gazdaság működéséről szól. Komoly elemző munkára épülő áttekintéseket készítünk, kutatások eredményeit foglaljuk össze és az országot jól ismerő vezetők, kutatók történeteit mutatjuk be arról, hogyan is működik a világunk. Kövessen minket, iratkozzon fel hírlevelünkre, ha szeretné mélyebben megérteni és felfedezni Magyarországot.

Az, hogy milyen meleg a víz, nemcsak a strandolókat és a parti büféseket érinti; még fontosabb kérdés, hogy mi lesz a vízi élővilággal. Például ha hetekig 30 fok fölött van a víz hőmérséklete – ha jól emlékszem, pár éve volt ilyen – az komoly hatással van a halak viselkedésére. De ez azért még elég szélsőséges esetnek számít; egyelőre e tekintetben is minden rendben van.

A strandok és a fürdőző tömegek hogyan hatnak a Balaton vizére és élővilágára?   

Amikor a déli parton építették a vasútvonalat, a síneket túl közel húzták a tóhoz, így félő volt, hogy a víz alámossa a vasúri töltést. Ezért a déli parton a homokos, iszapos, kavicsos, fokozatosan mélyülő vízparti strandokat, partszakaszokat lekövezték, vízvédelmi célból. Ez megváltoztatta a part menti élővilágot. A köveken például többféle algát, kagylókat látunk, de ezeken a részeken apró, pár centis rákokkal is találkozhatunk.

A vízminőséget nem befolyásolják számottevően a fürdőzők. Az a szennyeződés, amit az emberek bőréről leázó naptej vagy dezodor okoz, csak a strandok környékén jelenik meg – a kutatók a legtöbb vízmintát nem a strandok környékén veszik, hanem a tó közepén, nyílt vízben. Ott ez a koszmennyiség nem is mutatható ki.

Fotó: pixabay

Az élővilágot jobban érintik a strandolók, meglehetősen beszűkítik a mozgásteret. Ennek kapcsán az egyik legnagyobb probléma a nádasok eltűnése.  Az északi parton ugyan még maradtak egybefüggő nádasok, de a déli partról szinte teljesen eltűntek. S velük együtt számos védett faj élőhelye is megszűnt. Ezért nagyon kell vigyázni a megmaradt nádasokra, nehogy a part menti építkezések miatt azokat is felszámolják.

A nádas kiterjedése egyébként a hőmérséklettel és a vízmélységgel is szorosan összefügg. Gyorsabban nő, ha tartósan meleg van, és alacsonyabb a vízszint. A nádasnak például nagyon jó volt, amikor néhány éve kevés víz volt a Balatonban – a turizmusnak persze már kevésbé.

Vagyis más az érdeke a balatoni élővilágnak és más a strandolóknak, turizmusnak. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentétet?

Rövidesen el kell dönteni, hogy azok, akik valamilyen formában használják a tavat – legyen szó az ott élőkről, vagy a turistákról – mit szeretnének: egy fürdőmedencét, vagy egy természetes tavat gyönyörű, egyedi élővilággal. A kettő együtt hosszú távon nem megy.

Nehéz úgy egyensúlyozni, hogy mindenki elégedett legyen. Itt vannak például a horgászok, akik folyton panaszkodnak, hogy kevés a hal a Balatonban – persze nehéz megállapítani, hogy ez mennyire igaz. De azt látni kell, hogy a balatoni édesvízi táplálékhálózat alapját az algák jelentik. Az algákat és más egysejtű állatkákat a rákok eszik meg, azokat pedig a halak. Ha kevesebb az alga, ami a vízminőség és a fürdőzők miatt fontos, kevesebb halat tud eltartani a tó. Ezért évek óta szükség van rendszeres haltelepítésre.

Melyek az őshonos halfajok a Balatonban?

A különféle keszeg-fajták, például a karikakeszeg vagy a vörösszárnyú keszeg; a ponty, a ragadozók közül a fogassüllő, a balin, a sügér. Idegenhonos, vagyis betelepített faj a naphal, az ezüst kárász, vagy a folyami géb – utóbbi nagyon elszaporodott a parti kövezések mentén. Az egyik legérdekesebb balatoni hal a busa – nem tudunk sokat a balatoni élővilágban betöltött szerepéről, s azt sem tudjuk megbecsülni, hogy jelenleg mennyi él a belőlük a tóban.

Fotó: pixabay

A nyolcvanas, kilencvenes években, amikor gond volt az algákkal, két szakmai vélemény ütközött össze. Az egyik tábor úgy vélte, hogy olyan halakat kell betelepíteni, melyek kiszűrik a káros algákat. A másik oldal ezt ellenezte: mivel a tápláláékhálózat körfolyamat, szerintük az új halfajoktól nem lesz tisztább a víz, viszont a tápláléka csökken.

Végül kipróbálták a szűrőhalas megoldást, ekkor kerültek a busák a Balatonba. Ez egy ázsiai halfaj, ami nagyon hosszúra, másfél-két méterre is megnő és nagyon sokáig, akár évtizedekig is elél. Ahogy a betelepítés ellenzői megjósolták, a vízminőség nem javult, cserébe senki sem tudja megmondani, hogyan hatott az eredeti halfaunára a busák megjelenése. Azóta egyszer sem volt telepítés, mégis rengeteg van belőlük. Ez annak is köszönhető, hogy a déli parton több mesterséges halastóban is tenyésztenek busákat, s amikor a tavak vizét cserélik, az elhasznált víz, s vele együtt jó sok „kiszökött” hal is, a Balatonba kerül.

Ilyen halastavakra egyébként azért van szükség, mert néhány halfaj, például a ponty, a Balatonban, természetes körülmények között alig tud ma már szaporodni. A nádas zónában van a természetes élőhelye, amiből egyre kevesebb van, ezért a ponty-állományt folyamatosan pótolni kell.

A limnológia az édesvizek sajátosságait vizsgálja. Az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet tevékenysége a tavak és vízrendszerük, kiemelten a Balaton kutatására fókuszál. Küldetésük a „kontinentális felszíni vizek limnológiai kutatásának világszínvonalú művelése, a vízi és vizes élőhelyeket érintő társadalmi beavatkozások környezet- és természetvédelmi szempontú szakértői támogatása, az új tudományos eredmények társadalmi hasznosulásának elősegítése”.

Dr. Pálffy Károly fő kutatási területe a fitoplankton együttesek összetételének és bakterioplankton abundanciájának áramlási citometriai/mikroszkópos vizsgálata; hosszútávú fitoplankton adatsorok elemzése funkcionális diverzitás szempontjából, valamint a zooplankton fitoplanktonra gyakorolt hatásának (“top-down” kontroll) vizsgálata kifalási, un. “grazing” kísérletek keretében.


Szólj hozzá Te is, hogy teljes legyen az összkép!