Menü
Sorozatok
Nivegy-völgy: öt élettel teli falu a Balaton-felvidéken

Magyar tenger, Magyar vidék

Nivegy-völgy: öt élettel teli falu a Balaton-felvidéken

SZERZŐ:

A Káli-medence, Zánka és Nagyvázsony között bújik meg a Nivegy-völgy, ahol nem turistából, hanem gyerekből van sok. A völgy életéről beszélgettünk Kiss Csaba borásszal, Szentantalfa polgármesterével és Nemes Gusztáv közgazdásszal, a Nivegy-ház vezetőjével.

Cikkünk nyomtatható pdf-ben is letölthető

A „Balaton és környéke” térképek kellős közepén, Zánka és Nagyvázsony között található öt kis falu, Tagyon, Szentantalfa, Szentjakabfa, Óbudavár és Balatoncsicsó. Ez az öt falu alkotja a Nivegy-völgyet. Mit lehet tudni a völgyről?

Kiss Csaba: A Nivegy-völgy már az Árpád-korban is lakott volt, királyi farkasvadászok laktak a környéken, akik olyan előjogokkal rendelkeztek, hogy nem kellett adót fizetniük. A török-időkben a kettős adóztatás és az átportyázó törökök miatt kiürült a környék, egészen a 17. századig kellett várni, hogy újra emelkedni kezdjen a lélekszám. Balatoncsicsót ekkor alapították katolikus német telepesek, miközben az alapvetően református környék központja Szentantalfa volt. Innen eredeztethető a Csicsó és Antalfa közötti sok évszázados rivalizálás, aminek egyik ma már fura következménye volt, hogy állítólag az antalfai református templomnak sokáig azért nem lehetett tornya, hogy ne lehessen magasabb, mint a csicsói katolikus templom.

Szentantalfa

Nemes Gusztáv: Az egykori Árpád-kori települések nyomai ma is velünk élnek: ahol ma a környék híres templomromjai vannak, ott voltak régen a falvak, fent a dombok tetején, a szárazulatokon. A legismertebb ilyen hely a Balázs-templom, Szentantalfa fölött. A völgyben túl sok volt a víz, a mocsaras terület, ami az építkezést és a gazdálkodást is nehezítette. Nivegy-völgy öt falva közül kettő most is hegyen fekszik, Szentjakabfa és Óbudavár, a többi idővel leköltözött a völgybe.

A környék közelmúltja is izgalmas, a már említett Balázs-templomhoz például egy érdekes történet is kapcsolódik.  Az 1920-as évek elején a romot megvette egy osztrák okkultista filozófus, Jörg Lanz von Liebenfels aki egyes források szerint a modern kori templomos rend megalapítója. Kisebb javításokat végzett az épületen és lovagként élt a romtemplom tornyában. A még élő emlékezet szerint néhány helybeli családdal jó kapcsolatokat alakított ki, élelmiszert, tojást, bort vásárolt tőlük. A helyi folklór szerint a második világháború közeledtével angol kémnek gondolták és elüldözték. Természetesen a környék falvai is megszenvedték a világháborúkat, majd pedig az 1950-es és 1960-as évek kollektivizálását is, ami a mai napig élő emlék az idősebbekben.

A Balaton-felvidék és kiemelten a Káli-medence az 1970-es, 1980-as években lett felkapott turisztikai és nyaraló célpont, állítólag részben Jancsó Miklós filmjeinek hatására. A Nivegy-völgyben mikor jelentek meg a turisták és a „bebírók”?

NG: Az 1970-es és 1980-as évek elnéptelenedése és elnyaralósodása inkább a Káli-medencét jellemezte.  Állítólag Somogyi Győző festőművész volt az egyik első betelepülő, akit később sokan követtek, valóban a filmes világból. A Nivegy-völgy ettől eltérő fejlődést követett, Balatoncsicsóban például a 2000-es évek elején, amikor én ideköltöztem csak néhány nem helyi születésű család lakott, és bár most már itt is vannak „bebírók”, de jóval kevesebben, mint a szomszédos falvakban.

Kiss Csaba

KCS: Antalfára az első „újkori telepesek” az 1980-as évek körül érkeztek, ekkor kezdték el felfedezni maguknak a falut a pihenni vágyók. Az elsők érdekes módon nem budapestiek, hanem kisalföldiek, győriek voltak, amit az magyarázhatott, hogy a környék borának nagy felvevőpiaca épp a kisalföldi régió volt. Ezután a Káli-medencéhez hasonlóan filmesek és tévések is érkeztek a faluba, de a bebírók aránya most sem magas: az ingatlanok tizede tekinthető nyaralónak, a többiben helyiek élnek.

A Nivegy-völgy közvetlenül a már említett és a sokaknak ismerős Káli-medence mellett fekszik. Miben más ez a környék, mint a Balaton-felvidék többi tájegysége, kiemelten például a Káli-medence?

NG: A Káli-medencével való összehasonlítás tényleg nagyon tanulságos. A két szomszédos völgy nagyon hasonló természeti adottságokkal rendelkezik, mégis eltérő fejlődési pályára álltak és nagyon különböző gazdasági, társadalmi, kulturális közeg alakult ki bennük az utóbbi 50-60 évben. A Káli-medence tovább maradt vizenyős, lápos, emiatt mindig szegényebb környék volt, gyengébb mezőgazdasággal. Ugyanakkor a hegyek elzárják a Balatontól, nem szelik át utak észak déli irányban, nehéz volt az ingázás is. 1971-ben az országos településfejlesztési koncepció funkció nélküli településekké nyilvánította ezeket a falvakat, aminek következtében új házakat nem lehetett építeni, a terület nem újult meg. Felgyorsult az elvándorlás, lementek az ingatlanárak.

Paradox módon ez a hanyatlás készítette elő a mai fejlődést. A városiak, a nyaralósok megjelenésével az ingatlan árak megugrottak, ettől még gyorsabb lett az elvándorlás, hiszen aki menni akart könnyen tette, mert jó pénzért tudta eladni a házát. Mára nagyon kevés tősgyökeres helybeli van itt, de ez igazából előny a turizmusnak, hiszen így kevés a helyiek és a ’gyüttmentek’ közti konfliktus is, a beköltözők teljesen átvették az irányítást.

Nemes Gusztáv

A Nivegy-völgy nagyon más utat járt be. Itt kicsit jobbak a mezőgazdasági adottságok, a TSZ viszonylag jól működött (még ma is megvan) és a középkortól nagyon erős hagyománya volt a bortermelésnek, az 1970-es években a bakonyi kocsmákba főleg innen hordták a bort. A völgyet észak déi irányban átszeli a környék két főközlekedési útvonalát (a 77-est és a 71-est) összekötő, Zánka-nagyvázsonyi út, így viszonylag jó a tömegközlekedés. Négy nagyobb város van 30 kilométeres távolságban: Balatonfüred, Tapolca, Veszprém, Ajka, így jobban lehetett ingázni, illetve itt volt a Zánkai Úttörőváros, ami régen több száz embernek adott munkát.

Az elvándorlás persze ezt a környéket is érintette, de jóval kevésbé, mint a Balaton-felvidék egyéb részeit. Mindez kihat a jelenre is: a Nivegy-völgyben „van élet”, mármint a turizmuson túl is. Vannak szolgáltatások, iskola, óvoda, egész évben nyitva tartó boltok, kocsmák, aminek van egy csomó következménye: vannak fiatalok, vállalkozók, csak Szentantalfán 50-nél több vállalkozás van.

Az Összkép magazin a magyar társadalom és gazdaság működéséről szól. Komoly elemző munkára épülő áttekintéseket készítünk, kutatások eredményeit foglaljuk össze és az országot jól ismerő vezetők, kutatók történeteit mutatjuk be arról, hogyan is működik a világunk. Kövessen minket, iratkozzon fel hírlevelünkre, ha szeretné mélyebben megérteni és felfedezni Magyarországot.

A mezőgazdasági termelés országos szinten is jól megy. 100 felett van az 1000 főre jutó őstermelők száma, míg Veszprém megyében 17 ez a szám. Itt van a Balaton-felvidék legnagyobb összefüggő szőlőterülete, de a bor mellett más termékek is megtalálhatók. Sok az állat, kecske, juh, szarvasmarha, és a feldolgozott termék: sajt, füstölt áru, méz, de van lekváros, csokoládés is, akik mind magas hozzáadott értékű terméket állítanak elő. Mindezt persze nagyban segíti a Balaton és a Káli-medence közelsége, ahol sok az étterem, a piac és sok a turista is. Egy szó, mint száz: a Nivegy-völgy más, mint a Káli-medence, és ez jól is van így.

A falvakban járva valóban feltűnő a sok gyerek. Ezt mi magyarázza?

KCS: Szentantalfán ennek van egy elég sajátos oka, mégpedig hogy a lakosság nagy részét teszi ki egy neoprotestáns közösség. A nazarénusok hagyományosan sok gyereket vállalnak, sok családra jellemző a 6-8 gyermek. Arányuk 50 százalék körüli a faluban, ami áttételesen azt is okozza, hogy a falu majdnem harmada fiatalabb 30 évesnél – ezzel Szentantalfa az egyik legfiatalabb település Magyarországon.

balatoncsicsói gyerekek

NG: Valóban, a Nivegy-völgyben három olyan település is van, amely jóval fiatalabb, mint az országos átlag – mégpedig mindegyik más okból kifolyólag. Szentantalfa demográfiai profilját a nazarénusok, Óbudavárét pedig a katolikus Schönstatt-közösség alakította, ami olyan keresztényi értékeket képvisel, mint a család szentsége, az empatikus gyereknevelés. Magyarországon az Ausztriából az 1980-as években visszaköltözött Godány-házaspár alapította meg az egyesület hazai ágá. Mára több száz magyar család része ennek a mozgalomnak, akik minden évben egy hetes lelkigyakorlatot tartanak az óbudavári képzőházban. Emiatt ebben a parányi faluban nagyon sokan megfordulnak, sokan kötődnek ide, illetve a már említett Godány-házaspár öt gyerekéből négy itt él a gyerekeivel, akik mind nagycsaládosok és együtt a falu lakosságának legalább a felét adják.

Balatoncsicsó az ország legkisebb olyan települése, ahol nyolcosztályos általános iskola működik, márpedig az iskola fontos szempont a gyerekes családok számára. Minden bizonnyal ez az egyik oka, hogy Csicsó 240 lakosából 60 körüli a gyerek. Egy másik jelentős ok, hogy az önkormányzat a 2000-es évek elején kialakított közműves építési telkeket 1 millió forintért adta azoknak, akik vállalták, hogy négy éven belül házat építenek és életvitelszerűen itt laknak. Ma, a helyi öregek által lakótelepként emlegetett két új utcában ma huszonegy házban sok fiatal, gyerekes család lakik.

A térség egyik érdekes színfoltja a már említett Nivegy-ház. Hogyan indult ez a kezdeményezés?

NG: A balatoncsicsói parókia szép nagy, újbarokk műemléképület, régen a környék spirituális központja volt. Harminc évig üresen állt, nagyon leromlott az állapota. Helyi civil szervezetek többször próbálkoztak a felújítással sikertelenül. Végül az épület a Foster központon keresztül került be egy kulturális örökségvédelmi módszertani projektbe „akciókutatási helyszínként”. A projektben egy olyan módszertant dolgoztunk ki volt, ami kis helyi közösségeknek nyújt segítséget védett épületek felújításában és hasznosításában.

Ilyen volt…

A cél, hogy a helyiek találjanak értelmes, új funkciót az épületnek, ami a felújítás után a helyi közösség életének szerves részévé válik és így valódi, gondos gazdára talál. A Nivegy-házzá lett csicsói parókia a helyi egyházközség tulajdona, jelenleg az egyházközség alapítványa működteti. A módszertani projekt során úgy állapodtunk meg, hogy az épületet felújításával párhuzamosan kifejlesztünk egy új üzleti modellt. Ebben a helyi közösség társadalmi vállalkozást hoz létre az épület köré, ami programokat szervez, illetve a turizmusra és a helyi termékekre építve bevételt is termel, így biztosítja a ház és a közösségi használat hosszú távú fenntartását.

… és ilyen lett

A folyamat még 2013-ban kezdődött, amikor leültünk az érdekeltekkel, helyi vállalkozókkal, polgármesterekkel. Kitaláltuk, milyen tevékenységeket és azokhoz milyen tereket lehetne, kellene kifejleszteni az épületben, ami egyrészről jó a közösségnek, másrészről bevételt is hoz. Az ötleteket megkapták az építészek, a művészettörténészek megmondták, hogy mit szabad és mit nem – végül a felújítás kisebb-nagyobb kompromisszumokkal elkészült. A házat használjuk – tavaly 50 rendezvényünk volt -, de a ház profiljának alakítása továbbra is folyik. A folyamatról készült néhány film, ezek láthatók az Interneten (itt és itt).

A térség központja ma Szentantalfa. Mi a specialitása ennek a falunak a Balaton-felvidéken?

KCS: Az eddig említettek mellett Szentantalfa egyik fő jellegzetessége, hogy nagyon sokféle ember lakja. Sok felekezet és vallás tud egymással itt békében élni: evangélikusok, katolikusok, reformátusok, nazarénusok, illetve egykor zsidó közösség is élt a faluban, a jelenlegi faluház volt egykor a zsinagóga. Volt korábban vallási alapú rivalizálás a Nivegy-völgyön belül – különösen Balatoncsicsó és Antalfa között -, de sosem volt olyan éles konfliktus, mint például Balatonfüred és Tihany között, amiről a tihanyi faágyú története is szól.

Fontos jellegzetessége az itteni életnek, hogy mifelénk használják és művelik az emberek a földet, nem pedig felparcellázzák őket nyaralóknak. Természetesen itt is vannak olyan földek, amit a panoráma miatt vesznek, de nem olyan sok, mint a Balaton-parti településeken vagy a környező falvakban. A borkultúra nagyon fontos, a Nivegy-völgyben van a legtöbb művelt szőlőterület a Balaton-felvidéken, 520 hektár. Ezzel a völgy a balatonfürdei-csopaki borvidék legnagyobb egybefüggő boros területe, nagyobb, mint a somlói, több mint kétszer akkora, mint a csopaki és a badacsonyi. Az is beszédes, hogy a 28 Balaton borból 9 Nivegy-völgyi pincészetből származik.

Kiss Csaba borász, Szentantalfa polgármestere, Pincéje nagyapai örökség, a Szentantalfa mellett Szent-Balázs hegyen található. Eleinte gépészmérnöknek tanult, majd a vendéglátás és a borászat felé fordult – ez utóbbit balatonfüredi diáktársaival csak „érettségizett traktoros szak”-nak hívták. Birtokán olasz- és rajnai rizlinget, szürkebarátot, traminit, merlot-ból vörösbort, cabernet-ből és kékfrankosból pedig rozét készít. Polgármesterként egyik kiemelt projektterve a Nivegy Liget nevű piac elindítása, ami az antalfai Faluházhoz megálmodott termelői piac.

Összességében sokat jelent, hogy meg lehet élni az itteni lehetőségekből, nem kell elmenni ahhoz, hogy az ember boldoguljon, ami több magyarországi településen, vidéken sajnos valós kihívás. Természetesen a bérek itt sem tudnak versenyezni a nyugat-európai, osztrák és német bérekkel, így sok fiatal külföldön dolgozik. Amikor pár évvel ezelőtt megnyerte a Szentantalfa a Megye 2-es focibajnokságot, a következő szezonban a korábbi bajnokcsapatból alig 4-5-en maradtak itthon. Az itteni fiatalok azonban jellemzően csak ideiglenesen és a téli idénymunkára mennek külföldre, így pár évnyi kinti munka és gyűjtögetés után visszajönnek.

Vasárnaponként megtelik az antalfai focipálya melletti rét, a falu nagy része követi a helyi focicsapat meccseit. Ez a helyi közösségi élet erejét mutatja…

KCS: Szentantalfa egy 500 fős település, vasárnaponként pedig jellemzően 150-en vagyunk a focimeccsen, de volt már arra is példa, hogy 300-an voltunk. Mutasson nekem valaki még egy települést, ahol a lakosok harmada-fele ott van a helyi focicsapat mérkőzésén! Nálunk sok családban természetes, hogy a nagypapa, az apuka után a gyerekek is focizni mennek, nyaranta focitábort is tartunk. Sok évtizede stabil csapatunk van, mert mindig volt valaki a faluban, aki fontosnak érezte a csapat sorsát, és áldozott is arra, hogy legyen antalfai foci – és nem csak a sportolás miatt, hanem a közösségépítő erő miatt is.

Nemes Gusztáv PhD. vidékszociológus, közgazdász, társadalomkutató, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Tanulmányait az ELTE-n a Newcastle upon Tyne-i és a Valenciai Egyetemeken végezte. Vidékfejlesztéssel foglalkozik, sokféle szinten és témában, a szakpolitikák elemzésétől és a nemzetközi együttműködés hatásaitól a LEADER csoportok munkáján át a helyi termékek fejlesztéséig és a kulturális örökségig. Feleségével és négy gyermekével tizenöt éve Balatoncsicsón él.

Fontosnak tartjuk a focit, hiszünk az erejében, és ha tudunk, másokat is segítünk ezen a téren: tavaly felajánlottuk a még használható régi mezeinket egy kárpátaljai csapatnak, mert nekik nem volt lehetőségük saját mezt csináltatni – így ma hétvégenként két csapat is antalfai mezben lép pályára: egyik a Balaton-felvidéken, a másik Kárpátalján, amire büszkék vagyunk.

A foci mellett a másik népszerű sport a teke, korábban Szentantalfának megye 1-es tekecsapata volt. Az amatőr tekebajnokságot minden évben megrendezzük 10-12 csapat részvételével, a helyieken túl Nagyvázsonyból, Tihanyból és Füredről is jönnek résztvevők. A tekebajnokság heti szinten 100-150 embert mozgat meg – ez egy ilyen kis falu esetében nagy teljesítmény.


Szóljon hozzá Ön is, hogy teljes legyen az összkép!