Menü
Sorozatok
„Az elitünk olyan, amilyenek mi vagyunk” – Interjú Kristóf Luca elitkutatóval

Tudósok

„Az elitünk olyan, amilyenek mi vagyunk” – Interjú Kristóf Luca elitkutatóval

SZERZŐ:

A magyar elit tagjainak véleménye a legtöbb kérdésben nem tér el az átlagemberétől, mégis rossz véleménnyel vagyunk azokról, akik a legfontosabb döntéseket hozzák az országban – mondja Kristóf Luca, az MTA szociológusa. Az elitkutató szerint a rendszerváltás óta jelentősen csökkent az értelmiség véleményformáló szerepe, de az ma sem mindegy, kit tekintünk a legnagyobb magyar írónak.

Lehet pontos választ adni arra a kérdésre, hogy kiket tekintünk az elit tagjainak?

Az elit fogalmát sokszor normatív módon definiálják: ebben az értelemben az elit a társadalom legkiválóbb tagjait jelenti. Ezért előfordult már velem, hogy egy nem társadalomtudós megkérdezte: van egyáltalán elit Magyarországon? Am azt jelzi, hogy nem értékeljük túl sokra az elitünket. Nekem akkor is az volt a válaszom, hogy az elitbe az általam követett társadalomtudományos tradíció szerint azok tartoznak, akik az egész társadalomra hatással lévő döntések meghozatalában vesznek részt. Ezen belül pedig megkülönböztethetünk gazdasági, politikai és kulturális elitet. A definícióból is látszik: az, hogy milyen az elitünk, mindenki életére hatással van.

Kristóf Luca

Időről időre előkerülő téma az elit teljesítményének a kérdése. Lehet ezt a teljesítményt valahogy mérni?
Azt gondolom, hogy erre objektív választ nem igazán lehet adni, legfeljebb arról lehet gondolkodni, a társadalom mi alapján méri az elit teljesítményét. Erre egy megközelítés, hogy az emberek az elit teljesítményét a gazdasági és politikai teljesítménnyel mérik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nehezebb időkben a híres írók rosszabb könyveket írnának, de a nehezebb helyzet a kulturális elit megítélését is befolyásolhatja. Ugyanakkor abból, hogy a Nobel-díj mennyivel növelte Kertész Imre elismertségét, vagy az Oscar-díj Nemes Jeles Andrásét, az is látszik, hogy a nemzetközileg is visszaigazolt nagy kulturális teljesítményeknek továbbra is nagy érteket tulajdonítunk.

Térjünk át a szűkebb szakterületére, a kulturális elitben zajló folyamatokra, az értelmiség szerepére. Érdekes, hogy ezt a fogalmat a pontos jelentéstartalmával nem is igazán lehet lefordítani például angolra, inkább csak körülírni lehet. Mi ennek az oka?

Az értelmiség nálunk tapasztalható szerepére a legnépszerűbb magyarázat szerint a válasz a tulajdonos polgárság hiányában kereshető. A Kelet-Európára jellemző megkésett polgári fejlődés miatt a polgárság helyett az értelmiség lett a változások motorja. Ehhez hozzáadódott, hogy a szocializmus állami újraelosztáson alapuló rendszerében pedig a tulajdon helyett a tudás vált a legfontosabb tőkévé, és így felértékelődött a kulturális tőke szerepe. Ezért írhatták Konrád György és Szelényi Iván híres könyvükben, hogy az értelmiség a szocializmus racionális redisztribúciójában érte el a legtöbbet, amit elérhetett: a szaktudását és az ideológiai tudását szolgáltatta a rendszer számára – elég csak arra gondolni például, hogy a Tervhivatal közgazdászainak mekkora befolyása volt a gazdaság működésének minden szegmensére. Ennek a történelmi helyzetnek a végével az értelmiség befolyása is csökkenőben van. Ezt csak erősíti a politikai professzionalizálódás folyamata: a profi politikusok szerintem meglehetősen nagy sikerrel szüntették meg a véleményformálók valóságértelmezési hegemóniáját.

Persze ma is vannak még olyan értelmiségiek, akiknek a véleményére sokan kíváncsiak, elolvassák azt bizonyos újságokban vagy egyre gyakrabban a Facebookon. De ezek egyre kisebb körök, így kisugárzó hatásuk sem lehet akkora, mint amikor ezek a szereplők többszázezres olvasottságú napilapokban vagy TV-műsorokban fejtették ki a véleményüket.

Nemrég jelentek meg az első eredmények a kulturális elittel foglalkozó kutatásának utolsó hullámából. Mik a legfontosabb újdonságok?
Esterházy Péter, Kocsis Zoltán, Kertész Imre vagy Jókai Annak halálával – akik az előző, 2009-es kutatás szerint a legbefolyásosabb értelmiségiek között szerepeltek – generációváltás szemtanúi vagyunk az értelmiségi elitben. Ezzel párhuzamosan eltolódás is megfigyelhető a vizuális műfajok irányába: kutatásunk szerint ma Magyarországon a legbefolyásosabb értelmiségiek – Kulka János, Alföldi Róbert vagy Nemes Jeles László – már nem az írók közül kerülnek ki, hanem a színház és a film világából.

Ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki fogja betölteni a „legnagyobb magyar író” Esterházy Péter halála miatt megüresedett szerepét. Ennek a pozíciónak az elfoglalása nemcsak az írói teljesítményen múlik, hanem az is kell hozzá, hogy valakit sokan kulturális azonosulási pontnak tekintsenek. Ezt a kérdést eldönthetné, ha lenne egy újabb Nobel-díjas írónk. Egy ekkora nemzetközi elismerés, ahogy azt láttuk Kertész Imre vagy Nemes Jeles András esetében, hatalmas tekintélynövekedést eredményez.

Kristóf Luca kutatásait a Véleményformálók könyvben publikálta. – Hogyan lesz valaki az elit része?

Gyakran találkozhatunk olyan hangokkal, amelyek szembeállítják az elit tagjait az „egyszerű emberekkel”. Mennyiben különböznek az elit tagjai egy „átlagos embertől”?

Erre a kérdésre sok szempontból megpróbálhatunk válaszolni. Az egyik vizsgálati szempont lehet, hogy mennyire különbözőek szocio-demográfiai karakterben. A magyar elit alapvetően magasan iskolázott középkorú férfiakból áll. Ezzel kapcsolatban például gyakran felmerül, hogy milyen hatása van a nők képviseleti deficitének a politikai elitben – ez fontos-e, vagy a férfiak ugyanúgy tudják képviselni a nőket? A vélemények megoszlanak, de bizonyos kutatások szerint ki lehet mutatni, hogy vannak olyan, nőknek fontos témák – például a bölcsődeépítés – amit a női politikai elittagok sokkal jobban felkarolnak.

A hasonlóság kérdését az értékek irányából is megközelíthetjük. Magyarország politikai szempontból az egyik leginkább megosztott társadalom Európában, és az elitünkre az erős megosztottság még inkább jellemző. A politikai értékekre vonatkozó absztrakt kérdéseknél – például, hogy a szabadság vagy a biztonság fontosabb – azt tapasztaltuk, hogy az elit tagjainak gondolkodása, a társadalom más csoportjaihoz hasonlóan, nem koherens. Az ország EU-tagságának megítélése is ugyanolyan pozitív az elit és a társadalom körében. Talán meglepő módon a kutatásainkból az is kiderült, hogy a kultúra nagyon erős összetartó erő: az elit által kialakított kulturális kánon – kik a nagy írók, zeneszerzők – is megegyezik a társadalom tagjainak álláspontjával – persze itt csak azokról beszélünk, akik tudtak egyáltalán véleményt formálni a kérdésben. Úgy tűnik tehát, hogy a legtöbb szempontból az elitünk olyan, amilyenek mi vagyunk.

Kristóf Luca 2014-ben megjelent, Véleményformálók című könyvében arra kereste a választ, hogy minek köszönhetően válhat valaki véleményformálóvá, és hogy kik a legbefolyásosabb magyar értelmiségiek. A szociológus több száz elittag megkérdezésén alapuló kutatása szerint a politikai szimpátiának meghatározó szerepe van az értelmiségi tekintélyek kialakulásában – a legismertebb nevek identitásképző erővel bírnak az egyes táborokon belül. A kulturális elitkutatás újabb körének eredményeiről itt olvashat bővebben.


Korábbi cikkeinket is érdemes elolvasni!

Egy kötetben az Összkép legjobb tavalyi cikkei

 

Fontos, hogy Hévíz a fiatalok számára is szerethető legyen

Körkép az erdélyi magyar fiatalokról – ahogyan a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem oktatói látják

A pozitív példa számít a legtöbbet – csíkszeredai vállalkozói sikerek