Menü
Sorozatok
Magyar költségvetés: véget ért a gúzsba kötve táncolás

Közpolitika, Makroszemmel

Magyar költségvetés: véget ért a gúzsba kötve táncolás

A magyar államháztartás egyenlege évek óta javuló folyamatokat mutat, jelenleg fél százalékkal drágább a magyar államadósság finanszírozása mint a németé. Ez a mai generációk életében eddig nem látott gazdaságtörténeti jelentőségű állapot.

A magyar államháztartás egyenlege évek óta javuló folyamatokat mutat. Ennek eredményeként esik az országkockázatunk, újabb és újabb mélypontokra kerül az államadósságunk finanszírozásának elvárt hozamszintje. Egyre kisebb kamatot kell az országnak fizetnie az államadósságot finanszírozó kötvényekért, sőt az államadósságot finanszírozók által elvárt kamat egyre hosszabb idejű kölcsönök esetében csúszik be a 0 vagy az alatti elvárt hozamot mutató tartományba.

Fotó: Pixabay

Az államadósság részeként kibocsátott magyar államkötvények után fizetendő kamat egyrészt azért csökkent, mert világszinten alacsony a befektetési lehetőségekért elvárható hozam szintje. A 2008-as válság óta a kormányok és a jegybankok rengeteg pénzt pumpálnak a gazdaságba, ennek hatására a világon mindenhol újabb és újabb történelmi mélypontokra esnek a hozamok.

Azonban van egy másik tényező is, ami már nem valamiféle szerencse, hanem kizárólag saját teljesítmény. Évek óta csökken a különbség a magyar és más országok államadósságának kamatai között. Egyre kevésbé drágább a hitel nekünk, mint más államoknak. Európában a német kötvényeket tekintik viszonyítás pontoknak, ezért a német államkötvények után elvárt kamatszintet érdemes összehasonlítani a hasonló futamidejű magyar papíroktól elvárt hozammal. Most a két ország 2-3 éves kötvényeinek hozama között 0,5 százalék a különbség, azaz 1000 euró államadósság finanszírozása 5 euróval kerül többe nekünk, mint Németországnak – Ez a különbség 7 éve inkább 40 euró volt. Kisebb mértékű de hasonlóan kedvező folyamatokat találunk akkor is, ha más régiós kötvényekhez hasonlítjuk a kamatjainkat.

Ez a mai generációk életében eddig nem látott gazdaságtörténeti jelentőségű állapot. Az ezredforduló környékén egy pillanatra hasonlóan kedvező helyzetben találta magát a magyar államháztartás, de 2002 után ez a helyzet gyorsan elillant.

Kamatkiadások az államháztartás adott évi kiadásainak százalékában. Forrás: KSH

Most talán még kedvezőbb a helyzet, mint 15 évvel ezelőtt. Soha nem voltak ilyen alacsonyak a hitelkamatok, valószínűleg, a huszadik század eleje óta nem voltak ilyen jók gazdaságpolitikai esélyeink. A világháborús összeomlások majd jóvátételek után a hetvenes évektől felépülő (jólétben keveset eredményező, teherben azonban fojtogató) adósságállomány folyamatosan megtörhetetlennek látszó spirálban tartotta az országot.  A törlesztési kényszer a rendszerváltás utáni évekre is rányomta a bélyegét, ahogy azt az Összkép egyik korábbi cikke bemutatta.

Ez a sok évtizedes folyamatos erőforrás kiáramlás rettenetes tehertételt jelentett A gazdaságpolitikai döntéshozók lehetőségeit is nagyban szűkítette az adósság törlesztésének folyamatosan magas terhe. (Természetesen nem felmenteni akarom azokat a döntéshozókat, akik nem ismerték fel, hogy a magyar gazdaságpolitika számára az államadósság csökkentése, a fiskális egyensúly fenntartása mindennél fontosabb lett volna.) Az elmúlt másfél évtizedben az állam kiadásainak 12 százalékát, évente átlagosan 1100 milliárd forintot költött a hitelek kamatainak törlesztésére. Ez nagyságrendileg annyi, amennyit oktatásra költ az ország.

Ez a kedvező helyzet nem is olyan törékeny – akkor sincs feltétlenül baj, ha a kamatok újra emelkedésnek indulnak. A hozamok növekedését az infláció megjelenése és gyorsulása szokta megelőzni, amire a jegybankok kamatemeléssel reagálnak. Az infláció felpörgését pedig rendszerint a globális növekedés felgyorsulása előzi meg, ami remek fejlemény lenne a magyar gazdaság számára, egyrészt exportorientált gazdaságunk növekedése, másrészt az államadósság elinflálódása szempontjából. A hozamelvárások emelkedése pedig a kamatkiadásokat csak középtávon emeli meg érdemben, ahogy a jelenlegi alacsony hozamok is csak fokozatosan csökkentik a kamatkiadásokat. Hogy miért? Az elmúlt 10-12 évben a legnehezebb időszakokban kibocsátott kötvények után fizetendő magas kamatok az államháztartást lejáratig terhelik, míg a jelenleg kibocsátott alacsony kamatozású kötvények még sokáig enyhítenék a kamatkiadások felfutását.

A KSH adatai alapján az államháztartás első féléves egyenlege 270 milliárd forint többlet, ami a GDP 1,5 százaléka. A szigorú uniós előírások teljesítését nem veszélyeztetve (hüvelykujjszabály szerint maximum a GDP 3 százaléka lehet a költségvetés hiánya) a második félévben akár 800 milliárd forintnyi kiadási lehetősége van a kormányzatnak, ha a bevételek és a kiadások a tervezett módon alakulnak. Ráadásul komoly esély van rá, hogy a költségvetés mindkét oldala a vártnál jobban alakul. Ennek egyik oka az, hogy az előzetesen kalkuláltnál alacsonyabb kamatok miatt az államadósság törlesztéséhez kapcsolódó kiadások a vártnál alacsonyabbak lehetnek. Emellett a tervezettnél magasabb gazdasági növekedés és béremelkedés a bevételi oldalon okozhat pozitív eltérést.

Van még egy tényező, ami nagyban alakítja a magyar államháztartás folyamatait. Komolyan ingadozik, hogy mikor mennyi EU támogatás érkezik a kincstár számlájára. Ez megnehezíti az egymás utáni évek vagy negyedévek közötti összehasonlításokat, azonban a négy negyedéves mozgóátlagok alkalmazásával ez a hatás kiszűrhető.

Az adóbevételek (szja, társasági, ÁFA) növekedése és az adóelkerülés európai összevetésben is kiemelkedő. Az EU Bizottság tanulmánya szerint 2011 és 2015 között hét százalékkal csökkent a befizetetlen forgalmi adó aránya, a régióban volt a 2004 után csatlakozottak közül Észtország után a második leghatékonyabb az ÁFA beszedése. Az adófegyelem javulása, valamint a régiónál jóval magasabb szintje megtörnek olyan legendákon alapuló, axiómának tekintett dogmákat is, miszerint Magyarországon nem lehet az adóbeszedés hatékonyságán javítani, itt nemzeti sport az adócsalás.

Összefoglalva: az értelmes és hasznos feladatok kapcsán jó darabig elfelejthetjük azt a mondatot, hogy „nincs rá pénz”.  Ha azonban senkinek semmi olyan nem jut eszébe, amire érdemes az államnak többet költenie, akkor egyszerűen „csak” dinamikusan csökkenni fog az államadósságunk.

A történet neheze azonban nyilvánvalóan most kezdődik. A fenntartható költségvetési mozgástér ugyanis ismeretlen fogalom a magyar gazdaságpolitikában, így korábban bevált hazai gyakorlatokhoz e téren nemigen lehet nyúlni, rossz példa azonban akad. Reméljük, gyorsan és sikeresen megtanuljuk, hogyan működik egy olyan állam, ahol a költségvetési kényszer nem köti gúzsba az országot.

 

 

Szólj hozzá Te is, hogy teljesebb legyen az Összkép!