Menü
Sorozatok
„Nekem a Balaton adomány” – interjú Csite Andrással

Magyar tenger

„Nekem a Balaton adomány” – interjú Csite Andrással

SZERZŐ:

„Amikor a Balaton jövőjéről gondolkodom, mindig a teljes, minőségi élet iránti vágy hajt.” Beszélgetés Csite Andrással, a Balatonnál élők társadalmáról, gazdaságáról és arról, hogyan lehet a tó környéke Budapest és Győr mellett az ország fejlődésének motorja.

Milyen az Ön Balatonja?

Nekem a Balaton a hazatérést, a lelassulást, a látványban való megmerülés pillanatait jelenti, a teremtett világ gyönyörűségének megtapasztalását. Vannak zugaim a Balatonnál, amiket különösen kedvelek, s gyakran megfordulok, mert az itt megtapasztaltak szenvedélyként húzzák vissza az embert.

Csite András

Nekem ez a világ szakrális és hétköznapi terekkel van teli. Noha a Balaton életében nagyon jelentős szerepe van a turizmusnak, de nem szabad elfelejteni, hogy negyedmillió embernek ez a térség a lakóhelye, az otthona. Nekem az élet természetes tere a Balaton, a nyári szezont és az ezzel járó növekvő zsúfoltságot pedig nehezen élem meg. Azt szoktam mondani, hogy szeptember 1-től május 31-ig enyém a Balaton, s van két-három hónap, amikor osztoznom kell az idelátogató vendégekkel, nyaralótulajdonosokkal.

Melyek a meghatározó társadalmi trendek a Balatonnál?

A ’70-es és ’80-as években a turizmus és a hozzá kapcsolódó kereskedelem, illetve a mindennapos interakció a külföldiekkel nagyobb szabadságot, nagyobb jólétet biztosított a Balaton körül, mint az ország más részein. Ez a sok szempontból „aranykornak” tartott időszak erősen beleivódott a balatoniak emlékezetébe, szemléletmódjába. Azóta a térség nagy része fokozatos országon belüli pozícióvesztést él meg, s a főváros és kisebb mértékben az észak- nyugati határterületek gazdasági teljesítménye elhúzott az ország többi részétől.

Csite András közgazdász, a gazdaságtörténet egyetemi doktora, a szociológia doktora (PhD). A HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ alapítója és ügyvezetője. Keszthelyen járt gimnáziumba, az egyetemet követően, 1994-2004 között az MTA Politikai Tudományok Intézetében dolgozott tudományos munkatársként. 2004 óta Gyenesdiáson él, nős, három leánygyermek édesapja.

Néhány éve viszont új, ezzel a süllyedéssel szembeható társadalmi folyamatok indultak be: a nagyvárosi, főként budapesti felső-középosztály kezdi felfedezni a Balatont, legalábbis bizonyos pontjait. Elsőként a Káli medencét, majd Tihany és Füred környékét, a Balaton-felvidék keleti részeit.

A jómódú budapestiek ingatlantulajdonosként, hétvégi és szezonbeli turistaként új fogyasztási, térhasználati mintákat jelenítenek meg, s új, korábban kevéssé ismert szolgáltatások iránt támasztanak keresletet. Ugyanakkor ez folyamat azt is magával hozza, hogy az új balatoni felső-középosztály egyre látványosabban akarja befolyásolni a térség arculatát, a balatoni világ alakulását. Amit persze a helyi élet szereplői gyakran nehezen viselnek – nem mindenki akarja fővárosban épp trendinek számító elgondolások szerint újraszervezni a települések vagy a saját életét.

Számos elemében a száz évvel ezelőttihez hasonló feszültségek jelennek meg a térségben, amikor a fürdőkultúra megjelenése a Balatonhoz vonzotta a nagyvárosi középosztályt. A nyaralótulajdonosok és az őslakosok közti feszültség is innentől datálható. Az újonnan megjelent városiak vetették fel a Balaton-régió, az önigazgatási egység gondolatát, ugyanakkor annak akadályát is jelentették. Hisz úgy akartak nagy változásokat elérni, hogy annak irányát elsősorban ne a helyiek szabják meg, hanem a nyaralótulajdonosok, a turisztikai befektetők, a teret ideiglenesen vagy szezonálisan használók.

Balatoniként mit gondol a tó körül néhány éve elindult változásokról, civil kezdeményezésekről?

A térségi identitás erősségét jelzi, hogy milyen sok embert inspirál a Balaton jövőjéről, versenyképességéről való gondolkodás. Az országban térségi szinten sehol máshol nincsenek jelen ezek a régió társadalmát, arculatát, tájhasználatát alakítani akaró törekvések – a legtöbb helyen csak települési szinten jelennek meg. Ezt nagyon meg kell becsülni.

Fotó: Orbán Dorottya

De a Balaton térsége ma sem rendelkezik semmiféle közös irányítási, cselekvési rendszerrel, önigazgatási jogosítványokkal. Ami e tekintetben elindult, például a turisztikai egyesületek önszerveződése, a mai turisztikai irányítás felszámolásra ítélte – rövidlátó és helytelen módon. Nekem balatoniként nagyon kevés lehetőségem van arra, hogy a közös balatoni ügyeket befolyásoljam, mert egyetlen olyan választott testület sincs, ami a Balaton térségének egészére kiterjedő jogosítványokkal rendelkezne. Ez a térség valahogy mindig a centrum közvetlen alárendeltje maradt. Úgy is lehet mondani, hogy bár a tónak, a térségnek nincs szárazföldi központja, a székhelyét Budapestnek hívják.

A Balaton centralizált irányítási rendszerével az a baj, hogy bármilyen bölcs és innovatív is legyen a szabályalkotó, a térség természeti, társadalmi és gazdasági rendszere túlzottan bonyolult a minden körülményre kellően kiterjedő döntésekhez. Ráadásul a Balatonnál a térségi identitás működik, az önszerveződésnek van ereje, de ez hiányzó önkormányzási rendszer nélkül mégsem tud valós társadalomszervező erővé válni. A Balaton megújítására törekvő társadalmi mozgalmak, mint a Balatoni Kör, jobbára csak a nyilvánosságban tudnak megjelenni, vagy a budapesti döntéshozók befolyásolására tehetnek kísérletet. De mindenképpen megmaradnak a civil aktivitás szintjén.

A térségben megjelenő nagyvállalkozói csoportok, középosztályi térhasználók pedig egyre határozottabban akarják befolyásolni a balatoni fejlesztések világát. Nem látok olyan tendenciát, ami a közeljövőben megállíthatná ezt a folyamatot, s a jövőben valószínűleg tovább erősödik a Balaton Budapesttől való függése.

Milyen a Balaton vállalkozói ökoszisztémája?

A Balaton vállalkozói világa jellemzően családi jellegű. Az elmúlt évtizedek turizmusvezérelt gyarapodása, építkezése során jelentős üzleti tulajdonok, vállalkozások nőttek fel, számos család hosszú évtizedek kitartó munkájával közepes méretű üzleti vagyonra tett szert. A turizmus, a kapcsolódó szolgáltatások ma is lehetőséget teremtenek arra, hogy a vállalkozó szellemű ember saját üzletet indítson. Azt hiszem, a Balaton továbbra is a vállalkozás szabadságának világa.

Új jelenség a munkaerőhiány, ami várhatóan tartós kihívás lesz, s hosszútávon is válaszokat kell erre adni. A szezonálisan bevethető munkatársak hiánya a családi vállalkozás értékét, a család gazdasági szerepét növeli. Kinek-kinek nagyobb hangsúlyt kell helyezni arra a kérdésre, hogyan tud egy vállalkozás vonzó életpályát kínálni a fiatal generációknak. A vállalkozóknak jobban oda kell figyelni a családtagok igényeire, nagyobb tekintettel kell lenni a generációk közti különbözőségekre, ezek vonatkozásában tudatosabban kell szervezni az üzletet. Nagyon bízom benne, hogy a térség társadalma, a vállalkozó családok világa a saját megerősödésére tudja fordítani ezeket a folyamatokat.

Milyen a Balaton jövőképe?

Szeretném, ha belátható időn belül eljuthatnánk oda, hogy a térségben élő emberek a mainál lényegesen nagyobb befolyással bírjanak a Balatonnal kapcsolatos döntésekre. Valós beleszólás nélkül adózni is nehezebb…

Szeretném, ha a Balaton jövőjéről úgy gondolkodnánk, mindig a teljes, minőségi élet feltételeit biztosítani tudó térségről, ahol az élet fő szervezőerejét az egészség, a nyugalom, az együttműködés, az egyensúly, az alkalmazkodóképesség és a magas színvonal képviseli. Jó minőségű közszolgáltatásokra van szükségünk, meg elérhető és fenntartható módon használható természeti környezetre. Legyen ez olyan térség, ahova jó családot alapítani, ahol jó gyereket nevelni és megöregedni; és senkinek se forduljon meg a fejében, hogy innen el kell költözni, sőt: legyen ez olyan térség, ahova vissza lehet jönni, ahol jó letelepedni.

A Balaton hagyományos arca

A klímaváltozás és az Mediterrán térségben tapasztalható válság felértékeli a Balaton turisztikai vonzerejét. A készülő fejlesztések az idegenforgalom befogadóképességének növelését szolgálják, ám látni kell azt is, hogy a közszolgáltatások és főleg a társadalom eltartó- és elviselőképessége korlátot szab a turizmus bővülésének. Meggyőződésem, hogy új egyensúlyt kell teremteni az állandó és az ideiglenes térhasználat között, vagyis úgy egyensúlyt kell kialakítani a tartósan itt élők valamint az ide látogatók táj- és szolgáltatáshasználatában.

A térség gazdaságában erősítenünk kell a soklábonállást, a diverzifikációt: s olyan rendszert kell kialakítani, ami sokkal több magas hozzáadott értékű tevékenységet hoz és valósít meg itt, ezáltal új, vonzó bérezésű munkahelyeket teremtve. Ezzel a Balaton-régió az európai nagyvárosokkal is versenyezni tudó térséggé alakulhat.

Magyarország számára ugyanis stratégiai jelentőségű, hogy legyenek olyan térségeink, melyek európai szinten is versenyképes életminőséget és gazdasági lehetőségeket kínálnak. Csak alkotási, gyarapodási és kibontakozási lehetőséget kínáló helyekkel és térségekkel tudjuk itthon tartani a fiataljainkat, a magasan képzett embereket. Magyarországon mintha Budapest mellett Győr és környéke, valamint a Balaton indult volna meg a versenyképes térséggé fejlődés útján.

A Balatonnál most fontos lenne megtalálnunk és meghonosítanunk azokat a gazdasági tevékenységeket, melyek kellően nagy hozzáadott értéket tudnak termelni, a régióban tudják tartani és vonzani a tehetségeket. Az is fontos lenne gondolkodnunk, hogy térségi kormányzási eszközökkel miként lehet a régiót ilyen ágazatok befogadására alkalmas üzleti ökoszisztémává alakítani.

Veszprém pályázik az “Európa Kulturális Fővárosa 2023” cím elnyerésére. A megyeszékhely pályázata térségi összefogással készül, Veszprém a Bakony-Balaton térség bevonásával fogalmaz meg kulturális, társadalmi és gazdasági fejlesztési terveket. Ezáltal a térség egységes turisztikai desztinációként jelenik meg.

Az Európa Kulturális Fővárosa címet az Európai Unió ítéli oda egy évre a tagállamok városainak. A címet 2023-ban Magyarország és Nagy-Britannia egy-egy városa töltheti be. Veszprém versenytársai között található Debrecen, Eger, Szombathely, Győr, Székesfehérvár és Gödöllő.

Ha Veszprém és vele együtt a Balaton kapná lehetőséget az Európa Kulturális Fővárosa 2023 cím viselésére, ez a kreatívipar és a kultúragazdaság területén adhatna lehetőséget ilyen tevékenységek meghonosodására. Meggyőződésem és mostani tapasztalatom, hogy már egy-egy ilyen nagy vállalkozás tervezése is mozgósítani tudja közösségeinket, felszabadítja a teremtés energiáit.


KultVeszprém: ami kimaradt – így látják a kultúraszervezők

KultVeszprém: Egy város a Balaton felett című cikkünkből kiderül, hogyan látják Veszprém kulturális életét a város meghatározó kultúraszervezői. Az Összkép Magazin azért kereste fel a kulturális intézmények és rendezvények vezetőit, hogy mondják el, mit gondolnak a város kulturális életéről, értékeiről – mi van rendben és mire lenne szükség, hogy jobban menjen. Ezekből a beszélgetésekből született a fenti cikk. Az összkép azonban ennél sokkal gazdagabb. Mindegyik beszélgetésből kiemeltünk néhány gondolatot, melyet változatlan formában közlünk, minden nap egyet. Ezek a vélekedések és ötletek teszik még teljesebbé az így is sokszínű veszprémi kultkörképet.

KultVeszprém: Egy város a Balaton felett

Egy ezer éves város fekszik a Bakony és a Balaton ölelésében. A kultúra mélyen gyökerezik Veszprémben, ahol a régi és az újabb hagyományok összefonódása teszi élővé, gazdaggá a kulturális életet. Teltházas színházi előadások, Európa-szerte híres zenei fesztiválok, inspiráló kortárs művészeti kiállítások és színvonalas irodalmi műhelyek. A pezsgő kulturális élet a helyieket és a látogatókat egyaránt magával ragadja, akárcsak azt a számos művészt, aki a városban és a környékén talált ihletre. Mindez a Balaton közelségével kiegészítve kivételes adottságokkal ruházza fel a várost. Veszprém meghatározó kulturális intézményeinek, rendezvényeinek vezetői mesélnek az Összképnek a helyi kulturális életről,  a város és a Balaton viszonyáról és a veszprémiek kulturális szokásairól.

„Nem is annyira komoly, mégis mennyire szép” – Klassz a pARTon!

Balaton-part, langyos nyáreste – egy színpadon zenészek játszanak. Komolyzenét. A régi Cimbora műsorok szerkesztő-műsorvezetője, Érdi Szabó Márta néhány évvel ezelőtt egy egészen új projektbe kezdett, felismerve, hogy a klasszikus zenének helyet kell kérni a Balaton partján. A Klassz a pARTon! rendezvénysorozatról ő mesélt az Összképnek Balatonalmádiban.

„Nekem a Balaton örök szerelem” – beszélgetés Kovács Emőke Balaton-kutatóval

Miért nem úsztak a tóban elődeink? Honnan ered az északi és déli part „rivalizálása”? Hogyan látja a mai Balatont egy történész? Kovács Emőkével, Balaton-kutatóval, a Régi idők Balatonja c. könyv szerzőjével beszélgettünk.

A lényeg állandó – beszélgetés Gryllus Dániellel

Gryllus Dániel és a Kaláka együttes szinte a kezdetektől részese a Művészetek Völgye történetének. Különösen, amióta Lackfi János költővel életre hívták a Kaláka Versudvart, melynek ő a zenei házigazdája. A zenészt a kapolcsi fesztivál kapcsán kerestük fel, azonban a beszélgetés fonala messzire tekergőzött, így a Völgy és a Versudvar mellett számos más téma is szóba került.

Kapolcs az egész ország – Lackfi János hárompercese az Összképben

A Völgy történetét, hátterét bemutató cikkünk készítése során megkerestük Lackfi Jánost, aki a nyárra való tekintettel azt kérte, küldjük el írásban kérdéseinket. Kérdeztünk a Balatonról, a Művészetek Völgyéről és persze arról, hogy kik olvasnak ma verset Magyarországon. Pár nappal később megjött a válasz, elvenni, hozzátenni nincs mit – lehozzuk, ahogy jött. Egy hatgyermekes költő hárompercese a Magyar tenger sorozatban.

Gyere az udvaromba! – Volt egyszer egy Völgy…

Kapolcs ikonikus fesztiválja, a Művészetek Völgye idén 28 éves, és köszöni, jól van. Nem volt ez mindig így: előfordultak finanszírozási nehézségek, elmaradó fesztivál, majd jött a magára találás és visszatérés. A Völgy ennyi idő után is emberléptékű rendezvény, olyan udvargazdákkal, mint Harcsa Veronika, Lackfi János vagy Gryllus Dániel. Őket és a program- és marketingigazgató Oszkó-Jakab Natáliát kérdeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mitől és hogyan működik a Szigetnél is idősebb Völgy és mi az, amitől ennyire szerethető a mai fesztiváldömpingben.

Ahol a múzsák nyaralnak: Szigligeti Alkotóház

A Szigligeti Alkotóház a magyar irodalom egyik szentélye. Egy hely, ahol íróink és költőink a világtól távol tölthetik napjaikat: alkotnak, pihennek, kikapcsolódnak. Ahol Palotai Boris írógépének kopogása hallatszik át a falon, Kertész Imre ádáz pingpong csatát vív, Nemes Nagy Ágnes pedig a társasjátékok királynőjeként tündököl. Az alkotóház egyszerre testesíti meg az ihletett csendes elvonulás és a felszabadult, vidám közösségi élet helyszínét. S mindehhez a balatoni táj és a szigligeti várromok adják a díszletet. Az Összkép Magazin Takács Erzsébettel, az alkotóházat kezelő MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság) kommunikációs igazgatójával idézi meg a szigligeti hagyományokat.

„Szeretünk itt lenni” – egy asztal, két üveg bor, három balatoni vendéglátós

Három vérbeli vendéglátóssal ültünk egy asztalhoz, hogy a balatoni vendéglátás lehetőségeiről, a szezonról, a munkaerőhiányól beszélgessünk. Nem is akárkikkel: Dobai András, a balatonfüredi Kredenc borbisztró és a Hello Tourist terasz tulajdonosa, Jónás György, a vászolyi Zománc Bisztrócska tulaja és Horváth Csongor, a zánkai Neked Főztem vezetője mesélt az Összképnek. Mindhárman a fővárosból költöztek a Balaton mellé, hisznek a minőségi gasztronómiában, és szeretik, amit csinálnak.

Egy falu fából – modern telepesek a Balaton-felvidéken

Csóromfölde létező hely. 10 percnyi járásra Csórompusztától. Kapolcs és Vigántpetend között kabócazajos földút vezet egy tisztásra, ahol mosolygó emberek mindenféle fából készült építmények között-alatt-felett dolgoznak. „Project village” feliratos pólókban rajzolnak, kalapálnak, fűrészelnek, közben szól a zene, az egész hely egy fesztivál és egy építőtábor sajátos keverékének tűnik. A Hello Wood projektfalujában járt az Összkép Magazin.

Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások

Zöldeskék víztükör, felette futó szőlőshegyek: ez a balatoni táj hagyományos arca. Almáditól a Keszthelyi-öbölig húzódnak a balatoni táj meghatározó szőlőterületei, szőlőhegyei. Gyakorlatilag ez az egyetlen összefüggő, Balatonra néző szőlőterület a tó partján. A gyönyörű vidéket elnézve nehéz elképzelni, hogy a végtelennek tűnő tőkesorok helyét hamarosan egymásra zsúfolódó nyaralók vehetik át. Pedig ez gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet – s mi lesz akkor a balatoni borral?

Balatoni kincsek nyomában – Folytatódik a Magyar tenger sorozat

Egy évvel ezelőtt a Mindenkinek van Balatonja című cikkel indítottuk el Magyar Tenger sorozatunkat. A balatoni identitásról, a balatoni vállalkozásokról szóló interjúk és portrék készítése közben hamar rájöttünk, hogy egy nyár nagyon kevés arra, hogy a régióról eleget tudjunk mesélni. És nem csak azért, mert a Balaton nem egy, hanem négyévszakos… Azzal a tudattal búcsúztattuk a nyarat és a Magyar tenger sorozatot is, hogy idén folytatjuk.