Menü
Sorozatok
KultVeszprém: Egy város a Balaton felett

Magyar tenger

KultVeszprém: Egy város a Balaton felett

Egy ezer éves város fekszik a Bakony és a Balaton ölelésében. A kultúra mélyen gyökerezik Veszprémben, ahol a régi és az újabb hagyományok összefonódása teszi élővé, gazdaggá a kulturális életet. Teltházas színházi előadások, Európa-szerte híres zenei fesztiválok, inspiráló kortárs művészeti kiállítások és színvonalas irodalmi műhelyek. A pezsgő kulturális élet a helyieket és a látogatókat egyaránt magával ragadja, akárcsak azt a számos művészt, aki a városban és a környékén talált ihletre. Mindez a Balaton közelségével kiegészítve kivételes adottságokkal ruházza fel a várost. Veszprém meghatározó kulturális intézményeinek, rendezvényeinek vezetői mesélnek az Összképnek a helyi kulturális életről,  a város és a Balaton viszonyáról és a veszprémiek kulturális szokásairól.

Teltházas táncelőadás az 5000 fős Veszprém Arénában, két premier a város színházaiban – közel 500 néző a Veszprémi Petőfi Színház és a Pannon Várszínház nézőterén egyaránt. Mindezt egyetlen este alatt. Kora ősszel, egy 60 000 lakosú városban.  „Azt gondolom, ez már valami. Ilyenkor az ember rendkívül büszke a városára” – meséli Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója.  S valóban: nem sok hely van az országban, ahol mindez megtörténhet. Veszprém a kevés kivétel közé tartozik.

Veszprém, az ezeréves város. Fotó: wikimedia.org

Erős gyökerek

Veszprém persze kivételes helyzetben van. A történelem során számos arcát mutatta: a királynék városa, érsekség, megyeszékhely, egyetemi város. Az egyház jelenléte komoly szervezőerőnek bizonyult a város életében: szellemi hozzájárulása és anyagi lehetőségei sok tekintetben meghatározóak, jól látszik ez a város szerkezetén, épületein is. Veszprém hamar iskolavárossá vált: itt alapították az ország egyik első főiskoláját a 13-14. században, az 1700-as években pedig Mária Terézia gimnáziumot hozott létre.

A város kulturális életét ma kiterjedt intézményrendszer szervezi, melyet a hatvanas és hetvenes évek iparosodása hozott magával. Az iparosítás következtében a lakosság száma megduplázódott: az 1960-as években 30 000 fős népesség a rendszerváltozás idejére már meghaladta a 60 000-et.

A növekedéssel párhuzamosan jött az intézményesülés, egyúttal a kulturális élet megélénkítése, új kereteinek kialakítása. A városnak saját színházi társulata, kórusa és szimfonikus zenekara lett. 1973-ban indult a Horizont kulturális folyóirat, helyi és környékbeli művészek és tudósok publikációival. A mai fesztiválok elődjei is ebben az időszakban kezdtek szerveződni: a várban tartott hangversenyeken a legkiválóbb magyar zenekarok és előadóművészek léptek fel, például az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével, vagy Fischer Annie. 1973-74-ben jött létre a művelődési központ, mely egyszerre látott el városi és megyei feladatokat, valamint múzeumként is működött.

Keresztény hagyományai miatt Veszprémre kiemelt figyelem irányult a szocializmusban, amit a város sok tekintetben nagyon megsínylett, a kulturális életnek azonban nem várt lökést adott. „A rendszerváltás előtt a politikai vezetés Veszprémben próbálta ki azokat a szerzőket, akikkel kapcsolatban bizonytalanok voltak” – meséli Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Csak azután vitték ezeket a darabokat a fővárosba, miután itt megbizonyosodtak róla, hogy nem veszélyesek. Itt mutatták be például Illyés Gyula és Csurka István műveit. Veszprém ezzel rendkívül szerencsés helyzetbe került, hiszen progresszív írók alkotásait vitték itt folyamatosan színre. „Tálcán kínálták magukat a jobbnál jobb darabok – ritka szerencsés időszak volt. Kialakult egy olyan értelmiségi bázis, ami Budapestről és más városokból is sokakat vonzott; a színház kinevelte a saját igényes közönségét, ami a mai napig létezik” – hangsúlyozza a színházigazgató.

Gazdag a paletta

A városban három színház működik: az 1908 óta működő Veszprémi Petőfi Színház mellett 2001 óta a főként kortárs darabokat játszó Pannon Várszínház és a Kabóca Bábszínház színesíti a palettát.  A képzőművészet otthona a Várban lévő Művészetek Háza, ami 1993-ban alakult az egykori Művelődési Ház egy részéből.

A Pannon Várszínház előadásai a Hangvillában. Fotó: Facebook

A helyi irodalmi élet legfontosabb szervezői közé tartozik az Ex Symposion c. irodalmi és művészeti folyóirat, amelyet a Vajdaságból áttelepült költők, írók és irodalomtudósok alapítottak 1992-ben, az egykori Új Symposion hagyományainak folytatásaként. Továbbá a Vár Ucca Műhely c. irodalmi és művészeti lap, a Vajdaságból Veszprémbe települt író, költő Fenyvesi Ottó vezetésével.  Emellett 2015-ben indult a Séd c. kritikai és kulturális folyóirat. „A veszprémi kulturális életről mindent elárul, hogy olyan művészetkritikai lapot tud működtetni, mint a Séd. Egyik környékbeli város, de még talán Budapest sem mondhatja el ezt magáról.” – hangsúlyozza Vándorfi László.

2005-ben az egykori Séd mozi helyén magánvállalkozásban jött létre a Hangvilla kulturális központ, mely újabb lökést adott a város kulturális életének. Az épületben működik a város két újabb színháza és az Expresszó könnyűzenei klub is, s itt kap helyet a legtöbb komolyzenei koncert és táncelőadás.

A kultúraszervezők azt szeretnék, ha a veszprémi kultúra elsősorban a veszprémieknek szólna. „Közös cél, hogy mindenekelőtt az itt élők mindennapjaikat tegyük gazdagabbá” – mondja Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója. „Ugyanakkor a város mindig igyekezett túlnőni a határain, vagy legalábbis olyan kulturális kínálatot létrehozni, ami a városhatárokon túl is érdekes” – teszi hozzá.

Teltház a VeszprémFesten. Fotó: VeszprémFest

Veszprém zenei fesztiváljai sokakat vonzanak a városon kívül is, s Európa kulturális térképén is láthatóvá teszik a várost. A VeszprémFest a jazz, pop- és világzene világsztárjait hozza el 2004 óta. Az Auer Fesztiválon nemzetközileg elismert komolyzenei művészek lépnek fel. Az Utcazene Fesztivál keretében fiatal, felfedezésre váró muzsikusok lepik el a város minden zugát. A tánc fesztiválja keretében pedig az ország legkiválóbb táncosai gyűlnek össze évről évre.

Láthatatlan tömeg

A beszélgetésekből az derült ki, hogy a kultúra elérhető a városban, a veszprémiek akarnak és tudnak is élni a városban kínált lehetőségekkel. A Veszprémi Petőfi Színház több mint 19 ezer bérletes nézővel büszkélkedhet, a Pannon Várszínháznál is közel tízezres a nézőszám. Az egyetemisták bekapcsolódását azonban hiányolják a helyi kultúraszervezők. A Pannon Egyetemre járó többezer hallgató közül nagyon kevesen járnak múzeumba vagy színházba.  „Nagy probléma, hogy az egyetem mindig is zártan működött a városban. Valószínűleg azért is, mert közel van Budapesthez, valamint sok hallgató a régióból jön ide, és otthon lakik” – mondta Mészáros Zoltán, a VeszprémFest igazgatója. Hegyeshalmi László szerint az oktatási rendszeren is sok múlik. „A Bologna rendszer bevezetése előtt a hallgatók több időt töltöttek el a városban, ma sokan dolgoznak a tanulás mellett, s gyakran a lehető legrövidebb időbe szorítják be az egyetemi éveket.”

Az egyetemisták nem igazán kötődnek a városhoz, megszólítani is nehéz őket. Ennek ellenére próbálkoznak – újabban például kreditet adnak a kultúrafogyasztásért cserébe. „A kulturális kredit minden hallgató számára kötelező, melyet többek között a város kulturális intézményeiben, rendezvényein tudnak abszolválni, többnyire részvétellel, ritkább esetben gyakorlattal” – meséli Hegyeshalmi László. A fogadtatás alapvetően pozitív volt, bár jöttek olyan visszajelzések is, hogy túl sok időt vesz el a hallgatóktól. „Én azt vallom, hogy a kultúrával, a művészettel való foglalkozás segíti a kreativitást, nagyon jó kikapcsolódás, és igazából nem elvonja a hallgatókat a tanulmányaiktól, hanem pozitív irányba befolyásolja őket” – teszi hozzá.

Színházi gyereknap – háttérben a Veszprémi Petőfi Színház. Fotó: petofiszinhaz.hu

Oberfrank Pál a kulturális nevelés szempontját vetette fel. „Rengeteget számít, hogy a gyerekek mit hoznak otthonról – az egyetemisták közül is azok jönnek, akik ezt látták, ezt szokták meg.” Ezért a Petőfi Színház nagy hangsúly fektet a kulturális nevelésre – minél korábban kezdik, annál jobb. Város- és megyeszerte több iskolából jönnek a gyerekek színházba, óvodás, alsó és külön felső tagozatos, illetve középiskolás bérletek is vannak. „A kultúrafogyasztás nagymértékben szokás, nevelés kérdése: aki fiatalkorában is sokat járt múzeumba, színházba, később is rendszeresen visszalátogat” – ért egyet Hegyeshalmi László.

Van egy Balatonunk

Veszprém vonzerejéhez a Balaton közelsége is sokat ad. A tónál nyaralók nagy forgalmat, sok látogatót hoznak Veszprémnek. „Pár fokot lehűl a levegő, és a Veszprémi Várban, valamint a belvárosban lépni nem lehet, annyi turista mozdul el a Balaton-partról” – meséli Hegyeshalmi László.

Kiállítás a Művészetek Házában. Fotó: Facebook

A Balaton nem csak a látogatókat, hanem a művészeket is vonzza, élénk alkotóközösséget szervez a város köré. Nagyon sok olyan művész él itt, aki ha nem is állandó lakos, az év nagy részét a Balaton-felvidéken tölti, ott van háza, műterme. Elhagyott parasztházakat vettek meg, elnéptelenedő, eldugott kis falvakban.  „Sok érték maradt fenn így. A művészek, akik eredeti házakat vásároltak, ennek az egésznek a történelmi, esztétikai, szellemi értékét is meglátták – s szerintem ez is szerepet játszott abban, hogy beleszerettek. Nyilván a vágyódás is benne van, hogy egy kicsit természetesebb életet éljenek, legalább egy-két hétig, vagy egy-két hónapig. Meg alkotásra is alkalmas, akinek a csendes elvonulásra van szüksége” – teszi hozzá az igazgató.

Veszprém tehát kölcsönös függésben van a tóval. A kisgyerekes családok legalább annyira szeretnek a part mellett pihenni, mint a veszprémi állatkertet meglátogatni, a zenerajongók felváltva élvezhetik a balatoni és a veszprémi fesztiválokat, a Balaton-felvidéken alkotó művészek pedig pezsgő kortárs kínálatot találnak a megyeszékhelyen. Mintha Veszprém egyszerre lenne a Balatoné és a Balaton Veszprémé.


A sorozat további cikkei

„Nem is annyira komoly, mégis mennyire szép” – Klassz a pARTon!

Balaton-part, langyos nyáreste – egy színpadon zenészek játszanak. Komolyzenét. A régi Cimbora műsorok szerkesztő-műsorvezetője, Érdi Szabó Márta néhány évvel ezelőtt egy egészen új projektbe kezdett, felismerve, hogy a klasszikus zenének helyet kell kérni a Balaton partján. A Klassz a pARTon! rendezvénysorozatról ő mesélt az Összképnek Balatonalmádiban.

„Nekem a Balaton örök szerelem” – beszélgetés Kovács Emőke Balaton-kutatóval

Miért nem úsztak a tóban elődeink? Honnan ered az északi és déli part „rivalizálása”? Hogyan látja a mai Balatont egy történész? Kovács Emőkével, Balaton-kutatóval, a Régi idők Balatonja c. könyv szerzőjével beszélgettünk.

A lényeg állandó – beszélgetés Gryllus Dániellel

Gryllus Dániel és a Kaláka együttes szinte a kezdetektől részese a Művészetek Völgye történetének. Különösen, amióta Lackfi János költővel életre hívták a Kaláka Versudvart, melynek ő a zenei házigazdája. A zenészt a kapolcsi fesztivál kapcsán kerestük fel, azonban a beszélgetés fonala messzire tekergőzött, így a Völgy és a Versudvar mellett számos más téma is szóba került.

Kapolcs az egész ország – Lackfi János hárompercese az Összképben

A Völgy történetét, hátterét bemutató cikkünk készítése során megkerestük Lackfi Jánost, aki a nyárra való tekintettel azt kérte, küldjük el írásban kérdéseinket. Kérdeztünk a Balatonról, a Művészetek Völgyéről és persze arról, hogy kik olvasnak ma verset Magyarországon. Pár nappal később megjött a válasz, elvenni, hozzátenni nincs mit – lehozzuk, ahogy jött. Egy hatgyermekes költő hárompercese a Magyar tenger sorozatban.

Gyere az udvaromba! – Volt egyszer egy Völgy…

Kapolcs ikonikus fesztiválja, a Művészetek Völgye idén 28 éves, és köszöni, jól van. Nem volt ez mindig így: előfordultak finanszírozási nehézségek, elmaradó fesztivál, majd jött a magára találás és visszatérés. A Völgy ennyi idő után is emberléptékű rendezvény, olyan udvargazdákkal, mint Harcsa Veronika, Lackfi János vagy Gryllus Dániel. Őket és a program- és marketingigazgató Oszkó-Jakab Natáliát kérdeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mitől és hogyan működik a Szigetnél is idősebb Völgy és mi az, amitől ennyire szerethető a mai fesztiváldömpingben.

Ahol a múzsák nyaralnak: Szigligeti Alkotóház

A Szigligeti Alkotóház a magyar irodalom egyik szentélye. Egy hely, ahol íróink és költőink a világtól távol tölthetik napjaikat: alkotnak, pihennek, kikapcsolódnak. Ahol Palotai Boris írógépének kopogása hallatszik át a falon, Kertész Imre ádáz pingpong csatát vív, Nemes Nagy Ágnes pedig a társasjátékok királynőjeként tündököl. Az alkotóház egyszerre testesíti meg az ihletett csendes elvonulás és a felszabadult, vidám közösségi élet helyszínét. S mindehhez a balatoni táj és a szigligeti várromok adják a díszletet. Az Összkép Magazin Takács Erzsébettel, az alkotóházat kezelő MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság) kommunikációs igazgatójával idézi meg a szigligeti hagyományokat.

„Szeretünk itt lenni” – egy asztal, két üveg bor, három balatoni vendéglátós

Három vérbeli vendéglátóssal ültünk egy asztalhoz, hogy a balatoni vendéglátás lehetőségeiről, a szezonról, a munkaerőhiányól beszélgessünk. Nem is akárkikkel: Dobai András, a balatonfüredi Kredenc borbisztró és a Hello Tourist terasz tulajdonosa, Jónás György, a vászolyi Zománc Bisztrócska tulaja és Horváth Csongor, a zánkai Neked Főztem vezetője mesélt az Összképnek. Mindhárman a fővárosból költöztek a Balaton mellé, hisznek a minőségi gasztronómiában, és szeretik, amit csinálnak.

Egy falu fából – modern telepesek a Balaton-felvidéken

Csóromfölde létező hely. 10 percnyi járásra Csórompusztától. Kapolcs és Vigántpetend között kabócazajos földút vezet egy tisztásra, ahol mosolygó emberek mindenféle fából készült építmények között-alatt-felett dolgoznak. „Project village” feliratos pólókban rajzolnak, kalapálnak, fűrészelnek, közben szól a zene, az egész hely egy fesztivál és egy építőtábor sajátos keverékének tűnik. A Hello Wood projektfalujában járt az Összkép Magazin.

Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások

Zöldeskék víztükör, felette futó szőlőshegyek: ez a balatoni táj hagyományos arca. Almáditól a Keszthelyi-öbölig húzódnak a balatoni táj meghatározó szőlőterületei, szőlőhegyei. Gyakorlatilag ez az egyetlen összefüggő, Balatonra néző szőlőterület a tó partján. A gyönyörű vidéket elnézve nehéz elképzelni, hogy a végtelennek tűnő tőkesorok helyét hamarosan egymásra zsúfolódó nyaralók vehetik át. Pedig ez gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet – s mi lesz akkor a balatoni borral?

Balatoni kincsek nyomában – Folytatódik a Magyar tenger sorozat

Egy évvel ezelőtt a Mindenkinek van Balatonja című cikkel indítottuk el Magyar Tenger sorozatunkat. A balatoni identitásról, a balatoni vállalkozásokról szóló interjúk és portrék készítése közben hamar rájöttünk, hogy egy nyár nagyon kevés arra, hogy a régióról eleget tudjunk mesélni. És nem csak azért, mert a Balaton nem egy, hanem négyévszakos… Azzal a tudattal búcsúztattuk a nyarat és a Magyar tenger sorozatot is, hogy idén folytatjuk.