Menü
Sorozatok
Gyere az udvaromba! – Volt egyszer egy Völgy…

Magyar tenger

Gyere az udvaromba! – Volt egyszer egy Völgy…

Kapolcs ikonikus fesztiválja, a Művészetek Völgye idén 28 éves, és köszöni, jól van. Nem volt ez mindig így: előfordultak finanszírozási nehézségek, elmaradó fesztivál, majd jött a magára találás és visszatérés. A Völgy ennyi idő után is emberléptékű rendezvény, olyan udvargazdákkal, mint Harcsa Veronika, Lackfi János vagy Gryllus Dániel. Őket és a program- és marketingigazgató Oszkó-Jakab Natáliát kérdeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mitől és hogyan működik a Szigetnél is idősebb Völgy és mi az, amitől ennyire szerethető a mai fesztiváldömpingben.

Egy negyedévszázados történet

Budapesti Balaton-rajongóként gyakran elfog az az érzés, hogy a tó környéke nyáron átveszi a főváros szerepét. Ha az ember körbetekeri a Balatont, legalább 10 kilométerenként ismerősbe botlik. A vitorláskikötőben egy volt osztálytársába, a strandon egy régi szerelmébe, a boltban egy munkatársába. Kapolcson mindez halmozottan igaz: a pöttömnyi településen szinte mindenhol ismerős arcokat lát az ember a fesztivál 10 napja alatt. Mintha ugyanaz a szellem uralkodna, mint a kezdetekkor, 1989-ben, amikor egy alkotói, baráti társaság Kapolcson és Csórompusztán megrendezte az első fesztivált Márta István vezetésével. „Az első évben a Karnyóné c. színdarab, a Mandel Quartet komolyzenei koncertje, Galkó Balázs különböző kocsmaviccei adták a program gerincét.” – meséli Oszkó-Jakab Natália. „Kapolcs” rövid időn belül nagyon népszerű lett. Ennek több oka is volt. „Egyrészt, az állami források hamar a fesztivál mellé álltak, és többszáz milliós költségvetést tudtak biztosítani számára. Másrészt, a közönség szempontjából nem nagyon volt versenytársa a piacon. Akkoriban még csak a Sziget Fesztivál volt, ami viszont másfajta rétegeknek szólt, egy ilyen összművészeti fesztiválnak pedig nem akadt nagy vetélytársa.”

Fotó: Facebook

A Völgy nagyjából az ezredfordulóig folyamatosan nőtt, majd fokozatosan új kihívásokkal kellett szembenéznie. A kétezres évekre a fesztiválpiacon egyre több rendezvény jelent meg, a központi keretösszeg kisebb lett, így az állami támogatásból évről-évre kevesebb jutott a Völgynek. A szervezők akkoriban még nem voltak felkészülve arra, hogy a finanszírozást több részből tegyék össze, és 2009-ben végül el is maradt a kapolcsi fesztivál. A talpraállás nehéz volt, a következő években inkább csak vegetált a rendezvény. 2013 volt az első év, hogy kezdett magára találni, újra tömegeket vonzani. „Érdekes, hogy ahogyan sikerült újra menővé és nagyobb volumenűvé tenni a fesztivált, az állami források is visszapártoltak.” – meséli Natália. Idén kb. 300 milliós költségvetése van a Művészetek Völgye Fesztiválnak. Több részből áll össze: a nagyjából 120 millió forintos állami támogatás mellett jelentős szerepe van a jegybevételnek, illetve a jegybevétel után kapott társasági adókedvezménynek is. A költségvetés kisebb részét adják a szponzori pénzek, és a vendéglátósok, kézművesek hozzájárulásai.

365 mínusz 10 nap

Ennyi fesztivállal a hátuk mögött azt gondolhatnánk, hogy a program szinte magától összeáll. Azonban a mai napig rengeteg munka eredménye, hogy minden évben 10 napra Kapolcsra költözzenek a múzsák. A szervezés szinte rögtön az előző fesztivál vége után elkezdődik. Néhány éve udvargazdákra bízzák a főszervezők az egyes tematikus programsorozatokat, így lett saját udvara a Kalákának és Lackfi Jánosnak, Harcsa Veronikának, a Momentán Társulatnak, vagy a Fonónak. „Szeptemberben és októberben a helyszíngazdákkal és a nagyobb fellépőkkel egyeztetünk. Általában az előző év programjaiból indulunk ki, de változó, hogy mennyire variálunk. Harcsa Veronika például a saját udvarát teljesen újra szokta szerkeszteni évről-évre, míg a Kalákánál több a visszatérő.” – meséli Natália.

A Kaláka Versudvar színpadán. Fotó: Facebook

Idén három külföldi előadó is a fellépők között volt, a Deluxe, Pink Martini és a Nouvelle Vague. A fesztivál azonban leginkább hazai művészekkel, hazai közönségnek szól. „A Művészetek Völgyét nem ismerik külföldön, hiába van már nagy hagyománya. Sőt, az igazság az, hogy külföldi szakmai fórumokon is legfeljebb a Szigetet és a Müpát emlegetik.” A külföldi előadók meghívásával nem az a cél, hogy a külföldi látogatószámot növeljék, hanem hogy a közepes fesztiválok között kitűnjön a Völgy. „Az mindenhol alap, hogy a Kiscsillag meg a Quimby fellép, ezért kell ezen kívül valami extrát, valami mást is nyújtani.” – teszi hozzá a főszervező.

Az én kis udvarom

A nyári fesztiválszezonban gyakorlatilag nincs olyan nap, amikor ne lenne valahol az országban egy pár napos jó buli, akár híresebb külföldi fellépőkkel. A Művészetek Völgyének ebben a versenyben is sikerül évről-évre növekedni a közepes fesztiválok között. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon mitől tud ilyen népszerű maradni, ezért megkérdeztünk néhány, évek óta visszajáró udvargazdát a kapolcsi hangulatról. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a Völgy – az egyre szélesebb fesztiválközönség jelenléte ellenére – még mindig emberközeli, még mindig megvan a maga helyi bája. „A programhelyszínek többségét a helyi lakosok kertjében állítják fel, vagyis ha az ember megnéz egy koncertet, akkor valakinek az udvarába sétál be. Ez olyan hangulatot kölcsönöz a fesztiválnak, amivel máshol nem találkoztam még.” – mondja Harcsa Veronika. Az énekesnő egyébként először az érettségije után, fesztiválozóként járt Kapolcson, akkor első szerelmét kísérte el. Később már fellépőként tért vissza, de igazán négy éve fonódott össze a neve a jazz udvarral, amikor a szervezők felkérték udvargazdának. „Én állítom össze a jazz udvar műsorát, és természetesen végig lent vagyok, és minden programban részt veszek a reggeli jógától a workshopokon át az esti koncertekig.”

Zajlik az élet a Harcsa Veronika Udvarban. Fotó: Facebook

A Kaláka Versudvart a Kaláka zenekar és Lackfi János, költő „igazgatja”. A Kaláka régóta fellépő a Völgyben, gyakorlatilag szemtanúja volt mindannak, ami a fesztivállal történt az elmúlt évtizedekben. „Elképesztő, ami ezzel a rendezvénnyel történt. Kicsiben indult, de szépen kinőtte magát. A sokszínűség, összművészetiség egyre inkább jelen van Kapolcson. Annak ellenére, hogy ma már egy nagyszabású tömegrendezvény, megtartotta a meghittségét.” – mondja Gryllus Dániel. Lackfi Jánost először Palya Bea hívta meg az udvarába, versolvasásra. „Kétszáz ember két és fél órán keresztül hallgatta a felolvasásomat, és utána még egy órán át sorban álltak, hogy alkalmi verset rögtönözzek nekik. Azt éreztem, ahol ekkora az erőtér, oda érdemes visszajárni.” – meséli Lackfi.

Helyben vagyunk

A Völgy egyik sajátossága, hogy a települések szövetébe ágyazódik: utcákban és udvarokban vannak a helyszínek, ahol a helyi lakosok élik mindennapjaikat. Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend 10 napra fesztivállá változik. Habár részben ez adja a Völgy utánozhatatlan báját, a rendezés óriási kihívást jelent mind a szervezői, mind a befogadói oldalról. Érthető, hogy vannak, akiknek ez az igazi nyaralás, erre készülnek egész évben. És az is érthető, hogy a helyiek vegyes érzelmekkel fogadják, hogy a kikapcsolódni vágyó közönség pont az ő utcájukban veszi ki az éves fesztiválszabadságát. Vannak, akik éppen csak megtűrik, de olyanok is akadnak, akik örömmel fogadják a Völgybe járókat – immár évtizedek óta. A fesztivál nem csak hajnalig tartó nappalokat, hanem rengeteg munkát és egyéb lehetőséget kínál nekik. A falubelieknek a programok ingyenesek, a minősített helyi termelők ingyen települhetnek ki a portékáikkal. Párbeszéd, kölcsönös megértés és kompromisszumok nélkül tehát nem működhetne a fesztivál és talán pont ez az évről-évre való egymásra találás az, ami igazán szerethetővé teszi a Művészetek Völgyét. Megkerülhetetlen és biztos pont ez a balatoni nyárban, ahogy Lackfi János mondta: „Aki csak teheti, átugrik a Völgybe egy kis kultúrát vételezni vagy épp minőségi bulizást kivitelezni. Kapolcs az egész ország!”

Fotó: Facebook


A sorozat további cikkei

Ahol a múzsák nyaralnak: Szigligeti Alkotóház

A Szigligeti Alkotóház a magyar irodalom egyik szentélye. Egy hely, ahol íróink és költőink a világtól távol tölthetik napjaikat: alkotnak, pihennek, kikapcsolódnak. Ahol Palotai Boris írógépének kopogása hallatszik át a falon, Kertész Imre ádáz pingpong csatát vív, Nemes Nagy Ágnes pedig a társasjátékok királynőjeként tündököl. Az alkotóház egyszerre testesíti meg az ihletett csendes elvonulás és a felszabadult, vidám közösségi élet helyszínét. S mindehhez a balatoni táj és a szigligeti várromok adják a díszletet. Az Összkép Magazin Takács Erzsébettel, az alkotóházat kezelő MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság) kommunikációs igazgatójával idézi meg a szigligeti hagyományokat.

„Szeretünk itt lenni” – egy asztal, két üveg bor, három balatoni vendéglátós

Három vérbeli vendéglátóssal ültünk egy asztalhoz, hogy a balatoni vendéglátás lehetőségeiről, a szezonról, a munkaerőhiányól beszélgessünk. Nem is akárkikkel: Dobai András, a balatonfüredi Kredenc borbisztró és a Hello Tourist terasz tulajdonosa, Jónás György, a vászolyi Zománc Bisztrócska tulaja és Horváth Csongor, a zánkai Neked Főztem vezetője mesélt az Összképnek. Mindhárman a fővárosból költöztek a Balaton mellé, hisznek a minőségi gasztronómiában, és szeretik, amit csinálnak.

Egy falu fából – modern telepesek a Balaton-felvidéken

Csóromfölde létező hely. 10 percnyi járásra Csórompusztától. Kapolcs és Vigántpetend között kabócazajos földút vezet egy tisztásra, ahol mosolygó emberek mindenféle fából készült építmények között-alatt-felett dolgoznak. „Project village” feliratos pólókban rajzolnak, kalapálnak, fűrészelnek, közben szól a zene, az egész hely egy fesztivál és egy építőtábor sajátos keverékének tűnik. A Hello Wood projektfalujában járt az Összkép Magazin.

Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások

Zöldeskék víztükör, felette futó szőlőshegyek: ez a balatoni táj hagyományos arca. Almáditól a Keszthelyi-öbölig húzódnak a balatoni táj meghatározó szőlőterületei, szőlőhegyei. Gyakorlatilag ez az egyetlen összefüggő, Balatonra néző szőlőterület a tó partján. A gyönyörű vidéket elnézve nehéz elképzelni, hogy a végtelennek tűnő tőkesorok helyét hamarosan egymásra zsúfolódó nyaralók vehetik át. Pedig ez gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet – s mi lesz akkor a balatoni borral?

Balatoni kincsek nyomában – Folytatódik a Magyar tenger sorozat

Egy évvel ezelőtt a Mindenkinek van Balatonja című cikkel indítottuk el Magyar Tenger sorozatunkat. A balatoni identitásról, a balatoni vállalkozásokról szóló interjúk és portrék készítése közben hamar rájöttünk, hogy egy nyár nagyon kevés arra, hogy a régióról eleget tudjunk mesélni. És nem csak azért, mert a Balaton nem egy, hanem négyévszakos… Azzal a tudattal búcsúztattuk a nyarat és a Magyar tenger sorozatot is, hogy idén folytatjuk.