Menü
Sorozatok
Ahol a múzsák nyaralnak: Szigligeti Alkotóház

Magyar tenger

Ahol a múzsák nyaralnak: Szigligeti Alkotóház

A Szigligeti Alkotóház a magyar irodalom egyik szentélye. Egy hely, ahol íróink és költőink a világtól távol tölthetik napjaikat: alkotnak, pihennek, kikapcsolódnak. Ahol Palotai Boris írógépének kopogása hallatszik át a falon, Kertész Imre ádáz pingpong csatát vív, Nemes Nagy Ágnes pedig a társasjátékok királynőjeként tündököl. Az alkotóház egyszerre testesíti meg az ihletett csendes elvonulás és a felszabadult, vidám közösségi élet helyszínét. S mindehhez a balatoni táj és a szigligeti várromok adják a díszletet. Az Összkép Magazin Takács Erzsébettel, az alkotóházat kezelő MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság) kommunikációs igazgatójával idézi meg a szigligeti hagyományokat.

„Az egykori főúri kúria immár több mint hatvan éve szolgál a magyar kortárs irodalom otthonául. A szigligeti Esterházy-kastély 1952-ben, Bölöni György Kossuth-díjas író, az akkori Irodalmi Alap elnökének közben­járására vált irodalmi alkotóházzá” – meséli Takács Erzsébet. A rendszerváltásig a Népköztársaság Művészeti Alapja kezelte a kastélyt, majd a MANK tulajdonába került.

A Szigligeti Alkotóház a hatvanas évek elején. Fotó: Fortepan

 „Az alkotóházban a múlt század közepe óta a magyar irodalmi élet szinte valamennyi kiválósága megfordult. A szigligeti Várhegy lábánál fekvő kastély kedvelt alkotó- és pihenőhelye volt többek között Örkény Istvánnak, Nagy Lászlónak, Nemes Nagy Ágnesnek, Kassák Lajosnak, Zelk Zoltánnak, Somlyó Györgynek és Palotai Borisnak” – sorolja.  „Megfordult itt Göncz Árpád, Szabó Magda, Kolozsvári Grandpierre Emil, Fekete István és Lázár Ervin is, továbbá Weöres Sándor, Vas István, Füst Milán és Pilinszky János is töltött hosszabb-rövidebb időt az alkotóház falai között.”

Múzsák lakhelye

Szigligeten számos regény és vers született. Itt készült a Nobel-díjas Kertész Imre könyveinek nagy része, Csurka István is itt írta több művét, és Spiró György is nagyon sok időt töltött az alkotóházban. „Tanúi voltunk annak is, ahogy Vas István megírja a Mért vijjog a saskeselyű című kötetének több fejezetét. Egyik este behívott minket a 15-ös szobába, leültünk Nemes Nagy Ágnessel az élen az íróasz­tala köré, és meghallgattuk a legújabb fejezetet. Elmondhatatlan élmény volt, hiszen éppen aznap fejezte be” – emlékezett vissza néhány éve az azóta elhunyt Szőnyi Ferenc író, költő, műfordító, egykori nagykövet, aki 40 éven keresztül alkotott Szigligeten.

Az Alkotóház társalgója a hatvanas évek közepén. Fotó: Fortepan

„Az alkotóház kezdetben kizárólag írókat fogadott, 1968 óta viszont más művészeti ágak képviselői előtt is nyitva állnak a kapuk: festő-, szobrász-, ipar-és fotóművészek, valamint zeneszerzők is látogatják az alkotóházat” – hangsúlyozza Takács Erzsébet. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején gyakran dolgozott itt például Mauer Dóra férjével, az ugyancsak képzőművész Gáyor Tiborral. Itt festett Brodszky Sándor, Ligeti Antal és Farkas István, de Makk Károly filmrendező és Fábri Péter fotóművész, filmrendező is sok időt töltött itt.

Játék, nemcsak szavakkal

Szigliget nemcsak a csendes elvonulás, az ihletett alkotás helyszíneként vonult be az irodalomtörténetbe. Az alkotóház mindig is híres volt élénk közösségi életéről. Számos anekdota mesél arról, miként törte meg az írógépkattogás ritmusát az önfeledt társasjátékozás vagy az ádáz sakk és pingpong csaták zaja.

Közös kikapcsolódás. Fotó: Fortepan

„A közös ebédek, vacsorák, az esti játékok, a hosszú séták le a Balatonig és vissza, át a falun, a dombokon, autózások Keszthelyre, Tapolcára. Fagylaltozás, sütizés, jóféle bor estére – akkor a szürkebarát volt a kedvencem Radnóti miatt: >> (…) hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok/ Verssorok úsztak a lámpák fénye körül<<. Összeakadások a parkban és közös folytatás a tóhoz, a Tapolca-patakhoz: Kertész Imre, Békés Pál, Takács Zsuzsa, Fábri Péter” – emlékezik vissza a hosszú ideig rendszeresen Szigligeten alkotó S. Nagy Katalin művészettörténész, szociológus Volt egy-két este című írásában.

Sok történet maradt fenn a híres közös játékokról: szerepjátékok, szójátékok, társasjátékok egyaránt terítékre kerültek.  Nemes Nagy Ágnes volt a közös társasjátékok egyik katalizátora: „Kiderült, hogy a református nagyasszony, a mindenki által áhítatosan tisztelt, fenséges Nemes Nagy Ágnes órákon át kitartóan játszott” – írja S. Nagy Katalin.

Több legendássá vált játékról szól a fáma, s néhány élő hagyományként öröklődik az írónemzedékek között.  Az egyik ilyen az ún. bakosozás, ami Bakos Ferencről, az Idegen szavak és kifejezések szótárának szerkesztőjéről kapta a nevét. A játék lényege, hogy az alkotóházban vendégeskedő művészek alternatív megoldásokat írtak a kötetben szereplő kifejezésekhez, majd szavazással döntötték el, hogy melyek a legjobban sikerültek.

Bacsó Péter és Karinthy Ferenc. Fotó: Fortepan

Szintén máig játsszák az évtizedekkel korábban kitalált, ún. Szent István játékot. A társaságból ketten egy-egy híres embert személyesítenek meg, akiknek nincs közük egymáshoz, mégis van bennük valami közös, például a nevük. A játék során a játékosoknak kérdéseket tesznek fel, melyre a megszemélyesített figura nevében kell válaszolni, a kérdezőknek pedig ki kell találni, hogy ki kicsoda. Így kerülhet párba például Szent István király és Király István irodalomtörténész vagy Nagy Lajos király és Nagy Lajos író.

Persze nemcsak irodalmi játékokkal töltötték az időt. Az épület egyik szobájában pingpongasztal állt, ami idővel a társasági élet egyik csomópontjává vált: „(…) volt egy Kertész–Szőnyi-páros, akik játékban egyáltalán nem voltak verhetetlenek, de lelkesedésben felülmúlhatatlanokként ismerték őket” – írta visszaemlékezéseiben Szőnyi Ferenc. Vészi Endre pedig fáradhatatlan sakkpartner hírében állt.

Zajlik a sakkjátszma, miközben Zelk Zoltán elmélyülten olvas. Fotó: Fortepan

Ma is élő hagyomány

Az alkotóház szerencsére napjainkban is teljes gőzzel üzemel, tovább gazdagítva a sokszínű szigligeti legendáriumot. A kastélyt néhány éve újították fel. „Az épületben jelenleg több mint hatvan főt tudunk elszállásolni, közel 30 szobában. Az újjáépítés során figyeltünk arra, hogy megmaradjon a sajátos atmoszféra, megőriztük például azt a falrészt is, melyet neves írók láttak el kézjegyükkel, köztük Piliniszky János, Weöres Sándor, Nagy László, Örkény István” – meséli Takács Erzsébet. Nemcsak az épület, hanem a körülötte elterülő hatalmas park is megújult. Az arborétum természetvédelmi oltalom alatt áll, itt található például az ország egyik legnagyobb fenyőgyűjteménye.

A 16-os szoba előtti hatalmas teraszról látványos a park. Még télen is ücsörögtem vagy ácsorogtam magányosan kint pokrócokba bugyolálva forró teával, hallgattam a csendet vagy a faágak különleges dallamait. Varázshegy. A park felől emeletnek tűnt, az udvar felől valójában földszint” – idézi fel S. Nagy Katalin már említett írásában.

Az Alkotóház napjainkban. Fotó: MANK

A MANK kommunikációs igazgatója elárulta, hogy Szigligeten megmaradt az irodalmi dominancia – napjainkban sok zenész, festő és grafikus alkot Szigligeten, de továbbra is az írók és költők vannak többségben. Gyakran megfordul itt Gergely Ágnes, Ágh István, Radnóti Sándor, Garaczi László, Háy János, Vámos Miklós, vagy éppen Szemző Tibor. Az ifjabb író-költő nemzedékből Varró Dániel, Harcos Bálint vendégeskedik itt rendszeresen, valamint a József Attila Kör nyári tábora keretében évről-évre ide látogató több mint száz fiatal író-költő, műfordító.

A hely szelleme

Az alkotóház története több mint hatvan évre nyúlik vissza; hat évtizeden keresztül nyújtott menedéket, ihletet, társaságot és kikapcsolódást a művészeknek – s nyújt ma is. Miben rejlik Szigliget titka? Az inspiráló szellemi közegként működő művészközösségben? A magány és a társaság harmonikus együttélésében? A Balaton közelségében?

 „Az alkotóház és Szigliget egyaránt alkalmas a csendes elvonulásra. A település változatossága és nyugalma – főként a tavaszi és az őszi időszakban – a feltöltődés záloga” – vallja Takács Erzsébet. „Sok művész annyira beleszeretett a környékbe, hogy az alkotóházban eltöltött sok-sok év után a környéken vásárolt saját házat vagy telket. Ott pihen vagy alkot, és látogat vissza időnként a régi ismerősök közé. A nyári estéken így találkozóhelyként is működik a ház, ahonnan az éppen aktuális, környékbeli kulturális programokra együtt indulnak a vendégek” – teszi hozzá.

Ihletet adó. Fotó: MANK

A Szigligeten alkotó, pihenő művészek számos műalkotásban állítottak emléket a Szigligeten töltött időnek, idézték meg az alkotóház hangulatát. Pilinszky János Novemberi elízium című versében enyhülés és gyógyulást hozó helyként írt az alkotóházról:

„Megtorpansz/ a kert előtt. Nyugalmas sárga fal/ kolostorcsendje háttered. Kezes/ szellőcske indul a füvek közűl, / s mintha szentelt olajjal kenegetnék,/ érzékeid öt meggyötört sebe/ enyhületet érez és gyógyulást.”

Kertész Imre Gályanapló című művében örökítette meg a Szigligeten töltött napok egy-egy részletét. „A háztetők széles terpesze és a tornácok, ablakok félköríveinek rímjei, ahogy a szürke víznek háttal, a mólóról látom: nekem ez Szigliget.”

Örkény István és Déry Tibor a szigligeti nyaralás emlékére közös, négykezes regény írásába kezdtek, Három nap az Aranykagylóban címmel. Ugyan a könyv nem készült el, az elkészült oldalakat Déry halála után Örkény Egy négykezes regény tanulságos története címmel adta közre. Más művészeti ágak képviselői is elkészítették a maguk szigligeti emlékeit: Ligeti Antal és Farkas István is több képéhez választotta témaként a szigligeti várat vagy magát az alkotóházat.

Mind közül talán Nemes Nagy Ágnes A lila fa című műve a legmegkapóbb szigligeti vallomás: „Szigliget hívei között is a leghívebbek közé tartozom. Létének első percétől fogva látogatom az íróházat, felkutattam a kert minden centijét, végiglaktam a kastély minden szobáját, ácsorogtam az Öregtorony shakespeare-i romjai között, húzattam fogat tapolcai fogorvossal, szaladgáltam pelék után a padláson, hallgattam Lukács bácsit, a mesemondó csőszt… Nyújt Szigliget csöndet és társasjátékot, telet és nyarat, nyújtja mindenekfölött azt a (civilizált) természetet, amelyből sokunknak nem jutna már egy falat sem Szigliget nélkül, mert Szigliget gyönyörű, mert Szigliget kimeríthetetlen.”


A sorozat további cikkei

„Szeretünk itt lenni” – egy asztal, két üveg bor, három balatoni vendéglátós

Három vérbeli vendéglátóssal ültünk egy asztalhoz, hogy a balatoni vendéglátás lehetőségeiről, a szezonról, a munkaerőhiányól beszélgessünk. Nem is akárkikkel: Dobai András, a balatonfüredi Kredenc borbisztró és a Hello Tourist terasz tulajdonosa, Jónás György, a vászolyi Zománc Bisztrócska tulaja és Horváth Csongor, a zánkai Neked Főztem vezetője mesélt az Összképnek. Mindhárman a fővárosból költöztek a Balaton mellé, hisznek a minőségi gasztronómiában, és szeretik, amit csinálnak.

Egy falu fából – modern telepesek a Balaton-felvidéken

Csóromfölde létező hely. 10 percnyi járásra Csórompusztától. Kapolcs és Vigántpetend között kabócazajos földút vezet egy tisztásra, ahol mosolygó emberek mindenféle fából készült építmények között-alatt-felett dolgoznak. „Project village” feliratos pólókban rajzolnak, kalapálnak, fűrészelnek, közben szól a zene, az egész hely egy fesztivál és egy építőtábor sajátos keverékének tűnik. A Hello Wood projektfalujában járt az Összkép Magazin.

 

Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások

Zöldeskék víztükör, felette futó szőlőshegyek: ez a balatoni táj hagyományos arca. Almáditól a Keszthelyi-öbölig húzódnak a balatoni táj meghatározó szőlőterületei, szőlőhegyei. Gyakorlatilag ez az egyetlen összefüggő, Balatonra néző szőlőterület a tó partján. A gyönyörű vidéket elnézve nehéz elképzelni, hogy a végtelennek tűnő tőkesorok helyét hamarosan egymásra zsúfolódó nyaralók vehetik át. Pedig ez gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet – s mi lesz akkor a balatoni borral?

Balatoni kincsek nyomában – Folytatódik a Magyar tenger sorozat

Egy évvel ezelőtt a Mindenkinek van Balatonja című cikkel indítottuk el Magyar Tenger sorozatunkat. A balatoni identitásról, a balatoni vállalkozásokról szóló interjúk és portrék készítése közben hamar rájöttünk, hogy egy nyár nagyon kevés arra, hogy a régióról eleget tudjunk mesélni. És nem csak azért, mert a Balaton nem egy, hanem négyévszakos… Azzal a tudattal búcsúztattuk a nyarat és a Magyar tenger sorozatot is, hogy idén folytatjuk.

Edit this page