Menü
Sorozatok
Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások

Magyar tenger, Szövet

Eltűnhetnek a balatoni szőlők – kérdések és kilátások

Zöldeskék víztükör a felette futó szőlősheggyel: ez a balatoni táj hagyományos arca. Almáditól a Keszthelyi-öbölig húzódnak a balatoni táj meghatározó szőlőterületei, szőlőhegyei. Gyakorlatilag ez az egyetlen összefüggő, Balatonra néző szőlőterület a tó partján. A gyönyörű vidéket elnézve nehéz elképzelni, hogy a végtelennek tűnő tőkesorok helyét hamarosan egymásra zsúfolódó nyaralók vehetik át. Pedig ez gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet – s mi lesz akkor a balatoni borral?

Hol pince állott, most nyaraló

„Az elmúlt másfél évben olyan változások mentek végbe az ingatlanpiacon, melyek kedvezőbbé tették az északi parti szőlőföldeket az ingatlan befektetők számára. Befektetési célú lakásokba és nyaralókba menekül sok, korábban betétben és tőzsdén parkolt vagyon. Magyarország kis ország, kevés a befektetési célpont. Önmagában paradox, hogy miért ingatlanba fektetnek, hiszen félmillió ház áll üresen. De a befektető nem mindig racionális, hanem össznépi fellángolás miatt célozza meg a Balatont.

Ma még szőlő…

A Balaton Európa egyik legérzékenyebb édesvize – idegenforgalmi terhelhetősége meglehetősen korlátozott. A hagyományos tóparti tevékenységek hosszú évtizedekig tekintettel voltak erre a helyzetre. A mostani ingatlani boom viszont már komoly veszélyeket jelent” – festi le az északi parton kialakult helyzetet Jásdi István, a csopaki Jásdi Pince tulajdonosa és vezetője, a Balatoni Kör oszlopos tagja.

A tulajdonosokra nagy nyomás nehezedik az ingatlanpiac részéről, hogy felhagyjanak a szőlőtermesztéssel és felparcellázott építési telekként adják el telküket.  A beépítési fenyegetettség elsősorban a Balatonalmádi és Zánka közötti szakaszt érinti. „Hamarosan Badacsonyban is ez lesz a gond. Sőt, újabban már nemcsak azok a telkek vannak veszélyben, ahonnan kilátás nyílik a tóra, hanem a második vonal is, vagyis a belsőbb területek, Káli medence belseje, Pécsely” – meséli Kovács Tamás, a csopaki Szent Donát Birtok vezetője. A helyzetet az is nehezíti, hogy a szőlőshegyek kis területekre vannak feldarabolva, nehéz gazdaságosan művelni a szőlőt.

Pedig amúgy sem állunk túl jól szőlő tekintetében. A 20. század elején Magyarország a világ tíz legnagyobb bortermelője között volt. Trianonnál elveszett a termőterületek egyharmada és a piac kétharmada. A rendszerváltáskor 120 ezer hektár volt a magyar szőlőterület, az EU csatlakozáskor már csak 90 ezer hektár. Ma 60 ezerről beszélhetünk, de csupán 40 ezer hektárról szüretelnek.

 

Sok kéz között a pad alá

A Balatonnál a szőlő legnagyobb részét kárpótlásként osztották vissza. A Szent Donát Birtok magját jelentő szőlő is ekkor került a család kezébe. „Ezek a kárpótlások nagyon átgondolatlanok és elkapkodottak voltak: a termelőszövetkezeti szőlők úgy lettek felparcellázva, hogy a legtöbb helyen nem volt biztosítva a szőlők megújulása” – meséli Kovács Tamás. A tulajdonviszonyok gyakran átláthatatlanok. A telkek nagyon aprók, sok a közös osztatlan tulajdonban lévő terület. „Nálunk például a ház ötven méteres körzetében is vannak más tulajdonában lévő területek – hat négyzetméterenként más a tulajdonos. Ezeket a szálakat szinte lehetetlen felgöngyölíteni” – fűzi hozzá a fiatal borász.

Jelenleg közel 12 hektáron gazdálkodnak, több különböző helyen, Csopak mellett Tihanyban és a Káli-medencében is vannak a szőlőik. A birtokot folyamatosan próbálják bővíteni közbeeső részekkel, hogy minél összefüggőbb legyen. Az ingatlanláz azonban a szőlőtelkek bővítését is nagyon megnehezíti.

A Szent Donát Birtok

„Itthon egy hektár parlag szőlő ára átlagosan 5 és 10 millió forint között mozog, attól függően, hogy milyen a fekvése és mennyire van rendben tartva. Sokszor pár négyzetméteres dzsungeleket akarnak 25-30 milliós áron eladni. Ennyiért viszont semmi értelme a szőlő miatt megvenni. Ki lehet számolni, soha nem térül meg.”

Fejben dől el

A balatoni turizmus kapcsán gyakran kerül szóba követendő példaként a hasonló adottságokkal rendelkező, ám azokkal kétségkívül jobban sáfárkodó Genfi és a Bodeni tó. „Ott az elmúlt harminc évben senkinek nem jutott eszébe, hogy a szőlőbe építkezzen, hogy a területet felparcellázza és eladja. Pedig sok mindenben hasonló a helyzet: ugyanúgy borvidékek, a birtokok ott is elaprózódtak. De az adott volt, hogy a szőlő területére nem építkeznek” – mondja Jásdi István. 

Ami most a Balatonnál zajlik, teljesen egyedi helyzet. Nem tudok mondani még egy helyet, ahol a termőföld kárára építkeznek – teszi hozzá Kovács Tamás. „ Nyugat-Európában szerintem eszébe nem jutna senkinek, hogy házat építsen olyan történelmi termelő területre, mint a Balaton felvidék. Badacsonyban, Tihanyban, a Káli-medencében már ezer éve termesztenek szőlőt, valamennyi nemzetközi szinten is számon tartott, kiváló termőhely. Nem tudok mást mondani: ez fejben dől el.

A Balaton északi partján a szőlő ad ritmust a tájnak: falu, szőlő, majd a következő falu. Ha eltűnik a szőlő, és elkezdik egymásra építeni a nyaralókat, akkor teljesen megváltozik a táj – vélekednek a borászok. Nemcsak arról van szó, hogy a szőlőstelkek beépülésével a borászat kiszorul a dombokról, hanem a táj változásával a környék egyediségre épülő értéke veszik el – éppen az, amitől most sokat érnek a telkek. A hagyományaitól és sajátos hangulatától megfosztott vidéken a turisztikai forgalom is ellehetetlenül, hiszen ide egyebek mellett a balatoni tájért jönnek a nyaralók, s nem a sűrű nyaralótelepekért.

Csopaki látkép – a balatoni táj hagyományos arca

 „Mindaz, amit ma a birtokról lenézve Csopakból látok, 30 évvel ezelőtt sehol sem volt” – meséli Kovács Tamás. „Ahol ma a házak állnak, egykor szőlő volt. Ez a falu az elmúlt 30 évben többet változott, mint az előző ezerben. Ha így folytatódik, 50 éven belül itt nem lesz más, csak felaprózott telkek, rajta a házak, villák. Úgy fog kinézni minden, mint a budai hegyek.”

A civil lobbi önmagában nem elég

Jelenleg a tájhasználat, a szőlők sorsának kérdése a Balaton környékének egyik legnagyobb konfliktusa. „Rengeteg gazda és termelő van ezen a részen, aki ebből szeretne megélni, ugyanúgy ahogy az előző generációk. S itt vannak a bebírók, akik hosszú ideje itt élnek vagy itt vállalkoznak, és szintén azt szeretnék, hogy a táj megmaradjon: a Balaton ne legyen olyan, mint a bolgár tengerpart, ahol minden négyzetcentiméter beépült, hanem igenis maradjon meg a falvak jellegzetes sziluettje” – hangsúlyozza a Szent Donát Birtok borásza.

A helyi vállalkozók már összefogtak, hogy egységes fellépéssel védjék meg a balatoni szőlőt. „Az első mozgalom a beépítések ellen akkor indult, amikor felismertük, hogy a saját jövőnkről van szó” – meséli Jásdi István. A legerősebb fegyverük a figyelemfelkeltés, a lobbizás. A Balatoni Kör és a Csopaki Kódex például néhány hete felhívást írt a Balaton-parti polgármestereknek, hogy ezt a helyzetet a környező civil szervezetek tarthatatlannak látják. Önmagukban a civil szervezetek nem tudnak elég nyomást gyakorolni a döntéshozókra, szükség van a helyi önkormányzatok és a helyi politikai akarat támogatására is.

A Balatoni Kör, a Rizling Generáció és a Csopaki Kódex balatoni vállalkozókból álló szervezetek. „Vállalkozók vagyunk és szabadidőnkből szakítunk rá időt, hogy összejárjunk. Pont ennyit tudunk tenni. Cselekszünk, beszélgetünk, keressük a kapcsolódó pontokat és fórumokat másokkal. A vállalkozói szervezeteknél mindig kérdés, hogy fenn tudnak-e maradni hosszútávon. Ezek a balatoni közösségek egészen biztosan felszínen fognak maradni – megvan a közös cél és mindig van, ami tovább lendíti a szervezetet” – mondta Kovács Tamás.

 

Visszás a helyzet, mert a szükséges jogszabályok tulajdonképpen megvannak. A Balaton-törvény előírja, hogy a telkek 80%-át szőlővel kell betelepíteni. A törvény szerint tehát csak ott lehetne építkezni, ahol a szőlő indokolja. A szabályozás önmagában sajnos nem elég, a végrehajtás során a hivatalok meglehetősen minimalista felfogásban érvényesítik az előírásokat. „Ma úgy épülnek a gazdasági épületek, hogy gazdaság nincsen” – részletezi Jásdi. „A tulajdonjog felülír minden más szabályt. Mikor megkapják az építési és lakhatási engedélyt, azt csinálnak a telekkel, amit akarnak: kicibálják a szőlőt; lehet építeni a tüzivíz tározót, ami a medence; lehet füvesíteni. Ezek a környezet arculatával és működőképességével sem egyeztethetők össze. Egy gyeppel beültetett hegyoldalról lejön a víz, elmossa a hegyet.”

Bár annak tűnhet, a borászok szerint ez nem ördögi kör. „Ki lehet törni: egy-két határozott ember kellene. Valószínűleg kezdőlökésnek nem kell több mint lebontani az első két házat, ami engedély nélkül működik” – vélekedik a Jásdi István. „A fő cél egy két-három éves építési moratórium bevezetése lenne” – emeli ki.

Kovács Tamás szerint az is megoldást jelentene, ha megemelnék a beépíthetőség határát. Ezen a környéken ma már 4000 négyzetméteren, vagyis kevesebb, mint fél hektáros területen lehet építkezni. Ez másra nem elég, mint egy kis pince, kis ház és némi kert elhelyezésére, a szőlőnek alig marad 2000 négyzetméter. Ebből maximum 600 palack bor jön ki. A jelenlegi szabályozás tehát megengedi, hogy 600 palackkal osszák fel egy szőlőhegyet. Kovács Tamás szerint ennek semmi értelme, minimum két hektárra fel kéne emelni a beépíthető területet: ha a tulajdonost nem is érdekli a szőlő, ekkora területet már bérbe lehet adni. A termelők pedig szívesen átvállalnak egy hektárnyi szépen felújított vagy újratelepített szőlőt.


A sorozat további cikkei

Balatoni kincsek nyomában – Folytatódik a Magyar tenger sorozat

Egy évvel ezelőtt a Mindenkinek van Balatonja című cikkel indítottuk el Magyar Tenger sorozatunkat. A balatoni identitásról, a balatoni vállalkozásokról szóló interjúk és portrék készítése közben hamar rájöttünk, hogy egy nyár nagyon kevés arra, hogy a régióról eleget tudjunk mesélni. És nem csak azért, mert a Balaton nem egy, hanem négyévszakos… Azzal a tudattal búcsúztattuk a nyarat és a Magyar tenger sorozatot is, hogy idén folytatjuk.