Menü
Sorozatok
A magyar kisvállalkozások világa még két évtizednyi kutatás után is tud meglepetést okozni – interjú Szerb László vállalkozáskutatóval

Műhely

A magyar kisvállalkozások világa még két évtizednyi kutatás után is tud meglepetést okozni – interjú Szerb László vállalkozáskutatóval

A magyar kisvállalkozások világa szétaprózott és rejtőzködő. Egy friss kutatás a gyorsan növekvő cégek, a gazellák sajátosságait vizsgálta és meglepő eredményekre jutott: ezek a cégek jelentős része, majd fele, nem innovál, nem exportál és tradicionális ágazatokban működik. Szerb László vállalkozáskutatóval, a Pécsi Tudományegyetem tanárával beszélgettünk.

Miért fontosak a kis- és középvállalkozások?

A kkv szektor jelentős szerepet tölt be a magyar gazdaságban. Csak néhány adat: az alkalmazottak közel háromnegyede kkv-nál dolgozik, illetve ezek a cégek állítják elő a hazai GDP közel 60%-át.

A kkv-k társadalmi jelentősége is nagy. A vállalkozás, mint cégforma nagyobb teret enged az önmegvalósításnak, kibontakozásnak. S nemcsak a vállalkozónak, hanem a dolgozóknak is: több kutatás is alátámasztotta, hogy a kkv-nál az alkalmazottak elégedettsége magasabb, mint a nagyobb cégek.

Hogyan látja, milyen állapotban van most ez a szektor?

A hazai kkv szektor nagyon töredezett, elaprózódott. Mind arányaiban, mind szám szerint kevés a nagyobb méretű cég. A 2008-as válságnak nagy szerepe volt ebben: a cégek egy része tönkrement, a másik része összezsugorodott. 2004 óta majdnem 200 nagyvállalat, több ezer középvállalat tűnt el. Mindeközben – ahogy a HÉTFA egy korábbi kutatása kimutatta – a középvállalkozások termelékenysége nyolc, a kisvállalkozásoké pedig 18 százalékkal marad el a visegrádi országok átlagától. Kormányzatokon átívelő, strukturális problémák körvonalazódnak – a magyar kis és középvállalati szektorban komoly növekedési probléma van.

Szerb László

Persze ez a nagy átlag, vannak gyorsan növekvő kisvállalkozások is. Őket hívjuk gazella cégeknek. Ők a kisvállalkozói világ legérdekesebb szereplői. Kevesen vannak, de hatásuk nagy – lényegében a kkv szektor, és áttételesen az egész nemzetgazdaság növekedésének kulcstényezői.

Miben mások ezek a cégek, mint a többi?

Ameddig a gazellák demográfiai jellemzői – méret, kor, ágazati besorolás, növekedési dinamika – jól ismert, pontosan nem tudni, hogy mi a gazellák sikerének titka. A leggyakrabban említett sikertényezők az innováció és az exportorientáltság, a jó menedzsment és a jó vezető. Ezek azonban többnyire sztereotípiák, találgatások – nincs egységes, empirikus kutatási eredményekkel alátámasztott bizonyíték.

Az alapvető jellemzőiket is nehéz beazonosítani – ezek a cégek méretük, életkoruk és tevékenységi terület szerint is különfélék. Az sem mindegy, hogy melyik definíció, milyen módszer alapján vizsgálják a vállalkozásokat. A növekedést különböző tényezői mentén más-más típusú cégeket sorolhatunk közéjük. Mindez a kutatásukat is megnehezíti: mivel a gazella definíció is kellően széles és rugalmas, a lehetséges kutatási kérdések köre is meglehetősen tág.

A gazellák mellett már az unikornisok is megjelentek. Ezeknek olyan technológia-orientált start-upok, melyek piaci értéke meghaladja az egy milliárd dollárt. Az unikornisok az igazi innovátorok, a technológiai vezetők. Unikornis cég kb. 200 van szerte a világon, fele Amerikában, azon belül is Kaliforniában, harmada pedig Kínában működik. Kelet-Európában egy ilyen cégről tudunk, Csehországban.

„Magyarországon nem lehet ilyen céget működtetni a következő 20 évben – ha belefeszülünk, akkor sem, mert nem alkalmas az ökoszisztéma hozzá. Nekünk a technológiai követésre, a követő innovációra kellene berendezkedni” – mondja Szerb László.

Kollégáimmal egy friss tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy milyen sajátosságokkal rendelkeznek a magyar gazellák és melyek a növekedésüket leginkább befolyásoló tényezők. A gazellák és a klasszikus kisvállalkozások közötti hasonlóságok és eltérések vizsgálatára helyeztük a hangsúlyt.

A gazellák túlnyomórészt a nagyvárosi agglomerációkban működnek, sokkal tradicionálisabb a tevékenységi körük, mint ahogy vártuk, és ezek cégek inkább középkorúak, mint fiatalok.

Komlósi Éva , Szerb László és Varga Attila tanulmánya a Közgazdasági Szemlében jelent meg 2017 májusában. Eredményeik szerint a 2009 és 2012 között a gyorsan növekvő kkv-k fő jellemzői a következők:

Nagyvárosok vonzásában: a gazella vállalkozások az ország valamennyi térségében megtalálhatóak, de erősen érezhető az agglomerációs hatás, különösen a Budapesti régió vezető szerepe – 2009 és 2012 között a gazellák 66%-a nagyvárosi agglomerációban folytatta tevékenységét.

Nem ott, ahol vártuk: a gazellák 20%-a az építőiparban működött. Csupán elenyésző hányad (8,7%) működött szakmai, tudományos, műszaki tevékenységhez kötődő ágazatban. Kis aránya található a kreatív szektornak tekintett információ és kommunikáció (3,7%), valamint a művészet, szórakoztatás, szabadidő (2,7%) nemzetgazdasági ágazatokban.

Nem olyan fiatalok: a magyar gazella cégek többségében inkább középkorúak, az átlagéletkor 13 év.

A vizsgált gyors növekedésű cégek több felénél nem találtunk olyan tényezőt, ami indokolhatná a gazella mivoltukat. Ezeket a cégeket nem tudtuk semmilyen pozitív tényezővel kapcsolatba hozni, mint az innováció, az exportorientáció, a kiváló vezetői képességek vagy a kockázati- illetve a humán tőke fokozott használata. Úgy látszik, a magyar kisvállalkozások világa még két évtizednyi kutatás után is tud meglepetést okozni.

A kutatás eredményei szerint:

  • Csupán a gazellák fele (49,5%) folytat valamilyen innovációs tevékenységet.
  • Jellemzően nem folytatnak exporttevékenységet, csupán a 19% -uk. Ez megegyezik a magyar kkv átlaggal, vagyis a gyors növekedésű cégek sem exportálnak többet.
  • A kockázati tőke jelen van, de alig van olyan cég, ahol ez számottevő lenne.

Valójában nem tudtuk teljesen megválaszolni a kérdést: mitől gazella a gazella. S arra sem sikerült megnyugtató választ találni, hogy a gazella cégek között mi okozza, hogy egyes vállalatok gyorsan, jobban növekednek, mint a többiek.

Az viszont látszik, hogy a gazellák száma és a hazai gazdasági fejlődés dinamikája között éles ellentét feszül. Ez azt jelenti, hogy ezek a cégek nem a piaci viszonyok miatt lettek gazellák. A más, korábbi időszakra vonatkozó kutatások relatíve sok hazai gazellát találtak. A magas gazellaszámnak magas gazdasági növekedéssel kellene párosulni – a magyar gazdaságnak szárnyalnia kellene. Viszont ha ezeknek a cégeknek nagy része nem a piaci körülmények miatt válik gazellává, nem igazán várható érdemi gazdaságnövekedési hatás. Másik árulkodó jel, hogy feltűnően magas (20%) például az építőipari gyors növekedésű cégek aránya, egy olyan időszakban, amikor a hazai építőipar zuhanórepülésben volt.

Mi állhat akkor a növekedés hátterében?

Csak találgatunk. Elképzelhető, hogy a belső, magatartási tényezők gyengesége miatt nem képesek ezek a cégek hosszabb távon növekedni és egy rövid ideig tartó, gyors felfutás után megrekednek a cégméret egy alacsonyabb szintjén.

További kutatási kérdéseket hoz magával, hogy milyen szerepet játszik a cégek növekedésében a kapcsolati tőke vagy a helyi monopolhelyzetek. A vállalatok egy része az igazi piacon mozog: az export, az innováció, humántőke a meghatározó. De van egy másik piac is, ahol más játékszabályok érvényesülnek, ahol a kapcsolati tőke a meghatározó. Az is lehet, hogy a kutatásban nem vizsgált állami támogatások, pályázati pénzek állnak a háttérben.

Mit kellene változtatni, hogy jobban működjön a hazai kkv szektor?

Először is mindenképp érdemes óvatosnak lenni, nem mindig tudjuk mi a látszat és mi a valóság. A kisvállalkozói világ elővigyázatosságból próbál minél kevesebbet megmutatni magából. Például a tulajdonosi kapcsolatok nagyon szerteágazóak, nehéz őket kibogozni. Van a mondás, miszerint Magyarországon egy vállalkozónak legalább három cége van: a költségviselő, az adózó és a pályázó. A digitális kor még jobban elmossa a tulajdonosi határokat. A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája az, hogy az elmúlt 100 évben 6-7 olyan rendszerváltás volt, ami a tulajdonviszonyokat átalakította: mindig a meglévő tulajdont osztotta újra és nem osztottak lapot olyannak, aki többletértéket akart termelni.

Vállalkozáskutatóként nem vagyok híve a vállalatok direkt állami támogatásának, főleg nem a visszatérítés nélkülieknek amelyeket pályázatok formájában osztanak szét. Ha rajtam múlna, kizárólag innovációs célokra kellene elérhetővé tenni ilyen forrásokat, s azt is szigorú feltételek mentén. A 2006-2013-as időszak forrásfelhasználásának az egyik tanulsága az volt, hogy ezeket  a pénzeket számos cég nem versenyképességének növelésére, hanem alacsony hatékonyságának kompenzálására használta fel. Nem látom, hogy ez a mostani időszakban változott volna. A normatív alapon történő elosztásnak vannak jó hagyományai, ezeket kellene folytatni. Például a Széchenyi Kártya és a Növekedési Hitelprogram is jó példa – leszorította a kamatlábakat és egyenlő feltételeket biztosított.

Szerb László közgazdász, vállalkozáskutató, egyetemi tanár. A Pécsi Tudományegyetem oktatója, a Kvantitatív Menedzsment Intézet igazgatója. Széleskörű nemzetközi és hazai tudományos publikációs tevékenységet folytat. Érdeklődésének és kutatásainak középpontjában a kisvállalatok és a vállalkozások, a vállalkozási attitűdök, a kisvállalatok finanszírozása, és növekedése áll. Számos nemzetközi és hazai kutatási projekt vett részt vezető kutatóként vagy tagként. Legnagyobb ismertségre és nemzetközi reputációra a Global Entrepreneurship Monitor (GEM) nemzetközi kutatás magyarországi vezetőjeként és a GEM adatok alapján történő publikáció révén tett szert.

Az állami támogatások mellett a cégaktivitás központi ösztönzése is káros. A cégszám növelése helyett a cégméret növekedését kellene elősegíteni, ez a gazdasági fejlődés kulcsa. Elsősorban azt kellene elérni, hogy a relatíve nagyobb cégek foglalkoztassanak több embert, ennek érdekében csökkenteni kellene az adminisztratív terheket.

A hazai kkv szektor nagyon elaprózódott. Sok a kicsi cég, még több az egyszemélyes, önfoglalkoztató vállalkozás. A cégek atomisztikusan, elszeparáltan működnek, külső kapcsolat a legtöbb esetben a könyvelőben kimerül, más vállalattal nem dolgoznak össze. Részben, mert a vállalkozók nem tudják, milyen együttműködésre lenne szükségük, lehetőségük, s részben azért, mert nem is engedhetik meg maguknak. Pedig csak együttműködéssel lehetne pótolni a kkv-k korlátozott erőforrásait. Túl kellene lépni az atomisztikus szemléleten; eleve olyan cégeket kellene létrehozni, ahol többen dolgoznak – beszállítóvá sem válhat például egyszemélyes cég.

Nagy hiányosságok vannak a vállalkozói készségek, képességek terén is. Meglepő módon sok vállalkozó nem rendelkezik megfelelő informatikai ismeretekkel. Az uniós pályázatok egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy a vállalkozókat az online térbe szoktatták, ennek ellenére kevés cég van jelen online – pedig anélkül nincs fejlődés. Új, kompetens generációt kell nevelni, ehhez persze megfelelő oktatási rendszerre van szükség. Készségben és képességben kellene felkészíteni az új nemzedéket – jó lenne kiépíteni egy mentorrendszert is tapasztalt vállalkozók részvételével.


A sorozat további cikkei

Hogyan készülnek az adatok? – Vukovich Gabriella, a KSH elnöke hozzáférésről, adatvédelemről, big datáról

Szolid, fontos üzem a Központi Statisztikai Hivatal, itt gyűjtik az ország viszonyait leíró adatokat. A KSH 150 éves, hozzáfér valamennyi állami nyilvántartáshoz, működésének jelentős részét az Unió szabályozza. A hiteles adat előállítása körül forog az élete, most ismerkedik a Big Dataval.  Vukovich Gabriella, a KSH elnöke a HÉTFA Műhelyben erről tartott előadást.

A Hortobágy arcai egy társadalomrégész szemével

Alkalmazkodó földhasználat vs. formáló földhasznosítás. Termőterület vs. védett természeti érték. Hagyományőrzés vs. modernizáció. Saád József szociológus, a Telepesek Társadalmi Múzeum Alapítvány kutatója a HÉTFA Műhely előadásában azt mutatta be, hogyan alakult a Hortobágy története az elmúlt másfél évszázadban.

“Hiszek a politikamentes közigazgatásban” – interjú Szaló Péterrel

Szaló Péter csúcstartó: 1990 óta ő volt a leghosszabb ideig állami vezető (helyettes államtitkári, államtitkári, szakállamtitkári) státuszban lévő vezető a magyar közigazgatásban. Hosszabb rövidebb ideig ő vezette a terület- és településfejlesztést, az építésügyet, majd a fejlesztéspolitikát. Az államapparátus elmúlt 25 évéről, a nulláról építkező területfejlesztésről és a közigazgatás ethoszáról beszélgettünk.

Mitől ér többet egy lakás? Elmélet és gyakorlat

Az ingatlanok árának változásáról nap mint nap beszámolnak a híradók és az internetes portálok. Kedvelt és kurrens téma, amiről szinte mindenkinek van tapasztalata, de legalábbis véleménye.  Mi határozza meg a lakások árát? Horváth Áron, az ELTINGA ingatlanpiaci elemző központ alapítója és vezetője erre a kérdésre kereste a választ a HÉTFA Műhelyen tartott előadásában.

Hogyan használják a turisták Budapest, Bécs és Prága városi tereit? 

Lehet úgy vonzó egy város a turisták számára, hogy közben az ottlakók számára is élhető maradjon. Kádár Bálint építész, a HÉTFA Műhely legutóbbi előadója olyan várostervezési eszközöket javasol, melyek ezt segítik elő. Három Közép-európai nagyváros, Bécs, Prága és Budapest gyalogos térhálózatának összevetésével kínál új megközelítést.

Nagybirtok, kisbirtok, szociális gazdaság – kinek terem babér? 

Kik keresnek jól, kik szorulnak vissza a földeken? Mire van szüksége egy mezőgazdasági vállalkozónak a talpon maradáshoz? Megyesi Boldizsár, az MTA kutatója mutatta be kutatási eredményeit a HÉTFA Műhely előadásán.

Azokat beszéljük ki, akik normaszegők a közösségben – interjú Takács Károllyal

Takács Károly hálózatkutató az általános iskolai osztályok belső viszonyait kutatja. Mitől lesz valaki menő az iskolában? Kiről és miért pletykálunk a munkahelyen? Hogyan lehet alkalmazni a hálózatkutatás eredményeit? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a társadalmi kapcsolatháló-elemzéssel foglalkozó hazai szakmai műhely, a „Lendület” RECENS Kutatóközpont vezetőjével.

Hogy pontosan hol a határ, ezen megy a vita – interjú Balázs Zoltánnal

Mi a hatalommegosztás lényege és hogyan működik a gyakorlatban? Mi köze a korrupciónak a hatalommegosztáshoz? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balázs Zoltán politológussal, az MTA tudományos főmunkatársával.