Menü
Sorozatok

Szövet, Zene

Zene és pénz

Hogyan lesz a zenéből jövedelem, ki fizet kinek, kik a közvetítők? Még az avatottak számára sem könnyű a zeneipar pénzmozgásait átlátni. A zenész nem is a zeneszerzésből, lemezkészítésből él – a legtöbb bevétele a koncertekből származik. Mindeközben egyre több szereplő osztozik a zeneiparban keletkező jövedelemből. A cikkben elmondjuk, miért és hogyan.

Manapság kb. 6000 zenész tevékenykedik Magyarországon. Teljeskörű nyilvántartás nincs (nem is lehet), becslésünk az Artisjus adatain és a Zeneipari Jelentéshez készült zenész kérdőíven alapszik. A kérdőívet több mint 700 zenész töltötte ki. A kérdőív nem reprezentatív a zenészekre nézve, de az eredmény összecseng a megkérdezett szakértők véleményével és a hazai iparági tendenciákkal.


Miből él a zenész?

A sztereotípiák és városi legendák nem kímélik a művészek anyagi helyzetét. A költő ugyebár mindig az éhenhalás szélén áll, papír híján szalvétára írja verseit. A festő gazdag megrendelőkön csüngő egyszerhopp-máskorkopp életet él. A zenész meg természetesen dúskál a pénzben, a nőkben és különben is VIP, akárhova megy. Az igazság azonban ennél sokkal hétköznapibb (a kevés drámai és véletlen kivételtől eltekintve…).

Fotó: pixabay.com

A zenéből manapság egyáltalán nem könnyű megélni. A zenészek túlnyomó többségének (majdnem 72%) ezért más foglalkozása is van (erről korábbi Összkép cikkünkben is írtunk). Ráadásul ez utóbbi jelenti számukra a fő bevételi forrást, hiszen a zenei tevékenységgel átlagosan csupán a teljes jövedelmük egyötödét keresik meg. Ez azt jelenti, hogy kevés a főállású zenész, sőt sokan egyáltalán nem tudnak pénzt keresni a zenéléssel. A zenészjövedelem persze sok tényezőtől függ. Számít az adott zeneszerző vagy előadó ismertsége, és az is, hogy milyen szegmensben és műfajban működik. Más lehetőségei vannak a tévés tehetségkutatóban felfedezett (majd gyakran gyorsan elfeledett) „sztároknak”, mint a klubokban és fesztiválokon fellépő, karrierjüket gyakran évekig építgető előadóknak.

Az adatok a ProArt 2016-os Zeneipari Jelentéséből származnak

Ha az ember – dacolva a fentiekkel – mégis a zenével akar pénzt keresni, akkor elsősorban a koncertekből lehet a legtöbb bevételre számítani. A kérdőívből ugyanis az derült ki, hogy 2015-ben a zenészek bevételüknek közel felét a koncertekért kapták. A közös jogkezelő szerveknél sem árt regisztrálni, mivel a jogdíjakból (szerzői, előadói és kiadói) származó jövedelem is jelentős, a bevételek harmadát teszi ki. A zenészek ezen kívül még a zenetanításból és a pályázati támogatásokból számíthatnak nagyobb bevételre. Érdekes, hogy a fentiek mellett a zenei értékesítéshez kötődő jövedelmek eltörpülnek.

Megkértük a zenészeket, hogy értékeljék az elmúlt éveket egy 1-5-ig terjedő skálán, majd megkérdeztük őket, hogy mennyit keresnek egy jó és egy rossz évben. A zenészek saját bevallása szerint egy jó évben közel kétmillió forintot keresnek a zenei tevékenységükkel, míg egy rossz évben csupán félmilliót.


Hogyan válik a dal pénzzé?

A zeneiparban a zene pénzzé válása egy rendkívül összetett folyamat eredménye. Egy mű megszületése önmagában még nem jelenti azt, hogy abból a szerzőnek jövedelme is lesz, ha pedig igen, akkor a szerzemény egy szerteágazó, többszereplős láncon keresztül jut el a fogyasztóhoz, a jövedelem pedig a szerzőhöz. Ez a folyamatot hívják zenei értékláncnak. Az értékláncban alapvetően háromféle nagy jövedelemáramlás különíthető el: a szerzői jogokhoz kapcsolódó jövedelmek, az élő előadásból származó jövedelmek és a hangfelvétel jövedelmei.

 Magyarországon három közös jogkezelő szerv működik a zeneiparban: a szerzői jogokat az Artisjus – Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, az előadói jogokat az EJI, az Előadóművészi Jogvédő Iroda, a kiadói jogokat pedig a MAHASZ, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége kezeli. Ezek a szervezetek képviselik a szerzőket, előadókat és kiadókat a zenei értékláncban, azáltal, hogy begyűjtik, majd szétosztják a különböző zenei felhasználási és fogyasztási formákból származó pénzeket. A jogdíjak begyűjtése és elosztása mellett szakmai programokat is szerveznek. Közös érdekképviseletüket a ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért Egyesület látja el.

 

  1. Marci tehetséges zeneszerző, a Budapest Mermaids tagja. Ír egy fülbemászó dalt, a címe Marci dala. Ezt bejelenti az Artisjusnál, hogy ha a dalt majd előadják vagy hangfelvételt készítenek belőle, szerzői jogdíjat kapjon utána.

Minden a szerzemény megszületésével kezdődik. Ha az alkotó (zeneszerző és szövegíró) élni szeretne a szellemi tulajdonához fűződő jogaival, akkor a művét bejelenti az Artisjusnál. Felmérésünk szerint a szerzők műveik 82%-át jelentik be. Ez még önmagában azonban semmit nem jelent, hiszen a mű csak akkor hoz hasznot, ha „befut”, azaz, ha sokszor adják elő és a közönség sokszor akarja hallani. A jelenleg bejelentett szerzeményeknek csupán a tizede termel jövedelmet. Ezt segíthetik a zeneműkiadók, akik kifejezetten az értékesítéssel foglalkoznak. A kiadók adják el reklámok, filmek betétdalainak a műveket, segítve a terjesztést és a népszerűsítést. Mégsem túl gyakori az együttműködés köztük és a zeneszerzők között.

A szellemi tulajdon sajátossága, hogy a jog öröklődik, így a mai kedvezményezettek között többen a már nem élő szerzők leszármazottai. Sőt, mivel az igazi örökzöldek annyira népszerűek, hogy mai napig játszák őket, ezért gyakran a jogörökösök kapják a legtöbb jogdíjat. Ha Marci dala évtizedekig sláger marad, akkor az unokák is élvezhetik nagyapjuk örökségét – 70 évig.

  1. Marci dalát próbálni kezdi a Budapest Mermaids, majd előadják egy budapesti klubban. A közönségnek tetszik, így a nyári fesztiválturnén is rendre eljátsszák.

Fotó: pixabay.com

Az új dalokkal gyakran koncerten, élő előadásban találkozik először a közönség. A fellépés közvetlen és azonnali bevételt jelent az előadóknak (a helyszínen fizetett gázsi), illetve közvetett bevételt a szerzőnek, hiszen az ő szellemi tulajdonát használják fel. Vannak kifejezetten az élőzenére, koncertszervezésre épülő helyszínek és rendezvények (pl.: fesztiválok), de az is gyakori, hogy az élőzene „kiegészítő szolgáltatásként” funkcionál egy étteremben, kávézóban. Koncertek esetén a helyszín a belépőjegyek után fizet bizonyos százalékot a jogkezelő szervezeteknek; ha az élőzene háttérként szolgál, akkor a helyszín bejelenti, hogy a következő hónapokban mennyi élőzenés rendezvénye lesz és átalánydíjat fizet a jogkezelő szervnek. Míg a Budapest Mermaidsnek a helyszín fizet, addig Marci minden esetben az Artisjustól kapja a jogdíjat.

Habár a koncert hozza a legtöbbet a konyhára, az előadóknak sem ingyen van a fellépés. Sok helyen nincs meg a felszerelés, így ezt a fellépőknek kell magukkal vinni, ezen kívül meg kell fizetniük a roadok munkáját is. Egyszóval, egy átlagos zenekarnak sokat kell koncerteznie azért, hogy a zenélés kifizetődő legyen.

  1. Marci dalából hangfelvétel készül, a Budapest Mermaids előadásában. A hangfelvétel elkészítéséhez és terjesztéséhez egy kiadóval szerződnek.

Ebben az esetben sokkal több szereplő érintett. A hangfelvétel elkészítéséhez is nagyobb befektetés szükséges (bár egyre több esetben fordul elő, hogy „otthoni stúdióban” veszik fel a számokat). Az előadók kölcsönből, pályázati pénzből, saját megtakarításból készítenek hangfelvételt, vagy szerződnek egy kiadóval, mely megelőlegezi a felvétel költségeit. Ez korábban elsősorban az értékesítés bevételeiből térült meg (pl.: CD eladások), de a zenei piac annyira átalakult, hogy ez már nem éri meg a kiadóknak. Ezért az utóbbi időben egyre inkább a 360 fokos modellben gondolkodnak a kiadók, azaz nem csak a hangfelvételeket készítik el és értékesítik, hanem többek között a menedzsmenttel, koncertszervezéssel is foglalkoznak. A hangfelvételekből származó bevételekből már nem csak a szerzőnek jár jogdíj, hanem az előadónak előadói, a kiadónak pedig kiadói jogdíj.

Fotó: pixabay.com

  1. A Budapest Mermaids: Marci dala c. számot digitálisan is terjeszteni kezdik, le lehet tölteni Spotify-on, iTunes-on és a Deezeren is, elérhető a YouTube-on.

A hangfelvételeket ma már kevesen veszik meg fizikai formában, az utóbbi években sokkal elterjedtebb lett a digitális és online értékesítés (digitális áruházakban, streaming szolgáltatókon vagy platformszolgáltatókon keresztül, mint a YouTube). A digitális értékesítés a szemünk előtt alakítja a piacot, többféleképpen is átrendezve a korábbi viszonyokat: csökkentette a fizikai értékesítésből származó pluszköltségeket (hanghordozók, tárolás, szállítás stb.), és lehetővé tette, hogy a fogyasztók a számokat külön-külön megvásárolhassák egy teljes album helyett. A digitális értékesítés miatt az értékláncba újabb szereplő lépett be, a digitális aggregátor. Ezek olyan közvetítő szervezetek, melyek a hangfelvételt eljuttatják a nagy nemzetközi digitális szolgáltatókhoz. A hangfelvételből származó jövedelemből így már ők is részesülnek. A szolgáltatók ezen felül szerzői jogdíjat fizetnek az Artisjusnak, az előadói jogdíjak sorsa pedig még nem eldöntött Magyarországon.

A rengeteg tényező miatt nehéz megmondani, hogy egy dal mennyi bevételt hoz, ezért csak a nagyságrendekről tudunk szakértői becslést adni: ha Marci dala bekerül a toplistára és koncerteken is sokat játsszák, akkor kb. 5-10 millió forint bevételt jelenthet az első évben.

 

  1. Marci dalát a rádiók is leadják naponta többször. A dal egy sörreklámban is felcsendül.

A hangfelvételt tévében és rádióban is értékesíthetik.  Magyarországon többmillió ember hallgat naponta rádiót, így mai napig az egyik legnépszerűbb zenefogyasztási csatorna. A rádiók és a tévék reklámbevételük után fizetnek a közös jogkezelőknek.  A kiadók kereskedelmi felhasználásra is eladhatják a dalokat (pl.: reklámokhoz), ilyenkor a csatornák a sugárzás után is fizetnek.

  1. Marci dala szól a fodrásznál, a kávézóban és a barkácsáruházban is.

Ma már szinte mindenhol szól a zene, sörözőben, kozmetikusnál, szupermarketben. Mivel a jó háttérzene az üzlet arculatát is formálja, ezért a szerző, előadó, kiadó ugyanúgy részesül a bevételből. A vállalkozások vagy a jogkezelőnek fizetnek közvetlenül, vagy szerződhetnek egy háttérzene szolgáltatóval, aki a zenei csomagot és általában a technikai berendezést (pl.: hangfalakat) is biztosítja. Az díjak függnek a helyszín méretétől és a gazdasági tevékenység jellegétől is. Magyarországon a háttérzene után járó jogdíjat mindhárom jogkezelő nevében az Artisjus szedi be, majd osztja szét.

Fotó: pixabay.com

  1. Marci dalát sokan otthon vagy telefonon is hallgatják, másolt, letöltött formában.

Ha másolt vagy letöltött „saját zenét” hallgatunk, akkor a szerzők és az előadók nem kapnak jogdíjat azután, hiszen nem lehet nyomon követni. Ennek kompenzálására vezették be az ún. üreshordozó díjat, mely beleépül a különböző zenei adathordozók árába. A vásárlók általában nem is tudják, hogy a számítógép, a telefon vagy az üres CD megvásárlásával is részt vesz a zenei értékláncban.

Tücsökélet

Miközben a zeneiparban egyre több szereplő veszi ki a részét a bevételekből, a zenészek ritkán tudnak megélni a zenélésből. Keveseknek sikerül ebből meggazdagodni, és a változó trendek mellett ez sem tart örökké. Zenésznek tehát nem a pénzért megy az ember, hanem sokkal inkább valódi hivatástudatból: a többségüket a zene szeretete tartja a színpadon. Amíg van közönség, addig van is miért.


A sorozat korábbi cikkei

Szélmalomharc és diadalmenet: zeneoktatás Magyarországon A Kodály-módszert 2016 decemberében az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökségek listájára a legjobb megőrzési gyakorlatok közé. A magyar zeneoktatásról manapság mégis keveset beszélünk. Pedig, ahogy korábbi cikkünkből kiderült, lelkes és rendszeres zenefogyasztók vagyunk, ráadásul szívesen részt is veszünk benne, legyen szó éneklésről vagy hangszeres zenélésről. Hogyan tanulunk ma zenét Magyarországon?

Csendes társak a zeneiparban, avagy mi dől el a színfalak mögött? A zeneipar világában szakemberek ezrei dolgoznak a zenészek és előadók mellett, azért, hogy a közönséghez nap, mint nap eljusson a zene. Menedzserek, producerek, roadok és bookerek. Sok múlik rajtuk.

A zene tényleg kell – Új adatok arról, hogyan hallgatunk zenét  Az idei Zeneipari Jelentéshez reprezentatív lakossági felmérés készült a zenefogyasztási szokásokról. Kiderült, hogy szeretünk koncertre járni, a Youtube népszerűsége lassan megelőzi a rádióét, és hogy mi magunk is örömmel zenélünk. Ezekről és egyéb eredményekről szól mostani cikkünk.