Menü
Sorozatok

Főtér, Helyben

Jászárokszállás – Város városok árnyékában

Vannak fejlődő városok, vannak hanyatló városok, és vannak olyanok, amelyek akkor is őrzik a pozícióikat, ha a körülmények ebben egyáltalán nem segítenek. Jászárokszállás az utóbbira példa.

A legtöbb városnak fontos ismérve, hogy szűkebb-tágabb környezetének központjaként szolgál. Vannak azonban olyan városok is, amelyek valamilyen okból efféle szereppel nem, illetve csak kis mértékben bírnak – és ez hatással van szerkezetükre, arculatukra is. Ilyen jellegzetes csoportot alkotnak egyes agglomerációs városok, vagy némely tematikus (például fürdő-) város is.

2j

Heves vármegye térképe (1909). Részlet. Forrás: MEK – Magyarország vármegyéi és városai

A legtöbb ilyen várost azonban az Alföldön találhatjuk, ahol – történelmi okokból – szinte nincsenek falvak, így a városok vonzáskörzetét gyakran önmaguk alkotják. De ilyennek tűnik Jászárokszállás, a 7800 fős Jász-Nagykun-Szolnok megyei kisváros is, melynek annak dacára sincs érdemi saját vonzáskörzete, hogy környéke már az Alföld pereme, ahol vannak falvak is. Jászárokszállás azonban közel egyenlő távolságra van Hatvantól, Hevestől, Gyöngyöstől, Jászapátitól és Jászberénytől, melyek mind nagyobb települések, s általában vonzáskörzetük is kiterjedtebb. Ráadásul a kevés község, ami a városok közül Jászárokszálláshoz lenne közelebb, főként Heves megyébe esik, így korlátozott a kapcsolatuk a várossal. Ez történelmi adottság: Jászárokszállás már a modern, kiegyezéskori vármegyerendszer bevezetésekor is a megyehatárok közé szorítva találta magát, azóta a Jászberényi járás északi peremén fekszik. A környező, konkurens városok eközben járásközpontként fejlődtek, és idővel akkor is túlnőttek Jászárokszálláson, ha korábban kisebb népességűek voltak.

3j

Jászárokszállás, a környező városok és a megyehatár. Alaptérkép forrása: Google Maps

Jászárokszállást mégsem csak népességszáma alapján nyilvánítottak 1991-ben várossá, története jóval régebbre nyúlik vissza. Már 1756-ban vásártartási jogot kapott Mária Teréziától, majd a kiegyezést követően, 1879 és 1886 között rendezett tanácsú város volt – ekkor is csak a címmel járó terhek miatt lett újra község, számos más mezővároshoz hasonlóan. A XX. században azonban egyre inkább háttérbe szorították a környező központaspiránsok: nem vált vasúti csomóponttá, mint Hatvan; nem volt járásközpont, mint Heves vagy Jászapáti. Népessége így már a negyvenes évek óta lassan, de biztosan csökken. Mára egyértelmű, hogy nem tartozik az országosan ismert települések közé, nevezetességekben sem bővelkedik: a termálfürdő és a tájház inkább csak helyi vonzerő.

4j

Jászárokszállás és a környező városok népessége, 1870–2011. Forrás: Népszámlálás 2011

Főterét nem egyértelmű megtalálni, ugyanis a szó hagyományos értelmében vett – házakkal határolt, átlátható, agorafunkciót betöltő – tér nincs Jászárokszállás központjában. A katolikus templomot övezi ugyan némi zöld, mint ahogy a polgármesteri hivatal mellett találkozó főutak kereszteződése is kiszélesedik, ezek mégsem igazán terek. A város központinak tekinthető intézményei viszont egy jól körülhatárolható, szűk területen fekszenek, épp, ahol az imént említett teresedések – a szóban forgó terület azonban nem klasszikus városi térre, hanem hagyományos falusi, kismezővárosi központra emlékeztet inkább. Ez teljes mértékig érthető, hiszen Jászárokszállás mezőváros volt, amíg a kategória létezett, és a későbbiekben is e múltja (és népessége) alapján kapott városi rangot.

5j

Jászárokszállás központja a jól felismerhető körforgalommal és néhány főbb intézménnyel. Alaptérkép forrása: Google Maps

Úgy tűnhet, a két tényező összekapcsolódik, és Jászárokszálláson azért nincs igazi főtér, mert a város sem igazi város. Ennek két szempont mond ellent. Egyrészt az egyértelmű főtér hiánya nem jelent funkcionális zavart, hiányzó szolgáltatásokat, hiszen lényegében minden fontosabb városi intézmény jelen van, és a központnak tekinthető kereszteződés (a légifelvételen látható körforgalom) 200 méteres körzetében működik. Itt található a városháza, a kormányablak, a művelődési ház, a posta, az orvosi rendelő, a rendőrőrs, az általános iskola, a katolikus templom, a könyvtár, a piac és két szupermarket egyaránt. (Mindössze a gimnázium fekszik távolabb.)

Másrészt megfigyelhető, hogy hosszabb ideje élő szándék Jászárokszálláson a városközponti jelleg hangsúlyozása. A központi kereszteződés közelében fekvő három téren (általában inkább főút-kiszélesedésen) áll minden jelentősebb emlékmű, a második világháborústól az 1956-oson keresztül a várossá avatás tizedik évfordulójára készült Időkapuig. Szintén a központjelleget szimbolizálja az elágazást 2007-ben felváltó, virágágyással díszített körforgalom is, ami markánsabban formálja a teret, mint a korábban ott fekvő egyszerű elágazás, így önmaga is emeli a város közepének központjellegét. De hasonló a szerepe az identitásépítő városi rendezvényeknek is, melyeknek szintén a központ ad helyszínt – mindenekelőtt az Árokszállási Nyár nevű programsorozatnak.

A központ egyértelműségét, közösségi jellegét erősítő elemek e sokasága, a városi funkciók jelenléte egyaránt mutatja, hogy a városi hagyomány, a történeti lendület akkor is meg tudja őrizni egy település városi jellegét, ha máskülönben az több irányból is fenyegetett. Jászárokszállást a konkurens városok túlnőtték, környezete másfelé gravitál, mégis megmaradtak a saját városi intézményei, sőt vizuálisan is tesz a minél városszerűbb központképért.


A sorozat korábbi cikkei

Lenti – A beugró térségközpont Trianon hatásai közül nem éppen a településhálózat-fejlődésre gyakoroltakat szokás elsőként kiemelni, Lenti fejlődését mégis alapvetően meghatározták az 1920-as új határok.

Debrecen – Egy vargabetű lezárása Amikor az ezredfordulón megújult Debrecen főtere, az átépítés egészen radikálisnak tűnhetett – pedig a város valójában csak visszakapta a központját, néhány évtizednyi kitérő után.

Székelyudvarhely – Városfejlődés az országhatáron túl Székelyudvarhely szembemegy a trendekkel, és lakóin nem fog az asszimiláció. Hogyan maradhatott tisztán magyar egy Vácnál népesebb város, ami hatszáz kilométerre van Budapesttől?

Veresegyház – A népességrobbanás nehézségei Veresegyházon népességrobbanással járt az agglomerálódás, az új szerephez pedig új főtér is épült.

Tatabánya – Vándorló városközpont Tatabányán a többfordulós városépítés során több központ is épült – ettől még a szocialista iparvárosok átka, a működő közösségi terek hiánya, itt is markánsan jelen van.

Ózd – A gyár köré épült város Ózd igazi kuriózum a magyar városhálózatban: a faluból lett iparváros százegynéhány év folyamatos, bár abszolút kaotikus fejlődés után szinte légüres térbe került, és még a központját is egy gyár maradványai foglalják el.

Szeged – Az újrakezdett belváros Szeged belvárosa a nagy árvíz után nyerte el mai formáját, és meglepően pontos lenyomatot ad a dualizmus korának polgárosodó világképéről.