Menü
Sorozatok

Helyben, Műhely, Tudósok

Hogyan használják a turisták Budapest, Bécs és Prága városi tereit?

Lehet úgy vonzó egy város a turisták számára, hogy közben az ottlakók számára is élhető maradjon. Kádár Bálint építész, a HÉTFA Műhely legutóbbi előadója olyan várostervezési eszközöket javasol, melyek ezt segítik elő. Három Közép-európai nagyváros, Bécs, Prága és Budapest gyalogos térhálózatának összevetésével kínál új megközelítést.

Turistából is megárt a sok

Előnyökkel és hátrányokkal egyaránt járhat, ha egy városban élénk a turizmus. Az egyik legfontosabb pozitívum, hogy megemeli az életszínvonalat: a turisták megjelenésével a helyi szolgáltatások köre is egyre bővül, színvonaluk is magasabb lesz – egyre több kávézó, bolt és egyéb szolgáltatás válik elérhetővé, ami az ottlakók számára is vonzóbbá teszi a városrészt. A kereskedelem és szolgáltatások fellendülése pedig sokaknak biztosít megélhetést. Nő a helyi adó  bevétele, többet érnek az ingatlanok.

800px-venezia_san_marco_angolo

Turisták a Szent Márk-székesegyház előtt. Forrás: Wikipédia

A turizmus azonban nemcsak felvirágoztathat, hanem bomlasztó hatása is lehet. Egy bizonyos ponttól a sűrű turistaforgalom inkább árt, mint használ. Velence jó példa lehet erre. Naponta 60 000 turista fordul itt meg, több, mint amennyi lakosa maradt a városnak. Ennek főként az az oka, hogy a hatalmas turistaforgalom elképesztő mértékben felemelte az árakat, legyen szó ingatlanokról vagy élelmiszerekről. Az idegenforgalom igényeire szabva alakult át a városi infrastruktúra és szolgáltatás-paletta. Élelmiszerbolt alig akad, ellenben szuvenírboltokat meg sem lehet számlálni. A turisták jellemzően nem a városban szállnak meg, mivel többnyire csak egy napra jönnek. A Velence által kínált élmények köre lényegében a főbb nevezetességek megtekintésére szűkül le.

A folyamat ördögi körhöz hasonlít: a látványosságok hatalmas tömeget vonzanak nap mint nap, azonban éppen ez a forgalom csökkenti a városlátogatás élményét – tülekedés és órákig tartó sorban állás. Emiatt és a magas árak miatt egyre kevesebben döntenek úgy, hogy hosszabb ideig, akár több napig maradnak a városban – a turisták jellemzően más olasz városokban szállnak meg, ahonnan csillagtúra-szerűen utaznak. A rövid, leggyakrabban egynapos tartózkodás során a legfőbb nevezetességekre kerül sor – Szent Márk Bazilika, Dózse-palota, Sóhajok Hídja. A rapid látogatásokhoz igazodnak a helyi szolgáltatások is. Összességében a Velencébe látogató turisták keveset költenek, vagyis a város gazdasági növekedéséhez is csak kismértékben járulnak hozzá.

Fénykép mutatja az utat

Mint olyan sok kérdésben, itt is az egyensúlyt, az arany középutat kell megtalálni, ez a városok fenntartható fejlődésének garanciája. Ebben pedig nagy szerepe van a turisztikai fejlesztések térbeli tervezésének. Kádár Bálint kutatása új módszertani megközelítéssel dolgozik, melynek alapját a hálózatkutatás jelenti. A Flickr.com közösségi fényképmegosztó portálra feltöltött fotók alapján kirajzolódik, hogy melyek a turisták által leglátogatottabb pontok és útvonalak egy városokban. Ezek a hálózati elemzések megmutatják, hova érdemes turisztikai látványosságokat telepíteni, annak érdekében, hogy ne legyen túl nagy a turisták koncentrációja. Ez a látogatók számára is kellemesebbé tesz egy várost, emellett megtartja a városi terek élhetőségét a helyi lakosok számára is.

A hálózatkutatás módszertana nem újkeletű az építészeti munkáknál, de a georeferált (a fotó földrajzi adatait is tároló) fényképezés új távlatokat nyit. A fotókhoz tartozó információkból adatbázis építhető: mikor, hol és milyen gyakorisággal készülnek fotókat. Az egyes felhasználók által feltöltött fotót témája, mennyisége és gyakorisága elárulja, hogy az illető turista vagy helyi lakos adott városban – ha például rövid idő alatt sok fénykép készül, akkor nagy valószínűséggel látogató. A helyi lakosok kevesebbet fényképeznek, időben jobban elszórva. A felhasználók kategorizálása alapján azt is fel lehet térképezni, hogy adott városban melyek a legfőbb turista látványosságok, s melyek azok a helyek, ahol főként a helyi lakosok járnak.

A kutatás 2011-es adatokkal dolgozik. Hatalmas adatmennyiségről van szó, sokkal nagyobbról, mint amit a hagyományos adatfelvételi módszerekkel be lehetne gyűjteni. 2011-ig hozzávetőlegesen 5 milliárd fotót töltöttek fel a portálra, azóta már több kép található itt, mint ahány ember van a Földön. Ezek közül 180 millió volt georeferált fotó. A feltöltött fényképek révén hiánypótló adatokra lehet szert tenni a turisták városon belüli mozgásával kapcsolatosan, melyet a turisztikai statisztikák – a vendégéjszakák száma és a látogatottsági adatok – nem tudnak kellően lekövetni. Plusz előny, hogy könnyen vizualizálható adatokról van szó.

Vezessen többfelé

A kutatás három Közép-európai főváros, Bécs, Prága és Budapest összevetésével tárja fel a városi gyalogos térhálózat és a fenntartható turizmus közti összefüggést. Az eredmények szerint a turizmus és az élhetőség összhangja szempontjából annál jobb, minél összetettebb a térhálózat, vagyis minél nagyobb az útválasztás szabadsága két nevezetesség között. Minél több a választási lehetőség, minél több úton lehet eljutni A pontból B-be,  a turisták annál változatosabban használják a városi tereket, s annál kevésbé koncentrálódnak a város bizonyos pontjain.

Egy ilyen sokelemű hálózat biztosítja a felfedezés, a kaland élményét is – s közvetve a turizmust és a fogyasztási kedvet is serkenti. Minél több felfedeznivalót tud kínálni egy város, annál szívesebben térnek vissza több alkalommal is. Mérsékeli a helyiek és a turisták közti feszültséget is – sokkal kellemesebb úgy élni, hogy nem botlunk állandóan bámészkodó turistacsoportokba, akik sűrű fényképezőgép-kattogás közepette eltorlaszolják az utat.

berlin

A Bécsben készített fotók vizualizálása – bal oldalon a turisták, jobb oldalon a helyiek fotói láthatóak. Forrás: Kádár, B. (2014): Pedestrian space usage of tourist-historic cities: comparing the tourist space systems of Vienna and Prague to Budapest

A Flickr.com-ra feltöltött fotók alapján világosan kirajzolható, mely látnivalókat mikor és milyen sorrendben néznek meg és ezek között milyen útvonalakat használnak. Budapest esetében például a turisták jellemző menetrendje az, hogy az első nap végig járják a Parlament – Budai Vár – Bazilika kötelező háromszöget, s utána veszik nyakukba a város többi részét. A Millenáris vagy a Kopaszi gát általában nem fér bele a 2-3 napos látogatásokba, ott főként a helyi lakosok és a visszatérő látogatók fordulnak meg a fényképek tanúsága alapján.

A fa, a rács és a hibrid

A három város közül Prága gyalogos térhálózata leginkább egy fára emlékeztet. A turisták számára legfontosabb látnivalók egymás után következnek, egyértelmű útvonal mentén helyezkednek el – ez adja ki a fatörzset. Az ebből elágazó utak csupán kevés helyen kapcsolódnak össze. A város egy múzeumhoz hasonlít, ahol teremről teremre haladunk a nyilak által kijelölt úton, újabb és újabb kiállítási tárgyakat felfedezve.

praga_halo2

Prága gyalogos térhálózata. Forrás: Kádár, B. (2014): Pedestrian space usage of tourist-historic cities: comparing the tourist space systems of Vienna and Prague to Budapest

Bécs térszerkezete ezzel szemben sokkal jobban hasonlít egy rácsra. A fő útvonalak összefutnak, a rendszer a végén körbezár. A fenti ábrán is jól látszik, hogy a legtöbb nevezetesség jól bejárható, koherens hálózatot alkot. Az Opera, a Mariahilferstrasse és a Burggarten jelenti a központi magot, ahonnan kevés olyan út vezet el, ami nincs bekötve ebbe a vérkeringésbe.

becs_halo_2

Bécs gyalogos térhálózata. Forrás: Kádár, B. (2014): Pedestrian space usage of tourist-historic cities: comparing the tourist space systems of Vienna and Prague to Budapest

Budapest a két város között helyezkedik el félúton. Buda inkább Prága fához hasonló, Pest pedig Bécs rácsszerű gyalogos hálózatára emlékeztet. A legfőbb nevezetességek a budai oldalra koncentrálódnak, a pesti oldalon viszont sokkal kiegyenlítettebb a helyiek és a látogatók térhasználata. A 2010-ben indult Budapest Szíve program keretében a pesti városrészeken számos korábbi fejlesztést kapcsoltak össze, míg Budán többnyire különálló, a koherens rendszerbe becsatlakozni még nem tudó látnivalók vannak.

bp_halo2

Budapest gyalogos térhálózata. Forrás: Kádár, B. (2014): Pedestrian space usage of tourist-historic cities: comparing the tourist space systems of Vienna and Prague to Budapest

Hálót kell szőni

A jól integrált gyalogos úthálózatot a hosszútávú és jól átgondolt várostervezés és -fejlesztés hozhatja létre. A hálózat bővítéséhez új látványosságok és ezeket összekötő útvonalak kellenek. Erre jó budapesti példa a Kecskeméti utca, melynek nagy részéről a Budapest Szíve program keretében kitiltották az autósforgalmat. A megnőtt gyalogosforgalomnak a városrész kereskedelmi és szolgáltatási fellendülését is magával hozta.

Az új, eredeti látványosságok kitalálása mellett gyakran a meglévő helyek, épületek újragondolására van szükség. Számos régi épületnek adnak új funkciót – így válhat például egy régi raktárépületből kortárs kiállítótér.  A színvonalas építészeti megoldások révén ezek is látványossággá válhatnak, tovább gazdagítva a gyalogos hálózatot a megfelelő helyen – akár a már meglévő látnivaló közötti, túl hosszúnak és unalmasnak ígérkező útszakaszt felpezsdítve.

Miért éppen arra, amerre?

Környezetpszichológiai kutatások szerint sokféle tényező befolyásolhatja, hogy több útvonal közül melyiket választjuk.  Az eredmények szerint szívesebben megyünk arra, amerre több szolgáltatás esik útba: például bolt vagy kávézó. Az ellátottság is fontos szempont, például hogy van-e közvilágítás vagy mennyire keskeny a járda. További kulcstényező a beláthatóság, vagyis az, hogy meddig látok el a választott útvonalon – látom-e az úticélt vagy köztes állomásokat és útjelzőket, ha túl nagy a távolság.  Például Budapesten a Citadellához sokkal szívesebben megyünk fel a Gellért tér felől, mivel jól belátható a feljutás útja – játszótér, lépcsősor, sziklatemplom. Ezzel szemben az Erzsébet-híd lábától csak a kalandvágyóbbak indulnak neki: először át kell szelni az úttestet, majd zölddel benőtt, rejtett lépcsősoron vezet az út. Ezek mind olyan szempontok, melyeket a turisztikai fejlesztések tervezésekor is figyelemebe kell venni.

Bécsben a legtöbb turisztikai fejlesztés hosszú évtizedek óta tudatos és komplex tervezési folyamatokhoz van kötve, ami meg is látszik. Ezzel szemben Prágában a rendszerváltás után nem törekedtek arra, hogy a tudatos tértervezés eszközeit használják.

Budapest minden szempontból középúton helyezkedik el – az elmúlt évtizedben fővárosunk fejlődött a legtöbbet térhálózat szempontjából. Főként a pesti oldalon láthatjuk a tudatos tervezés nyomait, többek között a már említett Budapest Szíve program kapcsán. Az ezredforduló óta zajló, köztereket megújító várostervezési program sokkal élményszerűbbé, élvezhetőbbé és nem utolsósorban lakhatóbbá tették ezeket a városrészeket.  De a budai oldalon még nem érvényesül ilyen átfogó szemlélet.

Budapesten a turisták száma nő, de a barangolók hálózata bővíthető, sűríthető. A köztértervezés és új látványosságok kellenek – jelenleg kihasználatlan még a Víziváros, a VI. és a VII. kerület külső része, valamint a budai városrészek nagy része. Egyre sürgetőbb például a nagykörút gyalogos hálózatának kiegészítése a látnivalókban gazdag és a leszakadt részek összekapcsolásával, akárcsak a Margit híd és a Kossuth tér összekötése.

Kádár Bálint Phd okleveles építészmérnök, tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán végezte. Jelenleg a BME Urbanisztika Tanszékén adjunktus, emellett gyakorló építész, az ADI STUDIO Kft. társtulajdonosa, építész tervezője. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) Alapítvány kurátora, 2014-től elnöke. Számos hazai és nemzetközi tanulmány szerzője, projekt résztvevője.


A sorozat korábbi cikkei

Nagybirtok, kisbirtok, szociális gazdaság – kinek terem babér? Kik keresnek jól, kik szorulnak vissza a földeken? Mire van szüksége egy mezőgazdasági vállalkozónak a talpon maradáshoz? Megyesi Boldizsár, az MTA kutatója mutatta be kutatási eredményeit a HÉTFA Műhely előadásán.

Azokat beszéljük ki, akik normaszegők a közösségben – interjú Takács Károllyal. Takács Károly hálózatkutató az általános iskolai osztályok belső viszonyait kutatja. Mitől lesz valaki menő az iskolában? Kiről és miért pletykálunk a munkahelyen? Hogyan lehet alkalmazni a hálózatkutatás eredményeit? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a társadalmi kapcsolatháló-elemzéssel foglalkozó hazai szakmai műhely, a „Lendület” RECENS Kutatóközpont vezetőjével.

Hogy pontosan hol a határ, ezen megy a vita – interjú Balázs ZoltánnalMi a hatalommegosztás lényege és hogyan működik a gyakorlatban? Mi köze a korrupciónak a hatalommegosztáshoz? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balázs Zoltán politológussal, az MTA tudományos főmunkatársával.