Menü
Sorozatok

Helyben, Magyar tenger, Szövet

A Balaton titka – interjú Oláh Miklóssal, aki 15 éve vezeti a Balaton társadalmának és gazdaságának kutatását

Egy lépéssel közelebb a Balaton titkához. Oláh Miklóssal, a Balatoni Társadalomtudományi Kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk a balatoni identitás gyökereiről, a versenyképessé válás feltételeiről és a  Balaton-régió szembeszélben is töretlen erejéről.

Milyen az Ön Balatonja?

Nekem dolgom van a Balatonnal, ezért nem tudom egyértelműen azt felelni, hogy mosolygós. Tolna megyéből származom, az ország különböző részein végeztem az iskoláimat, de már több mint 20 éve a Balatonnál élek. Nem véletlen, hogy itt telepedtem le, ez az ország és talán elfogultság nélkül mondhatom, a világ egyik kivételezett helye.

A Balaton térsége sok szempontból különleges helyzetben van – a sokrétű helyi társadalom, a gazdag kultúrtörténeti háttér, s nem utolsósorban az a tény, hogy a turizmus miatt a nyári főszezonban 4-500 000 emberrel is megnőhet az itt lévők száma, ami egyébként sem kevés. Az egész évben itt élők nagyjából 274 000-en vannak, az üdülőtulajdonosok pedig családjaikkal együtt mintegy negyedmilliós népességet tesznek ki, és akkor még nem beszéltünk a külföldi ingatlantulajdonosokról. Mindez nagyon izgalmassá teszi a régió vizsgálatát egy társadalomkutató számára.

Miben rejlik a Balaton egyedisége?

A kiforrott balatoni identitás és a mélyen gyökerező civil hagyományok jelentik a Balaton igazi erejét. A civil szervezetek története egészen a 19. századig nyúlik vissza: jelentős reformkori előzmények után 1882-ben jött létre a Balaton Egylet, s innentől folyamatosan jelen volt a civil aktivitás a térségben, és az adatok szerint nem csak a parton. A legszebb az egészben, hogy ezek a szervezetek nem csak helyi polgárokat tömörítettek, hanem budapesti, megyeszékhelybeli köztisztviselők fogtak össze helyi politikusokkal, vezetőkkel, iparosokkal. 1904-ben a helyi fürdőegyesületeknek már regionális szövetségbe tömörültek és szintén ebben az évben alakult Dr. Óvári Ferenc kezdeményezésére a Balatoni Szövetség, mely szervezetnek elévülhetetlen érdemei vannak a régió turisztikai infrastruktúrájának megteremtésében és a vendégfogadás kultúrájának kialakításában.

olah-miklos

Oláh Miklós

Ezek a hagyományok is nagy szerepet játszanak abban, hogy a balatoni identitás rendkívül erős. A témát vizsgáló kutatásainkból egyértelműen látszik, hogy nemcsak az állandó lakosok, hanem az üdülőtulajdonosok is balatoni embernek vallják magukat. Okkal állítható, hogy a Kárpát-medencében Székelyföld mellett a Balaton a legjelentősebb identitáshordozó térség.

Az embereket összekovácsolja az a tudat, hogy olyan térségben élnek, ami nagyon jól meglenne magában, ha a saját sorsáról dönthetne. A Balatonnál az önkormányzatoknak szövetsége van, a Balatoni Szövetség. Itt van a Balaton Fejlesztési Tanács. Van balatoni nyilvánosság, balatoni újságok és rádióadók. Nem is beszélve a civil aktivitásról, ami versenyképes térséget hozhatna létre. De közigazgatásilag erősen megosztott, így aztán gyenge a Balaton. Három megyéhez és három régióhoz tartozik, ráadásul mindegyiknek a perifériájához, nem rendelkezik a helyi összefogás kihasználásához és a speciális feladatok megoldásához szükséges autonómiával. A Balaton 1985-től kezdve alulfinanszírozott, a területfejlesztés látóköréből kiesett. Volt néhány sikeres pontszerű fejlesztés, voltak beruházások, de nem volt elég forrás, döntési kompetencia és szakmai figyelem, hogy érdemben segített volna a térségen, még az uniós pénzek révén sem.  Vannak jelei annak, hogy talán most változik ez a helyzet.

Milyen fejlesztésekre van leginkább szükség a Balatonnál?

Mindenekelőtt sokkal vonzóbbá kellene tenni a Balatont. Ezalatt azt értem, hogy több olyan helyi hagyományokra épülő program, látványosság kellene, melyektől a tó a nyári fürdőszezonban és azon kívül is érdekessé, megkülönböztethetővé válik a konkurens turisztikai desztinációktól. Jó lehetőség például a lovasturizmus. Európában a legtöbb helyen kerítéssel határolt területekkel találkozhatnak a lovasok, a Balatonnál viszont túralovaglásra alkalmas terepek vannak. Persze szükség lenne megfelelő infrastruktúrára és olyan szakemberekre, akik a lovakhoz és a turistákhoz egyaránt jól értenek.

Fontos lenne a közlekedés fejlesztése is. A Balaton megközelíthetősége nehézkes, ami pedig a belső közlekedési viszonyokat illeti, mégiscsak egy tó, ami akadályt képez a parton és a háttér településeken elhelyezkedő látnivalók között. Még mindig nincs meg a balatoni körvasút, kb. 2,5 km-es szakaszt kellene megépíteni. Szakértők felkérésével a közelmúltban készítettünk egy Balatoni Közlekedésfejlesztési Koncepciót, amiben szorgalmazzuk az intenzívebb hajóközlekedést, illetve a légi, a vízi és a vasúti menetrendek, tarifák és jegyvásárlás összehangolását. Ha ez sikerülne, akkor megszűnhetne a Balaton körüli autóforgalom nagy része. Ezzel kímélnénk a környezetet, nem lenne szükség annyi parkolóra, ráadásul az ember egy fröccsöt sem tud meginni, ha mindenhová autóval kell menni.

fortepan_75042

Utazunk, utazunk – autóval, vízen. Tihanyi Kompkikötő, 1969. Fotó: Fortepan.

A harmadik nagy feladat a marketing felpörgetése. A Balaton arculata elavult. Az épített környezet már sok helyen megújult, de még gyakran látni a ’60-as, ’70-es években felhúzott betonépületeket, a tipikus szocreálos feliratokat. Régiek is, csúnyák is, de a működtetőknek sosem volt elég pénzük a felújításra. Egy új, egységes és izgalmas arculat kellene.

A nagy feladatok mellett rengeteg olyan terület van, ahol apró változtatásokkal lehetne komoly eredményeket elérni. Ilyen például a balatoni halászat. Három éve nevetségessé tettük a Balatont a rendelettel, ami betiltotta a tavon a halászatot. A dolog odáig rendben van, hogy 7-8-szor akkora bevételt eredményez, ha a halász helyett a horgászturista emeli ki a halat, viszont azóta sem az éttermekben, sem a parti büfékben nem ehetünk balatoni halat. Halkivételi joga csak a horgászoknak van, közülük sokan arra szakosodtak, hogy a megfogott halat eladják, persze illegálisan. Éttermek is vesznek át tőlük, ha tudnak valahonnan számlát szerezni, de akkor sem írhatják ki az étlapra, hogy balatoni halat árulnak. Orrgazda a halász, az étterem és az is, aki megeszi.

A jogszabályon lehet változtatni – nincs kőbe vésve. Ha mégis, össze kell törni és faragni egy másik követ. A horgász számára lehetővé kellene tenni, hogy az őstermelői igazolvány kiváltásával eladhassa a normál napi fogást. Ehhez annyi kell, hogy a halat is fel kell venni az őstermelőként eladható termékek listájára. S emellett van még vagy 30 ilyen apróság, amikkel szintén kellene foglalkozni. Rengeteg energia és lehetőség szabadulna fel, ha nem gúzsba kötve kellene táncolni.

Lehetőségből nincs hiány. Különleges látnivaló lehetne az egykori balatonfűzfői lőszergyár mélyén rejtőző csarnokrendszer. Trianon után leszerelték a mosonmagyaróvári lőszergyárat és Balatonfűzfőre telepítették át. Az áramellátást a föld alá rejtették, hogy megvédjék egy esetleges bombázástól. Három hatalmas, több ezer négyzetméteres boltíves terem van, ami ma teljesen üresen áll, kifogástalan statikai állapotban. Pár évvel ezelőtt képzőművészeti kiállítást tartottak lent, melyre a 8 napos nyitva tartás alatt több mint 8000 látogató volt kíváncsi.

Oláh Miklós szerint ezek a csarnokok kihasználatlan kincsek.  Az egyik teremben egész évben működő korcsolyapálya kaphatna helyet, középen képzőművészeti alkotóműhely és kiállítótér, a harmadikban pedig koncerttermet lehetne berendezni, mert csodálatos az akusztika.

 

A jövőben is a belföldi turizmusra kell építeni a Balatonnál?

A balatoni turisztikai forgalom összetétele 1990 után megváltozott. Ennek sok oka volt, a legfontosabb talán az, hogy sokáig itt volt a Brandenburgi kapu: a tónál találkoztak azok a német családok és barátok, akiket a vasfüggöny elválasztott egymástól. Pár éve éppen Füreden volt egy kiállítás erről az időszakról, egy Trabant és egy Mercedes volt szalaggal összekötve a Vaszary Villa kertjében, ez a kép csalogatta a látogatókat az izgalmas kiállításra.

A nyugati útlevél megjelenésével kinyílt a világ: azok a magyar polgárok, akiknek volt ideje és pénze, körülnéztek a világban. Én is így tettem: az első utam Bécsbe vezetett, ahol vettem egy diktafont interjúzáshoz és a nem sokkal korábban született lányunknak egy babakocsit. Jó darabig ezek a belföldi vendégek hiányoztak a balatoni térségből. A ’90-es évek közepén nehezebb idők jártak, lecsengett az utazási láz. A magyar turisták ismét a belföldi nyaralások felé fordultak, ezt engedhették meg maguknak. Ár-érték arányban a Balaton jól teljesített, így szép lassan ismét felfedezték a tavat.

A külföldi turisták azonban ezzel párhuzamosan elmaradoztak. A kilencvenes évek közepén itthon gyakorlatilag nem volt turisztikai fejlesztés, mert nem volt rá pénz. Nemzetközi összehasonlításban a Balaton nem tudta magát tartani, a külföldiek egyre kevésbé választottak minket. A 2002-es szezon volt az utolsó, amikor éppen kiegyenlített volt a magyar és külföldi vendégek aránya a Balatonnál. Onnantól átfordult és a magyarok vannak túlsúlyban.

 

fortepan_15849

Zsúfolt autóskemping Zamárdiban a ’70-es évek közepén. Fotó: Fortepan.

Hozzá kell tenni azt is, hogy az idegenforgalmi statisztikákban sok külföldi nyaraló azért nem szerepel, mert saját üdülője volt, és van ma is. 2003-ban publikáltunk egy tanulmányt, melyben 9000 külföldi ingatlanvásárlás okmányait elemeztük, és kérdőíves vizsgálatot is végeztünk. Az derült ki, hogy nagyjából ugyanannyian vásároltak befektetési szándékkal, mint akik pihenésre vagy kiadásra szánták a nyaralókat.

Az első külföldi vásárlási hullám a ’90-es évek elején zajlott le (ehhez a vevőnek még vállalkozást kellett alapítania Magyarországon), s a régió egészét érintette. Sokan közülük 20-30 éve itt nyaraltak, ismerték a térséget és ott vásároltak, ahol szimpatikus volt. Jellemzően németekről és osztrákokról van szó, de összesen 34 országból regisztráltunk tulajdonosokat – volt például egy finn-kínai kettős állampolgárságú illető is, és egy hontalan is.  Nemcsak ingatlanokat vásároltak fel, hanem amit csak lehetett, telkeket, utakat, sőt dűlőket is. Mindezzel persze komoly építkezési hullámot indítottak el – a kőműveseknek és ácsoknak akkoriban nem volt okuk panaszra. Becsléseink szerint a vételár százmilliárd forint körüli volt, és hasonló összegű felújítási, építkezési kiadásokat generált.

Később már célzottabban zajlottak a vásárlások. Felismerték, hogy mekkora lehetőség van a balatoni turizmusban, különösen a nyugati medencékben, ahol a gyógyfürdők miatt egész évben van forgalom. A ’90-es évek közepén-végén volt egy második nagy hullám: Keszthely, Hévíz és Zalakaros környékére mentek át sokan. Azon a részen akár az ötödik szomszédos faluban is megemelkedtek az ingatlanárak, hatalmas volt a kereslet.

img_3669-2

Izgalmas és sokrétű. Fotó: Orbán Dorottya

A külföldi ingatlantulajdonosok nagy része a nyári szezonon túl is sok időt tölt itt. Közülük van, aki például távmunkában dolgozik, de többségében nyugdíjasokról beszélünk. Ez azért jelent feladatokat, mert a Balatonnál amúgy is elég magas az átlagéletkor, elöregedik a lakosság. A körülményből erényt kovácsolandó, speciális infrastruktúra- és vonzerő-fejlesztésekkel járhatunk e státuszcsoport kedvébe, amit az ide látogató idős korú turisták is méltányolhatnak.

Kik a Balaton versenytársai?

Fontos versenytársak az európai nagy tavak, például a Garda tó vagy a Genfi tó, emellett az európai nagyvárosok is. A vallási turizmus is egészen nagy méreteket öltött az elmúlt években, itt is van elszívó hatás. Egyre érdekesebb a bolgár tengerpart és Erdély is.

S természetesen állandó versenytárs az Adria és Ausztria. Érdekes, hogy a hatvanas, hetvenes években, amikor a Balatonnál már javában zajlott az élet, Ausztriában még sehol sem volt a síturizmus. A hetvenes évek vége felé vezették be az iskolákban a síoktatást, egy kormányprogram keretében, onnan nőtte ki magát az egész.

Az ausztriai síparadicsomok és a Balaton sokáig egyfajta szimbiózisban éltek együtt. Számos szakács , felszolgáló, szobalány csinálta például azt, hogy amikor a nyári szezon véget ért a tónál, pihent egy  hónapot és kiment Ausztriában, ahol végig dolgozta a telet. Majd egy kis pihenő után ismét visszatért. Ez nagyjából 2-3 éve szakadt meg, addigra az osztrákok már nemcsak a téli szezonra, hanem egész évre tudtak mit kínálni a vendégeknek. A munkaerő kint maradt, nálunk pedig komoly munkaerőhiány van.

A balatoni versenyképesség oka sokáig az olcsóság volt, amit egyébként a vállalkozók a foglalkoztatott munkabéréből spóroltak meg. Emiatt tudták elszívni mások a munkaerőt. Aki azt akarja, hogy versenyképes legyen, kénytelen lesz megemelni a fizetéseket. Idén például egy szakács vagy felszolgáló közel kétszer annyit kereshet a Balatonnál, mint két vagy három éve.

Oláh Miklós a Balatoni Társadalomtudományi Kutatócsoport vezetője. A 2001 júliusában alakult szervezet a Balatoni Fejlesztési Tanács mellett működik, döntéselőkészítő műhelyként. Elemző és kutató munkájukon kívül fejlesztési programokat készítenek elő és követnek nyomon. Céljuk, hogy minél teljesebb képet adjanak a Balaton-régióról. Komoly hiánypótló szerepet töltenek be, ugyanis azelőtt szinte csak a KSH negyedévente közölt idegenforgalmi adataira lehetett támaszkodni.

A hatfős csapatot szakmai sokszínűség jellemzi, van köztük szociológus, geográfus, közgazdász, ökológus és történész is. A Kutatócsoport készítette például a Szőlészek, borászok a Balaton borvidéken című agrárszociológiai tanulmányt is.

A kutatócsoport nemcsak tanulmányokkal és elemzésekkel segíti a Balaton fejlődését. Számos olyan ötletet, javaslatot is kidolgoztak, melyeket egyszerűen meg lehet valósítani, mégis sokat adnának a térségnek.

Milyen a Balaton vállalkozói ökoszisztémája?

2000-től meredeken csökken a turisztikai vállalkozások száma a Balaton körül.  Az elején úgy gondoltuk, hogy nem gond, úgyis sok volt az ideiglenes vállalkozó, aki gyorsan akart meggazdagodni a főszezon alatt, általában nem túl tisztességesen. Egy idő után azonban aggasztóan kevés vállalkozás maradt talpon, különösen a helyiek közül.

Akik itt élnek a Balatonnál, többnyire olyan egzisztenciát akarnak maguknak teremteni, ami egész évben képes megélhetést biztosítani. Azonban ez elég nehéz, amíg csak a nyári főszezonban gondolkozunk. Szerencsésebb helyzet, ha valaki több lábat tud kiépíteni, melyek a téli és a nyári időszakban is biztosítják a megélhetést. Ennek alapja lehet a tavaszi, az őszi, vagy akár a téli balatoni szezon megteremtése.

Azt tapasztalom, hogy az tud érvényesülni és sikeres lenni, aki nem rablógazdálkodó szemlélettel közelít a térséghez, hanem tartós működésre akar berendezkedni, s a főszezonon túl is gondolkozik. Ma már sok jó példát láthatunk a turisztika minden területén, különösen a gasztronómiában. Meggyőződésem, hogy azért nincs Michelin csillagos étterem a Balatonnál, mert ez a minősítő rendszer Kelet-Európában csak fővárosokban vizsgál éttermeket.

Vagy vegyük a Balatoni Kört, ami sikeres balatoni turisztikai vállalkozók összefogása. Eredetileg Badacsonyi Körként kezdték, de szerencsére felismerték, hogy ezt a projektet érdemes regionális léptékben képviselni. Ma már komoly eredményeket tudnak felmutatni – ezek közül van, ami kézzelfogható, például a Balaton Bor, s van, ami kevésbé látványos, mint az, hogy egyre többen gondolkodnak négy évszakban a tó körül. Kevés ilyen szervezet képes arra, hogy létrehozzon egy ilyen menedzsmentet, ami tartósan képes képviselni az érdekeiket. Jó ez a segíts magadon felfogás!


A sorozat korábbi cikkei

Élő hagyomány Keszthelyen – a Festeticsek öröksége A Festetics családnak köszönhetően Keszthely erős polgári és kulturális hagyományokkal rendelkezik. A Helikon Kastélymúzeum és a Georgikon Majortörténeti Kiállítóhely (Majormúzeum) őrzik és éltetik ezt az örökséget, ami nemcsak a város múltját határozta meg, hanem a továbblépés irányát is jelöli.

A strandolás díszlettervezői – pillanatkép a keszthelyi Városi strand mindennapjairól Mitől lesz igazán jó egy balatoni strand? Hogyan telnek egy strandvezető mindennapjai? A keszthelyi Városi strandon jártunk.

Egy panzióvezető utazásai Hogyan változott az elmúlt évtizedekben a szobakiadás a Balaton nyugati csücskében? Kik a vendégek és honnan jönnek? Mi ma a vendéglátó legfontosabb feladata? Portré Móritz Pálról, a keszthelyi Móritz Panzió és Vendégház tulajdonosáról.

Közösségben meglelt erő – Gyenesdiás múltja, jelene és jövője Nyaralni pár napra megyünk a Balatonra, a helyiek egész életüket ott töltik. Hogyan működik egy Balaton-parti település? Cikkünk a magyar tenger Budapesttől legmesszebbi csücskében, Keszthely mellett fekvő Gyenesdiás múltját, jelenét és jövőjét idézi meg Gál Lajos jelenlegi polgármester és elődje, Szalóky Jenő segítségével.

Nekem a balatoni nyár egyenlő a munkával Öt asztalból étteremóriást hozott létre. Portré Varga Jánosról, a balatonfüredi Borcsa étterem tulajdonosáról.

Egy gombócnyi szusszanás Gyenesdiáson – Hogyan lett a világ közepe egy biciklis pihenőhely? Azért nyitották a fagyizót, hogy az áttekerő biciklisek megálljanak Gyenesdiáson. A Somogyi család egy bő évtized alatt valódi úticéllá tette a pihenőhelyet. Két generációnyi eltökéltség, egy adag lokálpatriotizmus, csipetnyi tudomány és kalandvágy  a Bringa Tanya fagylaltpultjában.

Nekem a piac a szerelem – a Hévízi Termelői Piacról mesél alapítója, Benkő Lajos A Hévízi Termelői Piac 2010-ben, egy zimankós márciusi napon nyitotta meg kapuit, amikor a szél vízszintesen vitte a havat. Hat árussal kezdték, egy hónapon belül százan lettek. Most már alkalmanként száznál több árus és több ezer ember jön össze a nagyparkoló mögött.

Egész évben Balaton Miért csak nyáron utazunk a Balatonhoz? Miért nem jut eszünkbe, hogy ősszel vagy télen is érdemes ellátogatni? Miért jó, ha egész évben van Balaton? Egyáltalán, mi hiányzik ahhoz, hogy ne csak a „szezonban legyen nyitva” a Balaton, és ne 10 hét alatt kelljen megkeresni az egy évre valót? Az Összkép Magazin Balatonfüreden és Gyenesdiáson járt, hogy kiderítse, lehet-e négy évszakban gondolkodni a Balatonnál.

A gyerekek itt tanulnak meg biciklizni Bringás idill és padlizsános kenyér Köveskálon. Somlyódi Zsuzsa nénivel beszélgettünk a KerékBárban.

“Sok minden hiányzik, de jó irányban haladunk” – interjú Laposa Bencével A Balaton önmagában létünk alapja. Kóla helyett házi szörpöt.  A magyar tenger jövője egy badacsonyi borász teraszáról nézve.

A hal még mindig kuriózum Életkép a gyenesdiási hal- és termelői piacról.

Mindenkinek van Balatonja A Magyar Tenger, Pelso, Balcsi, Közép-Európa legnagyobb tava. Balatoni nyár, egy szál bikini, nekem ez a riviéra. A Balaton magyar identitásunk része. Sok különböző képzetet és emléket testesít meg. Megihletett írókat, művészeket és zenészeket. Kicsit mindannyiunké, mégis mindenkinek mást jelent. Mindenkinek van Balatonja.


Ha velünk tartanál a balatoni körutunkon, iratkozz fel hírlevelünkre!