Menü
Sorozatok

Tudósok, Újraolvasás

Alexander Gerschenkron és a gazdasági felzárkózás stratégiái

Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok, és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat. A gazdasági fejlődésnek nem csak egyetlen útja van, olvashatjuk Alexander Gerschenkron A gazdasági elmaradottság – történeti távlatból címmel összegyűjtött tanulmányaiban. Komolyan vettük-e ezt a kérdést 1989-ben?

Az angol minta

Az a tézis, hogy a gazdasági felzárkózásnak nem csak egyetlen járható útja van, kiemelkedő képviselőre talált Alexander Gerschenkron személyében. Tanulmányaiból 1984-ben jelent meg magyar nyelvű válogatás A gazdasági elmaradottság – történelmi távlatból címmel. A kötet szintén „A gazdasági elmaradottság – történelmi távlatból” címet viselő, 1951-es írása kompakt és explicit módon tartalmazza Gerschenkron alapvető gondolatait.

Miről is van szó ebben az előadás-esszében? Minden iskolás gyerek tudja, hogy Angliában ipari forradalom „játszódott le”, valamikor a XIX. század elején. Hogy pontosan mikor, azt már viszont egyáltalán nem könnyű megmondani, már csak azért sem, mert az ipari forradalom kifejezés maga egy metafora, amellyel arra visszatekintve szoktunk illetni egy hosszas történelmi folyamatot.

Crystal_Palace_interior

Londoni világkiállítás 1851

Annyi bizonyos, hogy az angol gazdaság szervezete a korszak végére alaposan megváltozott. A korábban kereskedelmi tevékenységbe illetve államkölcsönökbe fektetett tőke fokozatosan ipari beruházásokba vándorolt. Megjelentek a modern gyárak, amelyekben addig soha nem látott mennyiségű munkást foglalkoztattak és amelyek hatalmas tömegben állítottak elő árucikkeket. Az emberek vidékről a városba áramlottak, hogy az ezekben az üzemekben végzett munkával kereshessék meg a kenyerüket. A különböző vállalkozások egymással versengve igyekeztek hasznosítani a korabeli tudomány eredményeit, pontosabban az ezekre épülő technológiai újításokat. A korban már tőkének nevezett erőforrások olyan nagyságrendű profitokat termeltek, amelyekkel szinte nem is lehetett mást csinálni, mint befektetni újabb hasonló vagy innovációt megtestesítő vállalkozásokba. A termelés volumene és a felhalmozott vagyon egyre nőtt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Anglia politikai befolyása Európában és azon kívül is elképesztően erőssé vált.

Hogyan reagált ezekre a fejleményekre a többi európai ország, amelyeket legalábbis az angol mércéhez képest elmaradottnak, vagy inkább lemaradottnak lehetett tekinteni? Már a XVIII. század több jelentős politikaelméleti műve is úgy tartotta, hogy az angolok nagyon intenzív és kiterjedt kereskedelmi tevékenysége mögött politikai újítások állnak.  A XIX. század középső harmadában már nem is lehetett nem az angolok nyomába eredni. A politikai újításokra politikai választ kellett adni.

Nincs királyi út: A lemaradás okozta politikai feszültség indítja el a felzárkózást

Ha az angolok gazdasági berendezkedése modellértékű is volt, kérdés maradt, hogy lehet-e vagy mennyiben lehet utánozni őket. A nevezetes marx-i diktum szerint minden modernizálásra és iparosodásra magát rászánó országnak az ő általuk kijelölt utat kell végigjárnia.

Ez a nézet azonban tarthatatlan, mondja Gerschenkron, aki a hosszú XIX. század európai gazdaságtörténetének minden zegét-zugát átkutatta, hogy ebben az ügyben ráleljen az igazságra. Szerinte a gazdasági felzárkózást egy erős politikai kihívásra adott szükségszerű válasznak kell tekinteni. Sőt, minél nagyobb volt a lemaradás, annál kívánatosabbnak tűnt a felzárkózás. Az angol mintát azonban nem lehetett lemásolni.

gerschenkon_antikvarkonyv.hu

Gerschenkron: A gazdasági elmaradottság történelmi távlatból. Fotó: antikvarkonyv.hu

Annyi biztos, hogy az utánaeredést csak akkor lehet megkezdeni, ha bizonyos alapfeltételek teljesülnek, köztük a nemesi birtokok adásvételének lehetővé tétele és a jobbágyi státusz eltörlése (ez a magyar történetből is jól ismert). A felzárkózás kezdeményezője mindig egy állam. Emiatt politikai egységre is szükség van, mondja Gerschenkron, hiszen e nélkül a modern európai államszervezet nem tud működni.

A felzárkózó állam kezdetben nem rendelkezik ipari termelőmunkára szakosodott munkaerővel, és a legfejlettebb technológiai eszközöket igénybe vevő iparágakra összpontosít. Az ezekbe fektetett tőke azonban csak nagy üzemméretek mellett térül meg. Ugyanakkor például a vas- és acéltermeléshez szükség van vasutakra, a nyersanyagok szállításigénye és a termékek piacra való juttatásának érdeke miatt; ám a vasúti útvonalakat, amelyek csak akkor lesznek rentábilisak, ha sokfelé elérnek és intenzíven használják őket, fel is kell építeni. Itt van a kutya elásva: ahhoz, hogy a felzárkózás valóban elindulhasson, egyszerre több területen is be kell indulnia az iparosodásnak, illetve az azzal kapcsolatos tevékenységeknek. Ez elképzelhetetlen olyan vállalkozók nélkül, akik ugrásra készen várják a pillanatot, amikor nekikezdhetnek nagyratörő terveik megvalósításának.

Csak a lemaradás okozta, alapvetően politikai feszültség hordhatja össze azt a sok tényezőt, amelyeknek együttesen és egyszerre kell potenciálisan rendelkezésre állniuk ahhoz, hogy ez a feszültség át is ránthassa a pre-indusztriális gazdaságot és társadalmat egy másfajta, dinamikus természetű megszerveződésbe. Figyeljük meg, hogy ez nem az a mechanizmus, amely az angol ipari forradalmat elindította és mozgásban tartotta.

Azt hittük, csak egy csettintésbe kerül a rendszer megváltoztatása, és minden egyből jóra fordul

Az 1989-es Magyarországon a gazdasági rendszerváltást csak nagyon kevesen fogták fel gazdasági fejlődési problémaként. Nem is nagyon lett volna politikus dolog így értelmezni az akkori helyzetet. A magyar politikai társadalmat évtizedekig bódították azzal, hogy a szocialista gazdasági rendszer valódi vetélytársa a kapitalista berendezkedésnek. Ezt úgy istenigazából csak kevesen hitték el bármikor is. A nyolcvanas évek második felére, bécsi expedícióiból hazatérve, a nagy többség is ráeszmélt arra, mennyire abszurd ez az ideologikus, koholt tétel.

De a magyar politikai társadalom azt is szerette volna, hogy a környező piacgazdasági berendezkedésű országokkal való összevetéskor mindenki által egyből észlelt különbözőségek csakis annak legyenek betudhatóak, hogy más rendszerekben élünk. Nehéz volt hát szembenézni azzal, hogy nem csak a tervgazdasági, állampárti szisztéma lebontására volt szükség, hanem négy évtizedes pangás után kellett utána eredni azoknak, akik ez alatt a hosszú időszak alatt egyre csak haladtak előre. Sőt, azt sem szabadott volna egy pillanatra sem elfelejteni, hogy Magyarország bizony 1948, vagy 1939, vagy 1914 előtt sem tartozott a gazdag európai országok közé. Nem értelmetlen azt állítani, hogy egy kettős vagy hármas gazdasági fejlődési problémával álltunk szemben.

Ugyanakkor a politikában tájékozottabbak számára 1989 kora őszén a legkézenfekvőbb mintát az 1945 utáni sorozatos európai felzárkózási sztorik jelentették. A megelőző évtizedekben egyik európai ország a másik után lett gazdag, majd nagyon gazdag, először szigorúan a hagyományos európai állam keretei között, egy igen intenzív, de még hagyományos nemzetközi kereskedelmi szervezetrendszerben, majd az európai együttműködés támogatásával és védőernyője alatt. Nagyon sokan véltük úgy, hogy ha a kiinduló állapot óriási kihívást jelent is, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság sikerre van ítélve, a dolgot csak elrontani lehet.

Azt kell csak csinálni, amit minden sikeres európai gazdaság csinált 1945 után. De feltétlenül igaz az, hogy a másolás volt a legjobb stratégia?

 

Nem az előzetes felhalmozás, hanem az iparosodás maga hozza létre a tőkét

Az iparosodás megindulásához és kibontakozásához megfelelő finanszírozást is szükség van. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy előzetesen felhalmozott tőkének kell a finanszírozók rendelkezésére állnia. (Ezzel Gerschenkron ismét jól ismert marxi tanoknak mond ellent.) Bizonyos értelemben maga az iparosodás, az egyszer csak berobbanó iparosodási projekt hozza létre azt a tőkét, amelyet aztán újra és újra be lehet fektetni a felzárkózás soron következő stádiumaiban.

404px-Plakat_Suetterlin96

Berlini világkiállítás 1896

A finanszírozási probléma megoldása Gerschenkron szerint attól függött a XIX. századi Európában, hogy az illető állam mennyire volt lemaradva az angol viszonyokhoz képest. A németeké az egyik típusú alkalmazkodás: ők sajátos univerzális bankok segítségével látták el tőkével a folyamatot. Ezek a francia, igen nagy léptékben és nagy kockázattal dolgozó ipari bankokat ötvözték a prudens kereskedelmi banki tevékenységgel. Az univerzális bankok, már felhalmozott jelentős hazai tőke híján, egyrészt a józan, igyekvő és takarékos középosztály megtakarításait gyűjtötték be, így mindig biztos lábon is álltak. Másrészt a lehető legszorosabb kapcsolatot építettek ki az ambícióktól duzzadó ipari nagyvállalatokkal. Mindig tudták, mi folyik azokban, mikor milyen pénzügyi támogatásra van valóban szükség, még az operatív vezetésbe is beverekedték magukat.

A német gazdaság szédületes tempóban fejlődött a század harmadik harmadában. Az így kifejlődő ipari óriások egy idő után saját maguk is olyan mennyiségű tőkét halmozhattak fel, hogy a szoros banki kötelékeket is meg tudták lazítani. A felzárkózás során a német gazdaság alapszisztémája tehát egyre inkább hasonlítani kezdett az angol vetélytárséhoz. Ám számottevően különbözött is tőle, és bizonyos szempontokból eredményesebb is volt annál.

800px-Katowice_Huta_Baildon

Katowicei kohó

Az orosz fejlődés esete tárja elénk a másik fő finanszírozási típust. Itt kezdetben a vállalkozói kultúra gyászos állapotban volt. Megtakarítások, illetve befektetések számára figyelembe vehető vagyonok se nagyon voltak, ezért ezek banki összeterelésével nem lehetett sokra menni. Az orosz politikát azonban céljai rákényszerítették az iparosodás erőltetésére. Egy idő után maga az állam vette kézbe az ügyet.

Különböző praktikákkal maga kreált tőkét a gazdasági felzárkózás finanszírozásához, amely, külföldi vállalkozók hathatós és eltökélt közreműködésével, kezdeti akadozások után, meg is indult, majd 1914-ig igen komoly eredményeket ért el. Sőt, egy idő után a középrétegek annyira megerősödtek, a hazai vállalkozói erkölcs annyira megváltozott, az orosz vállalkozások oly mértékben lábra kaptak, hogy a bankok is a fő finanszírozók közé léphettek. Az orosz gazdaság szerveződése tehát az első világháborút közvetlenül megelőző időkben hasonlítani kezdett a német szisztémához, de megtartotta sajátosságait is.

Nem az angol mintát követte sem a német, sem az orosz gazdasági felzárkózás tehát – de nem is tudta volna.

Magyar iparosítás a Monarchiában

Gerschenkron „A gazdasági elmaradottság – történelmi távlatból” című tanulmányának egy  bekezdése foglalkozik a Monarchia gazdaságfejlesztési erőfeszítéseivel.

Ebben azt áll, hogy bár 1867 után az osztrák és a magyar részek is a német típusú bankokban bíztak először, a magyar kormánynak csalódnia kellett ebben a politikában. Így a századforduló táján irányított iparosításba kezdett, először a könnyűipar területén, majd ez, a „dolgok logikája” miatt, azaz a gerschenkron-i téziseknek megfelelően, hamarosan nehézipari fejlesztésekbe fordult át

Gerschenkron mind az olasz mind a magyar gazdaságot a német típusú fejlődés európai hatókörén kívülre helyezi el, de szó sincs róla, hogy az orosz típusba sorolná őket. Az olasz történet azért is összehasonlítható a magyarral, mert bár mindkét állam nagyon akarta a sikert, 1914-ig az igazi áttörés elmaradt. A XIX. század utolsó évtizedeiben az olasz bankok sem voltak képesek még megfelelően ellátni tőkével a vállalkozásokat, részben azért, mert nem tudtak annyi megtakarítást összegyűjteni a „középosztálytól”, mint német megfelelőik.

 

A vállalkozók autonóm értékrendje

Gerschenkron „Társadalmi attitűdök, vállalkozás és gazdasági fejlődés” című tanulmányában előadja, hogy a XIX. századi európai iparosodási folyamatok során a vállalkozói értékrend és az általános társadalmi értékrend viszonya kevésbé volt problematikus, mint azt gondolni hajlamosak vagyunk. Akármennyire az ipari kor előtti értékeken alapul a többségi értékrend, akármilyen erősek a kapitalizmust elutasító attitűdök, a vállalkozók nem nagyon törődnek a szokványos véleményekkel. Hiszen pontosan ők azok, akik mindig az újat keresik, akik készek vállalni a konfliktusokat és a kockázatokat. Kihívást érzékelnek és igyekeznek ennek megfelelni, pontosan azokkal az eszközökkel, amelyeket a kihívás megkíván tőlük. A sikeres vállalkozó az, aki jó válaszokat ad jelentős kihívásokra. Ezzel összhangban az iparosodás „ideológiája” Gerschenkron szerint rendre szükségszerűséget lát az iparosodásban, vagy éppenséggel egy ideális társadalmi állapot elérésének eszközét.

DSC_0900

Jungfer Gyula egykori Mű-és épületlakatos iparművészeti fémárugyárának épülete napjainkban. Fotó: Szendrei Zsolt

A gyár emléktáblája itt megtekinthető.

Gerschenkron a XIX. századi orosz vállalkozókra vonatkozóan is érvényesnek találta ezt a tételét. Kutatásai nyomán arra jutott, hogy őket sem igen befolyásolta az uralkodó értékrend.

A szabály alól egyetlen kivétel van, igaz, ez a XX. századszázad közepén gazdaságilag elmaradottnak tartható, akkori kifejezéssel élve „harmadik világbeli” országokra vonatkozik: „Talán megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy a vállalkozókkal szembeni társadalmi attitűdök nem befolyásolják számottevően az iparosodás folyamatát, hacsak nem kristályosodnak ki állami tevékenységben”, azaz, hacsak az állam nem tesz hivatalossá marxista, vagy valamilyen poszt-marxista, antikapitalista ideológiát, összegez Gerschenkron, figyelmen kívül hagyva azokat az eseteket, amikor az állam még csak nem is engedélyezi a szabad vállalkozást.

A gazdasági felzárkózás természete a XIX. században: pontokba szedve

Gerschenkron írásaiból több markáns állítás rajzolódik ki tehát a XIX. század gazdasági felzárkózásainak természetére vonatkozóan:

  1. A felzárkózási folyamat két kulcsszereplője az állam és az innovatív, kockázatoktól vissza nem riadó vállalkozó.
  1. A felzárkózás a gazdasági lemaradás okozta politikai feszültségre, egy állam által adott, tudatos válasz.
  1. A felzárkózó gazdaságoknak nem kell ugyanazokon a stációkon keresztül menniük, mint amelyeken a már fejlettebbek korábban végigmentek. Nem egy paradigmatikusnak tekintett gazdasági berendezkedés hű másolása jelenti a felzárkózást (nem is jelentheti). A felzárkózást magát érdemes, koordináló és motiváló, célnak tekintenünk. A cél teljesülése esetén a mintának tekintett piacgazdasági modellhez nagyrészt hasonló, de attól többé vagy kevésbé el is térő és azzal rivalizáló szisztéma alakul ki.
  1. Az iparosodásnak egyszerre több fronton kell megindulnia. Az ambiciózus és autonóm értékrenddel rendelkező vállalkozók szerepe ebben megkerülhetetlen.
  1. A felzárkózáshoz nem feltétlenül szükséges előzetes felhalmozás, a felzárkózás fő mechanizmusát jelentő iparosodás maga is létrehozhatja a fejlesztésekhez szükséges tőkét, amennyiben azt megfelelő intézményi megoldásokkal finanszírozzák.

Úgy érzi, kimaradt valami? Szóljon hozzá Ön is, hogy teljesebb legyen az összkép!

Üzenet


A sorozat korábbi cikkei

Henry Sumner Maine: Az ősi jog – A piacgazdaság morális előfeltételei  Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok, a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok és egyetemisták? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat. Az ősi jog című híres könyvében Henry Sumner Maine amellett érvelt, hogy a piacgazdaságok nem működhetnek megfelelő morális erőforrások nélkül. Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a tételből a gazdasági rendszerváltás hajnalán alkalmazott privatizációs eljárásokra vonatkozóan?

Voszka Éva: Érdek és kölcsönös függőség – A szocialista vállalati rendszerről, 1983-ban  Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok, és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat. Érdek és kölcsönös függőség című művében Voszka Éva azt elemezte, miért és miképpen alakult ki a szocialista gazdasági rendszer egyik legnagyobb kártétele, a torz vállalati struktúra.

Kornai János Indulatos röpirata – Az erős piacgazdasághoz vezető útról, 1989-ben Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat.  Kornai János Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című munkáját már megjelenésekor is sokra tartottuk és ma is sokat lehet belőle tanulni.


Ha szeretne értesítést kapni legfrissebb cikkeinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!