Menü
Sorozatok

Szövet, Továbblépők, Vállalkozás

A vállalkozás művészete

A magyar film és irodalom vállalkozóit áttekintve két markáns állítást fogalmazhatunk meg. Egyrészt, a magyar közgondolkozásban vállalkozók márpedig nincsenek. Másrészt, akik vannak, azok vagy gonoszok, vagy ha jók, akkor született vesztesek vagy reménytelen küzdők. Hét állítás és két portré.

  • A magyar irodalom olvasók által legnagyobbra tartott regényekből egy mezőgazdasági világ figurái lépnek elő: a termelő, a kereskedő és a bankár. Az értékteremtő figurája bányász vagy földműves, aki világszínvonalú tudásával, újításra törekedve küzd. Tevékenységét a világ nem tartja nagyra, életét felőrölik az intrikák és az uram bátyám világ. Jókai bányásza, Berend Iván nyer, Móricz mintagazdászának, Szakhmáry Zoltánnak az élete azonban tragikus véget ér. A magyar irodalom kereskedője kemény, de becsületes ember. Munkával és boldogan élhetné életét, ha a hatalom nem tenné tönkre, nem húzná ki lába alóla a talajt. Tímár Mihály elmenekül, a Csillag család nemzedékenként viseli a pofonokat, Monori Sándor addig védi világát, amíg csak lehetséges. A vállalkozásukért küzdő termelők, kereskedők ellenségei a hatalmi játszmák mesterei és a bankárok. Jókainál a bécsi üzleti machinátorral küzdenek a magyar nábobok és bányászok. Móricz Rokonokjában a helyi panama szervezője, Kardics bácsi a bankár. Ezek azok az emberek, akiket az üzletben a haszonszerzési vágy hajt és ezért hajlandóak bármit megtenni.
  • Az iparos, mint szereplő nem jelenik meg az irodalomban. Gyáros és építő hősök nincsenek regényeinkben és filmjeinkben. Sem gonoszak, sem jók. Ez részben érthető: a magyar társdalom legnagyobb drámái a föld körül forogtak. Másrészt elgondolkoztató, hogy a gyár, az építkezés nem jelenik meg helyszínként a magyar művészet világában. Miért nincs egy szerethető vagy utálható iparosunk sem?
  • Erre részben magyarázatot adhat, hogy hőseink lényegében nem vállalkozók. Szakmájuk, hivatásuk szabályai szerint élnek és dolgoznak. Meggazdagodni (a szélhámosokon kívül) nem akarnak, nem a profit vagy a növekedés hajtja őket, hanem az, hogy becsülettel végzett munkájukat biztonságban tudják. Apjuk mesterségét viszik tovább és maguk uraiként próbálják elvégezni a feladatokat, amit az élet rótt rájuk. Újításaikat, fejlesztéseiket a szakmai elhivatottság vezérli, harcaik arról szólnak, hogyan tudják maguk és embereik helyét megőrizni a világban. Hivatásuk van és közösségszervező szerepkörük – jobban hasonlítanak egy jó földesúrhoz, mint egy a haszonért a kockázatot elfogadó vállalkozóhoz.
  • A rendszerváltás utáni időszak magyar filmjeiben a szimpatikus vállalkozók vesztesek. A legkiválóbb figurák a régi idők kihaló hősei, mint az Eldorádó Monori Sándora vagy a Sose halunk meg Gyuszi bácsija. Ezek az emberek egy polgári világ színességét hagyják örökül, miközben egyre kevésbé van helyük az épülő szocializmusban. A szimpatikus, vagy legalább szánalomra méltó vállalkozó másik típusa a lúzer. Az Üvegtigris büfése a városból kimenekülve teremt saját valóságot, a Zimmer Feri szállodásai próbálnak dörzsöltek lenni, de nem megy nekik.

uvegtigris_3_2

  • A 90 utáni filmek másik vállalkozó típusa a sikerember. Vannak közöttük olyan figurák, akikről csak annyit tudunk, hogy magabiztosak, imádják őket a nők és sok pénzük van, mint a legidősebb fivérnek a Valami Amerikában. A másik nagymenő típus enyhébb esetben trükkökből él, rosszabb esetben gengszter. Jancsó Kapája magabiztos és kemény, az Overnight brókere nemzetközi stiklit szervez.
  • A művészet vállalkozóképe erősen tükrözi a közvélekedést. Vannak a jók: akik termelni akarnak, földművesek, akiket a haszon nem, csak az alkotni és adni akarás vezérel. És vannak a rosszak: akik hatalmukat használják arra, hogy nekik még jobb legyen, miközben nem törődnek másokkal.
  • A vállalkozó, legyen a klasszikus irodalom vagy a korabeli filmek hőse, nem a gazdálkodás és a gyarapodás embere. Élete inkább a függetlenségért folyó harcról, pozíciója megőrzéséről szól. Általában nem az a kérdés, hogyan lesz a cég, a vagyon, hanem arról, hogyan veszik el. Legyen a vállalkozó becsületes vagy becstelen (vagy mindkettő egyszerre), a történet harcról szól, ami legtöbbször vereséggel zárul, néha döntetlen, a győzelem nagyon ritka.

Művészeink szerint az érvényesülés, a továbblépés nehezen lehetséges. A vállalkozás és a szabadság közötti kapcsolatot fontosnak tartják, de a vállalkozás és a gyarapodás közötti összefüggést inkább megkérdőjelezik. Azonban erőt adó hőseink így is vannak. A következőben egy tragikus és egy sikeres hőst mutatunk be.

Monori Sándor – “Az észnek az ereje, az a pénz”

Monori Sándor, Bereményi Géza Eldorádójának főhőse ízig-vérig kereskedő, mégpedig olyan, aki mindenben meglátja az üzletet. A világháború után azonnal újra nyitja zöldséges standját a Teleki téren, vállalkozása pedig egyre sikeresebb. Monori a maga ura, aki mindig felismeri a lehetőségeket és – ha azt a körülmények engedik – vezető szerepet tölt be környezetében. Erre olykor a kereskedők közössége is lehetőséget ad, a családban pedig tekintélye megkérdőjelezhetetlen.

monori

„Most az ész jön. A pénz, az lesz az erőszak. Az észnek az ereje, az a pénz! Nem kell a vér.”

Működése egy szigorú szabályrendszer képviseletén és betartatásán alapszik – Monori logikus és rendezett erkölcsök és az azokhoz kapcsolódó ésszerűség vonzásában éli az életét. Ez a kereskedői gondolkodás és moralitás világa.

„Az arany az, ami ember és ember között különbséget tesz.”

Monori számára magától értetődő, hogy a haszonszerzés lehetőségét fel kell ismerni, és az is, hogy alkukkal és megegyezésekkel, a portéka minél jobb áron való értékesítésével érhetünk el eredményeket. Az öreg vállalkozó ugyanakkor azt is tudja: a csalóknak egy működő piacon nem terem sokáig babér. Ezért Monori Sándor számára nyilvánvaló, hogy a termékek árát meg kell fizetni, a vásárlót pedig nem szabad átverni. De az árak meghatározása már csak az alku kérdése.

Monori a pénzben hisz: azt látja, hogy minden van, ha arany van. Az alkuk és az ellenszolgáltatások világában az ember az erőforrások használatával képes előbbre jutni. És ez valóban erős hatalom. Monori Sándor kivásárolja unokáját az általa nem sokra tartott vejétől és egy aranyrúddal az unoka halálos betegségének gyógyítására is képes. Az arany és a pénz számára nem magukban számítanak, hanem egy nyelvet alkotnak – ez az, aminek segítségével összehangolódhatnak a szándékok és elérhetőek a túléléshez és boldoguláshoz szükséges célok.

„Orvos: Maga kereskedő?

Monori: Aranyam van, ez a lényeg. Megkapja, ha visszahozza (a gyereket a halálból). Amennyi van, azt mind megkapja. És sok van. Ez a lényeg, érti?

Orvos: A lényeg az, hogy lehet-e csinálni valamit.

Monori: Amikor arany van, mindig lehet!

Orvos: Maga kereskedő. Csakhogy én orvos vagyok, és én tudom, hogy mire van orvosság, és mire nincs. Erre nincs. Ez a halál. Halál.

Monori: Majd meglátjuk.”

De a világ változik, egyre inkább megkérdőjeleződik ez az univerzális és ősi nyelv. Monori kezdetben a régi, jól bevált logika mentén próbál üzletelni a kommunistákkal is – ez viszont egyre kevésbé lehetséges. Már nem mondhatja meg, mit mennyiért akar megvenni vagy eladni, ellenkezése miatt pedig bíróságra citálják, megverik, megfélemlítik. De Monori nem hátrál meg, csak alkalmazkodik. A hatalom az aranyából is kifosztaná, de ravaszsága és elővigyázatossága megsegíti. Kivár és kicsiben, szotyolával és tökmaggal próbál üzletelni.

Monori Sándor egy tragikus hős, aki saját jól meghatározott szabályrendszerében és erkölcsi rendszerében cselekszik egy olyan korban, amikor mindez értéktelenné válik. Az ő világa nem tiszta és makulátlan, de korrekt és kompromisszumkész. A csere elképesztő hatalmát képes saját maga és mások érdekében is használni – tehetetlen viszont az ellen, amikor a hatalom éppen ennek a szabályrendszernek megsemmisítését tűzi ki céljául.

Mit tanulhatunk Monori Sándortól?

  • Az élni és tenni akarás hajtja az embert
  • Mindennek értéke van, és minden megvehető
  • Az üzleti ösztön és az alkalmazkodókészség a siker alapja
  • A megbecsülés tekintélyre, erőre, a hűség megbecsülésére és a hozzátartozókkal való törődésre épül
  • A hatalmasoktól tartani kell, nem szabad üzletelni velük

Berend Iván –a gyémánt elég kemény

Berend Iván, Jókai Fekete gyémántok című művének főhőse a bondavölgyi bánya tulajdonosa. Napközben a föld alatt irányítja a munkát, éjszakánként kutat és kísérletezik. Meg akarja érteni a környék geológiáját, ki akarja találni, hogyan lehet eloltani egy föld alatti bányatüzet. Magányosan, puritán módon él, egyetlen szenvedélye a tudomány. A bányászokat tiszteli, közösségük felelős irányítója – élete nem a haszonról, hanem a bánya működtetésének és megóvásának feladatáról, munkásai megélhetésének biztosításról szól.

berend

„…mondd meg nekem őszintén, annyi tanulmány, szorgalom és fizikai fáradság mellett mi tiszta jövedelmet hozhat neked ez az egész telep?

– Évenkint tízezer forintot.

– Más szóval: a telep maga semmit. Magad vagy az igazgató, a felügyelő, a pénztárnok, a bányamérnök, a titkár, a könyvvezető és a speditőr. Tehát csak azt kapod, szűken, amit ezeknek fizetnél, ha magad nem volnál mindez egy személyben. Más szóval, a munkádat, a talentumodat, a tanulmányodat, a buzgalmadat megfizeti neked a saját tárnád úgy, mint ahogy a legzsugoribb idegen birtokos megfizetné; de mint realitás, mint százezreket képviselő érték neked ez a tárna nem vet egy vörös batkát sem.”

Berendet keményen megkóstolja az élet: szerelmes lesz, szomszédságában egy bécsi bankár spekulatív beruházásként nyit bányát és megpróbálja bedarálni Berend vállalkozását. A lázas hanyagsággal épülő szomszéd üzem kigyullad, ami az egész völgy életét fenyegeti.

A szerelem elől menekülve megjárja a XIX. század második felének Pest-Budáját. Jobban kártyázik a kártyásoknál, jobban vív és lő a párbajbajnokoknál, jobban érti a politikát a machinátoroknál, a férfiszíveket összetörő díva beleszeret – ez azonban nem az ő világa. Hazatérve meg kell küzdenie a bécsiek bányájával. Másfélszeres bért kínál a szomszéd, erre válaszul tulajdonának felét a hozzá hűséges bányászok közösségének adja. A szén árát felére viszi az új versenytárs, erre válaszul inkább tarja az árat és raktározza az eladhatatlan árut. Küzd a politikai támogatással és tőkével rendelkező, gátlástalan konkurenciával, egy pillanatra nem engedve álláspontjából, elveiből. A történet végén a jó elnyeri jutalmát: Berend eloltja a bányatüzet, eladja készleteit, kezébe kerül a szomszéd bányája és szerelme is beteljesedik.

Jókai vállalkozóját nem érdekli a meggazdagodás, a hatalom, nem akar nagyra törni.

„Én értem és ismerem a magam iparvállalata szűk feladatait ebben a kis keretben; de nem ismerem sem a nagy világpiacot, sem a magasabb üzleti követelményeket. Sok embert tett már az a káprázat tönkre, hogy jó kisgyáros, kiskereskedő létére nagygyárosnak, nagykereskedőnek hitte magát fölemelhetni; holott az két „ellentétes” talentum és tanulmány. Az egyiknek minden apró nyereséget meg kell ragadni, a másiknak észre sem szabad azokat venni. Az egyiknek csak bizonyosra szabad dolgozni, a másiknak feladata mindig nagyokat kockáztatni. Az egyiknek alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz, a másiknak a kerek világra spekulálni, hogy ha egy helyről kiszorult, más helyütt szorítson magának tért. Ehhez nekem nincs elég tanulmányom, ismeretem, hivatásom.

Berend Iván érti, hogyan működik az üzleti és a politikai machináció, de nem hajlandó beszállni. Életét elvei és hivatása: a bánya, a közösség jobbításának szándéka mozgatja. Ez ad neki elég erőt ahhoz, hogy minden próbát kiálljon és megvédje világát.

Mit tanulhatunk Berend Ivántól?

  • A tulajdonos hivatása vállalkozása tevékenységének megvédése, emberei megélhetésének biztosítása
  • Törekedni kell a szakma legmagasabb szintű ismeretére, érdemes az üzem biztonságos működését segítő újításokon dolgozni
  • Soha sem szabad feladni az embernek az önállóságát, a céljait
  • A dolgokat értékén kell adni-venni, nem szabad felülni a spekulatív mozgásoknak
  • Az embernek hűnek kell maradni elveihez, meg kell őriznie becsületét és méltóságát, még akkor is, amikor ez nehéz vagy értelmetlennek tűnik

 

Ki maradt ki? Várjuk az olvasók segítségét!

Név

Email cím

Üzenet


 A Továbblépők sorozat előző részei

Megdöbbentő vallomás egy építőipari vállalkozótól: „Az ember az évek során megtanulja, hogyan éljen meg a jég hátán is. De azért az zavar, hogy jobban kell értenem az engedélyek megszerzéséhez és a tartozások behajtásához, mint a házépítéshez. Óvatosnak és szemfülesnek kell lenni, mert nagyot lehet zuhanni” – a magyar vállalkozás intim valósága egy bécsi szelet mellől.

Bölények, rókák, gazellák – a magyar vállalkozások továbblépésének korlátai: Ha a gazdaság nagyvállalatokon kívüli része úgy működhetne, mint a másik három visegrádi országban, a magyar nemzeti jövedelem 10 százalékkal lehetne magasabb. Kisebb cégeink az árral szemben úsznak. A jelennel küszködnek, a jövővel foglalkozniuk kevés energiájuk marad. Miért olyan nehéz? Ez nem csak a vállalkozóknak fontos: ezek a cégek adják a magángazdaság munkahelyeinek több mint kétharmadát, és termelik meg a nemzeti jövedelem több mint felét.

Indulj el egy úton – A továbblépők kulcsszerepéről: Más kérdéseket kell feltenni a magyar gazdaságról és máshogyan kell azokat megválaszolni, mint ahogy ezt megszoktuk. A vállalkozók szemszögéből érdemes keresni a fejlődés útját, az azt lezáró akadályokat. A Továbblépés koncepciója a magyar vállalkozások növekedési lehetőségeinek kiaknázásához nyújt kereteket.

Kilépni a porondra – magyar cégek a nemzetközi gazdaságban: Magyarországon azok a vállalatok tudnak igazán sikeresek lenni, akik elkapják a fonalat és kilépnek a globális porondra. A multiknak szállító vállalataink és a sikeresen exportálók hozama jobb, mint a hazai piacra fókuszáló cégeké. Ez a siker egyrészt alkalmazkodásra és kemény teljesítményre, másrészt ambícióra és megfontolt magabiztosságra épül. Azt vizsgáljuk, kik és hogyan tudnak bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe.

Erős a sodrás – a vállalkozói tisztességről és érvényesülésről: Dunarév, szeptember végi este. Tímár János, a Borbála Panzió tulajdonosa fiával, Mihállyal üldögél a Duna-parti teraszon. Mihály 23 éves, iskolái vége felé jár – nagy kérdés, hogy diploma után hazajön és beáll a családi cégbe, Pesten marad vagy elindul világgá. Moralizáló fikció.

Vissza a főoldalra