Menü
Sorozatok

Közpolitika, Továbblépők, Vállalkozás

Bölények, rókák, gazellák – a magyar vállalkozások továbblépésének korlátai

Ha a gazdaság nagyvállalatokon kívüli része úgy működhetne, mint a másik három visegrádi országban, a magyar nemzeti jövedelem 10 százalékkal lehetne magasabb. Kisebb cégeink az árral szemben úsznak. A jelennel küszködnek, a jövővel foglalkozniuk kevés energiájuk marad. Miért olyan nehéz? Ez nem csak a vállalkozóknak fontos: ezek a cégek adják a magángazdaság munkahelyeinek több mint kétharmadát, és termelik meg a nemzeti jövedelem több mint felét.

Egy magyar vállalkozó rohan a pénze után, küzd a hivatalokkal, zsonglőrködik az adóval. Nehezen jut hitelhez, csak abban bízik, akivel már volt közös üzlete, fél a nála nagyobbal, erősebbel összeállni. Sorozatunk előző részében erről beszélt Monori Sándor. Monori úr elképzelt figura, dédapja Bereményi Géza Eldorádó című filmjének Teleki téri piacosa. Az öreg Monori a világháború után reménnyel és erővel teli nyitotta újra zöldséges üzletét, míg a kommunizmus soha sem eléggé óvatos szotyiárust csinált belőle. Utódai a rendszerváltással újrakezdték az üzletet. A szabadság mindig nehéz, de úgy tűnik a magyar vállalkozó számára nehezebb, mint kéne. Erről szól cikkünk.

A küszködés ára jövedelmünk tizede

Ha a magyar gazdaság kisebb vállalkozásai olyan sikeresen működhetnének, mint cseh, lengyel és szlovák társaik, az ország GDP-je 10 százalékkal lenne magasabb. Ez 3,2 ezer milliárd forint: kétszer annyi, mint amennyit a felsőoktatásra és a közoktatásra költünk Magyarországon. Ennyivel magasabb jövedelem mellett a magyar állam úgy tudná szinten tartani kiadásait, hogy eltörölné a személyi jövedelemadót.

Minél kisebb egy vállalkozás, annál nagyobb termelékenységi hátránya van a visegrádi országok cégeihez képest. A magyar mikro- és kisvállalatok egy főre jutó hozzáadott értéke ötödével kisebb a másik három ország átlagánál, a középvállalatoknál fele ekkora az elmaradásunk. Ezt a különbséget nem lehet a válságra, a tőkepiac összeomlására fogni: 2008-ban a termelékenységi különbségek ekkorák vagy nagyobbak voltak.

munkaterm_jó

Forrás: SME Performance Review

 

Magyarországon a nagyvállalatok termelékenysége duplája a kisvállalkozásokra jellemző értéknek. Az Európai Unió egészét tekintve ez a termelékenységi előny csak 40 százalék. Ebből a szempontból kis cégeink termelékenységi hátránya az egész Unióhoz képest kétszer nagyobb, mint a többi visegrádi ország átlaga.

kul méretű_jó

Forrás: SME Performance Review

 

A tipikus magyar vállalkozó, Monori Sándor portréja kapcsán egy olvasónk a következőkre hívta fel a figyelmet: „Arra figyeljetek, hogy ezek világtendenciák. Az építőipar mindenütt ilyen. Ilyen a vendéglátás. Ilyen az agártámogatásokból élő, nagyüzemi mezőgazdaság stb. stb. És nagyon ilyen a minden jogszabályt áthágó élelmiszeripar. Ismétlem, mindenhol.” Való igaz, kis céget vinni mindenhol nehéz kenyér. Az állam kiszámíthatatlan, az üzleti partnerek kíméletlenek, az ember mindig csak buherál. Ennek univerzális voltát jól illusztrálja a szabad vállalkozás szimbolikus figurája, Han Solo fuvarozó esete. A fenti számok azonban arra utalnak, ebből a szempontból Magyarország tényleg más hely, vállalkozni itt tényleg nehezebb, mint szomszédainknál. A magyar vállalkozás nehézségeit három fő okra vezethetjük vissza:

  • A globális és a lokális gazdaság kettőssége
  • Az államműködés problémái: a túlzott bürokrácia és a magas adók
  • A formális, legális működést támogató intézmények gyengesége

millenium falcon

Megfeledkeztünk magunkról

A magyar gazdaság egyik világa a globális gazdaság hazánkban működő egységeiből áll. Ez a nagyvállalatok, összeszerelő üzemek, call centerek, bankok világa. Nyugati technológia, külföldi tulajdonos. Kiskosztüm, öltöny, timesheet, business process reorganization. A másik világ a magyar vállalkozóké. Ők a jég hátán is megélő építőipari vállalkozók, a család sok generációs tudását, fanatizmusát, kapcsolatait házasító borászok, a 25 éve egy Ifával induló, ma már több kamionnal szállító fuvarozók.

Számos kutatás mutatja, hogy azok a vállalkozások sikeresek, amelyek be tudnak kapcsolódni a világ vérkeringésébe. Aki exportál , aki importál, ahol több a külföldi tőke, ott megy jobban a biznisz. Mindenhol van kontraszt a helyi és a globális gazdaság között, de nem olyan nagy, mint nálunk. Az okok feltárásával még nagyrészt adós a magyar közgazdaságtan. Leginkább az a magyarázat tűnik relevánsnak, hogy a piacgazdaság újkori kialakulásakor a hazai gazdaságról egy picit megfeledkeztünk.

Magyarország gyorsabban akart és gyorsabban kapcsolódott be a globális gazdaságba, mint a többi visegrádi ország (erről már írtunk korábban). A privatizáció és a befektetésvonzás sikere volt az elsődleges. Arra koncentráltunk, hogy a hiányzó tőke és technológia számára vonzóak legyünk, költségvetési bevételt generáljunk. Ez sikerült is, a gyors magánosítás és a sok zöldmezős beruházás, az államadósság csökkentése komoly sikertörténeteink.

Mindeközben a hazai vállalkozások intézményi környezetének kialakítására, a hazai cégek dominálta ágazatok versenyképességének megerősítésére nem jutott figyelem. Azt hittük, a piacgazdaság magától létrejön vagy megfelelő szabályai importálhatóak és gyorsan bevezethetőek. Elmaradt az a szisztematikus kísérletező munka, aminek révén kialakulhattak volna a kisvállalkozásokat finanszírozó pénzügyi technikák, a nagy és kis cégek között az erővel való visszaélést korlátozó szabályok, a kis vállalatok számára életszerű adminisztratív eljárások.

Az állam teher és kockázat

Olyan államműködés alakult ki, ahol a vállalkozások nem a stabilitás és a játékszabályok őrzőjét látják a hatóságokban és a szabályokban, hanem nehezen viselhető terheket és kockázatokat. Az állami intézményekkel kapcsolatos elégedetlenség régóta az egyik gyenge tényező a nemzetközi versenyképességi rangsorokban. Az adminisztratív terhek Magyarországon a nemzeti össztermék több mint 10 százalékára rúgnak – ha a bürokratikus ügyintézés idő és erőforrásigénye akkora lenne, mint az uniós átlag, a magyar cégek 2000 milliárd forintot takaríthatnának meg. Ez olyan tehercsökkenés lenne a számukra, mintha az általános forgalmi adó kulcsa 27-ről 9 százalékra csökkenne.

Az állami elvárásoknak nem csak drága megfelelni, az összesnek egyszerre megfelelni szinte lehetetlen. Sok hatóság fontos és hasznos eszköznek tartja a túl szigorú szabályokat: ezek segítségével tudják rászorítani a cégeket, hogy komolyan vegyék a hivatalt, teljesítsék annak informálisan megfogalmazott elvárásait. A könyvelő például nem csak a papírmunkát végzi el, ő segít abban is, hogy mennyi adót kellene fizetni. Az építési engedélyt intéző tervező, vállalkozó nem csak azt tudja, melyik szakhatóság miért felel, ő tudja azt is melyik helyen milyen technológiai megoldással nyerhető meg legkönnyebben a hivatal.

Ezek a problémák az egész gazdaságot sújtják, csak a kisebb cégeket jobban. Ennek több oka is van. Egyrészt nem sokkal kevesebb a papírmunka az adózással, egy beruházás engedélyeivel, ha kisebb a cég. Másrészt, egy külföldi vállalat több száz fős üzeméért az államapparátus egésze küzd a potenciális külföldi telephely ellen – figyel, segít, nagyvonalú. Harmadrészt, a globális hálózatban működő cégek olyan eszköztárral rendelkeznek az állammal szemben, amit egy kis cég nem tud alkalmazni: az ő projektjeik mérete mellett már megfizethetőek a hatósági labirintusokban sokszor a hivatalnokoknál is jobban mozgó drága szakértők, vagy képesek abba az országba szervezni egy tevékenységet, ahol egyszerűbb, olcsóbb az állam.

Így a drága, nehézkes és kockázatos állam gyakran versenyhátrányt okoz a hazai kis cégeknek. Ebből egyenesen következik a kurucos attitűd: a munkánál sokszor fontosabb a hivatali küzdelem; ahol lehet ott jobb a hatóságok számára nem láthatóan szervezni a működést; csak óvatosan szabad idegen terepre merészkedni, új dologba belevágni.

Arcos kapitalizmus

A magyar vállalkozók egyik aranyszabálya, hogy ismeretlennel csak nagyon megfontoltan szabad üzletelni. Olyan bizniszbe belevágni, ami csak hosszú távon térül meg és nem a konkrét szerződés keretei között még közeli baráttal is ritkán szabad. Egyszerűen hiányoznak a biztosítékok. Ennek csak az egyik tényezője, hogy a korábban leírtak miatt a szerződésbe foglalt és a valós üzlet sokszor nem pontosan ugyanaz. Vannak más okok is, például:

  • A nyilvánosan elérhető adatok alapján nem ítélhető meg a potenciális partner megbízhatósága.
  • A szerződésben foglaltak nem rettentenek el a szerződések megsértésétől, a szerződésszegésből származó kárt bíróság, végelszámolás útján nehéz megtéríttetni.
  • A piacon vásárolható biztosítékok (biztosítás, bankgarancia) drágák.

Az adott ismeretségi körben így jól megy az üzlet, de a megszokott viszonyokból kilépni, továbblépni nehéz. Ezért sok cég beragad egy tevékenységbe, egy üzleti körbe.

Az arcos kapitalizmus másik fontos vonása, hogy az arc mérete is számít. Ha egy kicsi és egy nagy cég szerződik, általános, hogy a nagy diktálja a feltételeket. Miért is lenne máshogy, hiszen egy nagy vevő megszerzése fontosabb, elvesztése veszélyesebb egy kis cég számára. Ez nem csak abban ölthet formát, hogy a nagy cég jobban keres, hanem abban is, hogy a megállapodás a nagy céget jobban védi, mint a kicsit. Például egy kiskereskedelmi lánc nem csak az árat diktálhatja. Megszabhatja, mikor fizet és dönthet, hogy kilistázza-e a szállítóját. Így gyakori, hogy egy kisebb cég számára ugyanaz az üzleti viszony kisebb hozamot ígér, nagyobb kockázattal, mint a nagyobb és erősebb vállalkozásoknak.

Monori_Eldorádó

 

Monori Sándor Program

A vállalkozó szellem minden társadalomban ott van, az a kérdés hogyan tör utat magának. A vállalkozókat minidig a lehetőség, a haszon mozgatja, és ezt úgy ragadják meg, ahogy lehet. A madarak között is van olyan, amelyik a jégen csúszkál és úszik, van, amelyik évente kétszer elrepül az északi sarkkörtől a déli sarkkörig, van, amelyik a sivatagban fut. A vállalkozók is a világ minden részén alkalmazkodnak a környezetükhöz. Nálunk a globális munkamegosztásba kapcsolódó nagy rendszerekhez, az azokat kevésbé korlátozó bürokratikus és hektikus államhoz, és az együttműködés formális garanciáinak hiányosságaihoz kell alkalmazkodniuk. Meg is teszik. Némelyikük olyan, mint a bölény, aki a hó alól is kikaparja a füvet. Mások ravaszak, mint a rókák. Néhányan pedig gyorsak, mint a gazellák.

A hasonló országoktól 10 százalékkal elmarad a vállalkozói teljesítmény. Ennek nehezen megváltoztatható, az ország működésébe mélyen kódolt okai vannak. A vállalkozók egyrészt küszködnek, másrészt ügyesen alkalmazkodnak a körülményekhez. Ebben élünk évtizedek óta. Változtatni úgy tudunk, ha megértjük helyzetüket és feltárjuk, milyen irányban tudnak, akarnak vállalkozásaink továbblépni. Ha sikerülne megértenünk a magyar vállalkozások valóságát, és ez alapján ki tudnánk dolgozni a jellemzőikhez és lehetőségeikhez illeszkedő állami szabályokat és piaci intézményeket, behozhatnánk a visegrádiakhoz képest 10 százalékos, az uniós átlaghoz képest legalább dupla ekkora lemaradást. Ez lehetne a Monori Sándor Program. Ha ennek megvalósítása öt évig tartana, évente két százalékkal nőhetne gyorsabban a gazdaság a jelenleg várt ütemnél. Sorozatunk következő részeiben egy ilyen program hátterével, lehetséges koncepcionális és tartalmi elemeivel foglalkozunk.

Szedjük össze együtt, mi szerepeljen a Monori Sándor programban! Várjuk a hozzászólásokat!

Név

Email cím

Üzenet


A Továbblépők sorozat további részei

Megdöbbentő vallomás egy építőipari vállalkozótól: „Az ember az évek során megtanulja, hogyan éljen meg a jég hátán is. De azért az zavar, hogy jobban kell értenem az engedélyek megszerzéséhez és a tartozások behajtásához, mint a házépítéshez. Óvatosnak és szemfülesnek kell lenni, mert nagyot lehet zuhanni” – a magyar vállalkozás intim valósága egy bécsi szelet mellől.

Indulj el egy úton – A továbblépők kulcsszerepéről: Más kérdéseket kell feltenni a magyar gazdaságról és máshogyan kell azokat megválaszolni, mint ahogy ezt megszoktuk. A vállalkozók szemszögéből érdemes keresni a fejlődés útját, az azt lezáró akadályokat. A Továbblépés koncepciója a magyar vállalkozások növekedési lehetőségeinek kiaknázásához nyújt kereteket.

Kilépni a porondra – magyar cégek a nemzetközi gazdaságban: Magyarországon azok a vállalatok tudnak igazán sikeresek lenni, akik elkapják a fonalat és kilépnek a globális porondra. A multiknak szállító vállalataink és a sikeresen exportálók hozama jobb, mint a hazai piacra fókuszáló cégeké. Ez a siker egyrészt alkalmazkodásra és kemény teljesítményre, másrészt ambícióra és megfontolt magabiztosságra épül. Azt vizsgáljuk, kik és hogyan tudnak bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe.

Erős a sodrás – a vállalkozói tisztességről és érvényesülésről: Dunarév, szeptember végi este. Tímár János, a Borbála Panzió tulajdonosa fiával, Mihállyal üldögél a Duna-parti teraszon. Mihály 23 éves, iskolái vége felé jár – nagy kérdés, hogy diploma után hazajön és beáll a családi cégbe, Pesten marad vagy elindul világgá. Moralizáló fikció.

A vállalkozás művészete: A magyar film és irodalom vállalkozóit áttekintve két markáns állítást fogalmazhatunk meg. Egyrészt, a magyar közgondolkozásban vállalkozók márpedig nincsenek. Másrészt, akik vannak, azok vagy gonoszok, vagy ha jók, akkor született vesztesek vagy reménytelen küzdők. Hét állítás és két portré.

Vissza a főoldalra