Menü
Sorozatok

25 éve, Közpolitika, Szövet, Vállalkozás

Váltófutás ólomsúllyal – miért voltak nehezek a rendszerváltás első évei?

1990 és 1993 között a nemzeti jövedelem ötödével csökkent, a családok fogyasztása és a gazdasági termelés csak 2000-ben érte el újra a rendszerváltás előtti szintet. Miért volt ilyen nehéz az elején? Erről szól 25 éve című sorozatunk harmadik része.

Száll egy pofon a szélben – 

1990 és 1993 között az ország gazdasági teljesítménye 20 százalékkal csökkent. Ez a válság méretét tekintve két és félszer akkora volt, mint amekkorát 2008 után megéltünk. A rendszerváltástól nyugati életszínvonalat, lehetőséget váró ország az 1929-es nagy világgazdasági válságnál is nagyobb visszaeséssel lépett be az új korszakba.

gdp_89_90

Forrás: KSH

 

Negyedével esett az ipar és az építőipar teljesítménye. Harmadával zsugorodott a mezőgazdasági termelés. A kiskereskedelem forgalmának értéke ötödével csökkent. A 90-es évek közepére az ipar és az építőipar magához tért, a mezőgazdaságban megtermelt jövedelem azonban megragadt a kiinduló érték háromnegyedénél. A kiskereskedelmi forgalom 2002-re jutott vissza a válság előtti szintre, az agrártermelés értéke most is harmadával kisebb az 1989-es értéknél.

termeles_kiskereskedelem_89_kepest

Forrás: KSH (1, 2, 3, 4)

 

Nagy utazás az életünk – 

1990 után néhány év alatt eltűnt egymillió munkahely, ahogy sorozatunk előző cikkében bemutattuk. A változás elsodorta a gazdaság ötödét. Elkerülhetetlen, természetes jelenség volt a rendszerváltás első éveinek visszaesése? A Kádár-rendszer korhadtsága akasztott meg miket? A rendszerváltás körülményei voltak szerencsétlenek? A rendszerváltók voltak felkészületlenek? Mindegyik kérdésre igen a válasz.

Átállás

A magyar gazdaság egészét megrázta a szocialista tervgazdálkodás összeomlása. Ez többet jelentett annál, hogy elvesztek a szocialista országok – főleg a Szovjetunió – piacai és a világpiacon kellett érvényesülni. A vállalatoknak lényegében újra kellett tanulniuk mindent a gazdaság működéséről.

A félpiaci magyar szocializmusban nem volt csőd, a minisztérium döntött arról, ki vásárolhat devizáért, a fogyasztói árakat, a kamatokat az állam határozta meg. A föld, a gyár a népé, azaz az államé volt. A tervgazdasági alkuknál a piac sokkal keményebben, egyértelműbben jelzi, ki sikeres és ki bukik el, mit érdemes csinálni és mi az, ami csak viszi a pénzt. Ettől működik jobban. Azonban elsőre komoly pofonokkal jár a világ kegyetlenségéhez való alkalmazkodás – ezeket meg is kaptuk rendesen.

Megszűnt a világ egységes, politikai szempontú irányítása. Ennek komoly társadalmi hatásai túlmutatnak azon, hogy már nem az úttörőszövetség égisze alatt táboroznak a gyerekek. Megszűnt az árak újraelosztó szerepe. A piacgazdaságban a kenyér annyiba kerül, amennyiért megéri megsütni és eladni. Szétvált egymástól a szociálpolitika és a foglalkoztatáspolitika. Az új rend az lett, hogy a munkáért az annak értékét kifejező bér jár, a rászorultaknak pedig szociális segély vagy juttatás. Ezzel korábban elkendőzött problémák kerültek elő: felszínre bukkant a korábban rejtett szegénység, utcára kerültek a korábban kapun belül tartott munkanélküliek.

Zavaros

A rendszerváltás első éveiben kialakulatlanok voltak a játékszabályok. A privatizáció ideológiai okokból és az adósságtörlesztés forrásigényei miatt gyorsított ütemben folyt. A 90-es évek első felében valós kontroll nélkül működött, és több mint 500 milliárd forintos veszteséget halmozott a bankrendszer. Az állami fejlesztési kiadásokat kockás füzetben vezették több minisztériumban, önkormányzatnál. Eközben, aki ráérzett a kusza kor működésének logikájára és szerencsés volt, komoly vagyonokhoz juthatott hozzá. A kreatív energiák komoly részét az előnyök és pozíciószerzés kötötte le az építkezés, az újítás helyett.

A nagy játszmákból kimaradóknak a Kádár-rendszerben már kialakult szürkegazdaság nyújtott lehetőségeket. Sok formája volt annak, hogy az előírásokat megkerülve, megszegve keresse mindenki a helyét a nap alatt. A bejelentetlen munka, a KGST-piac, az adóhatósággal való bújócskázás nem hoz vagyonokat, összhatása azonban hasonló: trükközésre és helyezkedésre ösztönöz a látványos erőfeszítésekkel szemben.

Felkészületlenség

A rendszerváltók nem látták elég mélyen, mennyire korhadt a magyar gazdaság belseje, nem mérték fel, mekkora sokkot okoz majd a piacgazdaság és a világpiac. Ennek következtében nem voltak kidolgozott elképzelések, milyen lehetőségeket kínál Magyarország a korszerű, versenyképes működésbe közvetlenül bekapcsolódni nem tudó cégeknek, embereknek. Az volt az elv, hogy aki tud, érvényesüljön, aki nem, annak segít az állam. Az értékteremtés szempontjából lemondtunk az 50 év felettiekről, a képzetlenekről, sok szegény vidékről.

A felkészületlenség a világ vezető műhelyeire ugyanannyira érvényes volt, mint a hazai elitre. A nagy nemzetközi szervezetek szakértői a helyi sajátosságok ismerete nélkül javasoltak sokszor ki sem próbált gazdasági recepteket. A kelet-európai átalakulás fájdalmainak nagy szerepe volt abban, hogy a közgazdaságtan és a gazdasági szervezetek felismerjék a korábbi gondolkozás korlátait. A rendszerváltást elemző hosszú tanulmányok mutatják be, hogy a piac és a szabad társadalom nem alakulnak ki hirtelen maguktól, a máshol jól működő gazdasági intézmények meghonosítása során körültekintően és alázattal célszerű eljárni.

Váltsunk át koronára hatvanöt zlotyit – 

A rendszerváltás a többi szocialista országot is meglepetésszerűen érte, az átállás ott is sokként hatott és kaotikusan folyt le. A piacgazdaság bevezetése az egész régióban komoly gazdasági visszaesést hozott. Az első néhány évben mindenhol nagy volt a zuhanás, ezután a négy ország története különbözőképpen alakult. Lengyelország gyorsan maga után hagyta a nehéz éveket, és az ezredfordulóra már 20 %-kal erősebb volt a gazdasága, mint a rendszerváltáskor. A másik három ország különböző pályán haladva tudta le 10 év alatt a kezdeti nehézségeket.

gdp_90_kepest

Forrás: IMF – Kolodko (2000)

A lakossági fogyasztást vizsgálva borúsabb kép rajzolódik ki Magyarországról, mint a régió többi országáról. A kilencvenes évek közepétől a hazai fogyasztás csökkenni kezdett. Ennek egyik oka a magyar államadósság volt.

haztartas_fogy_91_00

Forrás: World Bank

 

Adós, Fizess

Magyarország a 80-as években eladósodott, és az adósság jelentős részét az életszínvonal javítására költötték. A rendszerváltás egyik meghatározó oka volt, hogy ez a lufi kipukkadt. A magas állami adósságok következményei egyértelműek voltak: magasabbak az adók, kevesebb jut közkiadásokra, erőltetett ütemben kellett értékesíteni az állami vagyont. A rendszerváltás előtti években többet költött, és gazdagabbnak érezte magát az ország annál, amennyit megtermelt. A rendszerváltás utáni első évtizedben jött ennek a böjtje: a törlesztésre ment el a megtermelt jövedelem egy része.

allamadossag

Forrás: EBRD (1, 2)

 

Csehszlovákia nem adósodott el a 80-as években, Lengyelország pedig elérte, hogy adósságai közel felét elengedjék hitelezői. Szívbemarkoló olvasni Mong Attila részletes áttekintését  és Németh Miklós visszaemlékezését Magyarország eladósodásáról. Kádár nem akart politikai egyeztetéseket sem itthon, sem külföldön, saját apparátusát is kikerülve, az adósság valós szintjét titkolva biztosította az életszínvonal fenntartásához szükséges forrásokat. A mi szocializmusunk a többiekéhez képest inkább épült hazugságra, mint elnyomásra, ebből pedig nehezebb kiszabadulni.

Kádár hitele_1

Mong Attila: Kádár Hitele

 

A kilencvenes években az adósságterhek kamatai éves átlagban a nemzeti termék 7 százalékát tették ki. Ez a teher több mint 5 százalékkal magasabb, mint a csehek esetében, a lengyel és szlovák értéket 3-4 százalékkal haladja meg.

kamatkiadasok2

Forrás: OECD Economic Surveys 2000: Hungary, Czech Republic

Ha nem kellett volna ennyivel több kamatot fizetnünk, a csecsemőtől a nyugdíjasig mindenkire egy havi átlagbérrel több jövedelem jutott volna. Ha a magyar állam működésének egyik fő sarokköve nem a költségvetési kiadások 10 százalékát kitevő adósságteher lett volna, sok minden másképp alakulhatott volna.

Rendbe jönnek majd a dolgaink – 

A többi visegrádi ország fogyasztásnövekedésétől való elmaradást csak részben magyarázza a 80-as évek eladósodása. Hozott az ország rossz döntéseket, halasztott el lehetőségeket – az első 10 évben és utána is. A mai világunkat kialakító lépések részletes elemzésével tudhatnánk meg többet arról, hogyan csökkenthettük volna az átalakulás fájdalmát. Ez azonban nehéz: élesek még az emlékek ahhoz, hogy a tanulságokat keressük a bűnbakok helyett. Pedig ebbe bele kell tanulnunk, hiszen az egyik legnagyobb különbség az előző rendszerrel szemben, hogy most már rajtuk múlik, hogyan alakítjuk az életünket.

Remélhetőleg ez idővel könnyebben fog menni, már csak azért is, mert a 10 kemény év lassan meghozza gyümölcsét: egészségesebbek lettünk, a fogyasztási lehetőségeink kitárultak, lakhatási körülményeink javultak. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk sorozatunk következő részeiben.

Köszönet Andrics Dórának, hogy segített a cikkhez használt adatok összegyűjtésében.

A 25 éve sorozat korábbi részei

Jobban élünk-e, mint 25 éve? Az elmúlt 25 év nagy kérdése, hogy a megnyíló lehetőségek felszabadítottak-e annyi energiát, hogy azok a hétköznapi életet is jobbá tegyék. Ha nincs az életszínvonalban, egészségben megnyilvánuló eredmény, akkor a szabad gondolatra és cselekvésre épülő rendszernek nincs elfogadottsága.

Jobban keresünk-e, mint 25 éve?  25 éve Magyarországon jóval többen dolgoztak, a keresetek értéke pedig jelentősen emelkedett 1990 óta. Kevesebben dolgozunk, több pénzt viszünk haza. A vágyott nyugati életszínvonal azonban még messze van, régióbeli társaink fogyasztási lehetőségei pedig többet javultak, mint a mieink.

Szedjük össze együtt, miben jobb vagy rosszabb most, mint 25 évvel ezelőtt volt! Várjuk a hozzászólásokat!

Név

Email cím

Üzenet

Vissza a főoldalra