Menü
Sorozatok

25 éve, Szövet

Jobban élünk-e, mint 25 éve?

Magyarország 25 éve szabad ország. Mit hozott nekünk ez-a szabadság, mennyire tudtunk élni lehetőségeivel? Jobban élünk-e, mint 25 éve? Az Összkép erre a kérdésre keresi a választ 25 éve című sorozatában. Azt tekintjük át, hogyan változtak a keresetek, mire költhettük és költhetjük a pénzünket, egészségesebbek lettünk-e, hogyan változtak a lakáskörülményeink. Munka, megélhetés, egészség, lakás: mi lett jobb, mi lett rosszabb, mióta kiköltöztünk a legvidámabb barakkból?

Szabadság tér és Hegyeshalom

A magyar rendszerváltás szimbolikus napja volt 1989. március 15-e. 80-100 ezer ember gyűlt össze, hogy együtt ünnepeljen és demonstráljon egy szabad, demokratikus világért. Kevésbé emblematikus, de hasonlóan szimbolikus rendszerváltó nap volt 1989. április 4-e, amikor félmillió ember kelt át a határon Ausztriába hűtőgépet, televíziót venni. A családokat a jól működő háztartási gépek, a Toblerone csoki és a déligyümölcs jelképezte nyugati élet vonzotta.

Március 15-én a Szabadság téren azért gyűltek össze tízezrek, mert az a rendszer rossz volt, elnyomásra és opportunizmusra épült. A tüntetőket zavarta az autonómia és a lehetőség hiánya, a vállalkozás, a szervezkedés lehetetlensége. Az Ausztriába induló százezreket az érdekelte, milyen lesz a megélhetés az új világban. Nekik az számít, mennyit lehet keresni, mire lehet azt költeni, lehet-e egészségesen, kényelmesen élni. Jobb életet akartak és nem jobb rendszert.

gorenje turizmus

A rendszerváltás elhozta a lehetőségek, az egyéni érvényesülés korát. Ez azonban nem ment könnyen, az embereket és a gazdaságot sokkolta az átalakulás. A mesterséges védettség eltűnése következtében 15 százalékkal esett vissza a gazdasági termelés 1990 és 1993 között. Az átalakulás káosza egyeseknek korábban elképzelhetetlen jólétet, másoknak biztonságosnak hitt állásuk elvesztését hozta.

Az elmúlt 25 év nagy kérdése, hogy a megnyíló lehetőségek felszabadítottak-e annyi energiát, hogy azok a hétköznapi életet is jobbá tegyék. Ha nincs az életszínvonalban, egészségben megnyilvánuló eredmény, akkor a szabad gondolatra és cselekvésre épülő rendszernek nincs elfogadottsága. Ha az önállóság és felelősség világa a maga összes hibájával együtt jobban teljesít, akkor válik elfogadhatóvá. Akkor hihető el, hogy habár nehezebb és hosszabb az út, mint vártuk, de jó felé visz. A múltunkról alkotott képünk komolyan hat arra, hogy milyen jövőt szeretnénk.

Nem tudom eldönteni, szívem – 

A 90-es évek elejét az optimizmus és a recesszió keveréke jellemezte. Az évtized második felében az új rend stabilizálódása az adósságtörlesztés terheivel párosult. A kilencvenes évek végétől érzékelhető néhány bő esztendőnek a válság kitörése vetett drasztikusan véget, amiből idénre sikerült kikecmeregni. Mindezek hatására a nemzeti össztermék értéke ma 36 százalékkal nagyobb, mint 1990-ben volt. Sok ez vagy kevés? Ezt a hétköznapi ember nem tudja, nem is akarja megítélni. Az a kérdés, hogy mennyit kellett dolgozni a növekedésért és abból mennyit lehet haza vinni.

bruttó hazai termék

Forrás: KSH

Mindeközben 526 ezerrel kevesebben vagyunk, átlagosan 4,5 évvel lettünk öregebbek és 34 ezerrel kevesebb gyerek születik évente. Elöregedünk és félünk a gyerekvállalástól vagy pedig tovább élünk és fontosabbnak tartjuk saját életünket a családépítésénél? Vajon ezt akartuk, vagy csak így lett?

várható 2

Forrás: KSH

Az 1990 óta eltelt időszak megítélése nem egyértelmű. Egy 2014 eleji felmérés szerint nagyjából ugyanannyi ember szerint tette jobbá az életet és érte meg a rendszerváltás, mint ahányan az ellenkezőjét gondolják. Egy másik felmérés szerint az 1990 után született egyetemisták és főiskolások 18 százaléka találta jobbnak a Kádár korszakot, 44 százalék a saját korát és a megkérdezettek 40 százaléka nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre.

hatás

Forrás: Szeitl Blanka (TÁRKI): A rendszerváltás megítélése 2014-ben

 

összehasonlítás
Forrás: Szabó Andrea és Oross Dániel: A múlt jelene – a Kádár-korszak megítélése a fiatalok körében

 

Nincs egyértelmű válaszunk arra, mit gondoljunk az elmúlt 25 évről. Csalódottnak érezzük magunkat, miközben tudjuk, hogy mind a szabadság tériek, mind az Ausztriában bevásárlók nyertek: saját kezünkbe vettük a sorsunkat, a világ és javai mind elérhetőek lettek számunkra. Csak mindez sokkal nehezebb, keményebb és fáradságosabb, mint vártuk. Nem tudjuk, jobban élünk-e mint 25 éve.

Nézd csak meg, hogy éltek anyádék – 

Egy negyed század elég nagy idő, hogy ne emlékezzünk pontosan, és elég rövid ahhoz, hogy a múlt része legyen a mindennapi életnek. 25 év telt el Buda visszavívása és a Rákóczi szabadságharc, vagy Trianon és a II. világháború vége között. A hetvenes években még élesen élt a háború élménye. Új korszak jött, de még erősen hatottak a régi emlékek és berögződések. Így van ez ma is.

Aki érett fejjel élte meg a rendszerváltást, az boldogan emlékszik vissza az akkori időkre, hiszen 25 évvel fiatalabb volt. A 40 éves éppen a gimnázium elején járt, a 60 éves pedig felnőtt élete első éveiben. Nekik még szépen füstöl a 424-es, vicces Hofi, Mesél az erdő. Aki még az általános iskolát sem kezdte el az első szabad választáskor, annak a rendszerváltás előtti időszak távoli múlt, szülei és nagyszülei letűnt világa.

Hogyan lehet legjobban megítélni, hogy jobban élünk-e mint 25 éve? Úgy, hogy összehasonlítjuk, mennyivel jobb/rosszabb ma sorsunk annál, ahogyan szüleink akkor éltek, amikor olyan idősek voltak, mint most mi. A mai és a 90-es évek eleji életkörülményeket érdemes szembe állítani. Sorozatunk erre törekszik. Olyan beszélő számokat mutatunk be, amelyek a hétköznapi ember szemszögéből ragadják meg, mit is adott nekünk az elmúlt negyed század. Érdemes élményeink és érzéseink mellett a számokkal megragadható folyamatokat is számba venni. A következő részekben ebbe kezdünk bele, tarts velünk.

A sorozat következő része arról szól, hogyan változtak a munkalehetőségek és a bérek.

Szedjük össze együtt, miben jobb vagy rosszabb most, mint 25 évvel ezelőtt volt! Várjuk a hozzászólásokat!

Név

Email cím

Üzenet

Vissza a főoldalra